Narráció 50

 

Rippl-Rónai József és Lazarine Baudrion: Vörösruhás nő falikárpit
1898

A Ráth György-villa kincsei között szép számmal találhatunk olyan alkotásokat, amik arról tanúskodnak, hogy a festőművészek gyakran kölcsönözték tehetségüket a használati tárgyak esztétikai megformálásához. A képzőművészet és iparművészet között tehát nincs is akkora távolság, mint azt gondolhatnánk. Ilyen műtárgy Rippl-Rónai József Vörösruhás nő című falikárpitja is (1. kép), amit a festőművész tervei alapján Lazarine Baudrion készített el 1898-ban. A festő felesége gyapjúvászonra, gyapjúfonallal, laposöltésekkel hímezte fel a jelenetet. Az álló formátumú kárpit 230 centiméter magas és 125 centiméter széles, tehát élethű ábrázolásként érzékelhetnénk. A kárpit témájául Rippl-Rónai egy szívet melengető, békés jelenetet választott. A nyári kertben egy kezében virágot tartó fiatal nőt láthatunk. A kép felső egyharmadát egy gesztenyefa lombja tölti ki, hatalmas jellegzetes levelei mély zöld színt kaptak. A kép alsó egyharmadában piros és sárga virágok bújnak meg a magas fűben. Egy vörös és fehér rózsabokor is látható a kertben. Mind a fentről belógó levelek, mind a rózsabokrok és virágok azt az érzetet keltik, hogy kissé messzebb állunk a fiatal nőtől és innen nézzük, ahogy a kezében tartott virág szépségében gyönyörködik. A távolság, a lombok takarása a leskelődés érzését is keltheti bennünk, de mindenképpen egy bensőséges jelenetről van szó. A fiatal nőt a néző oldalról, egy barna lécekből összeállított kerítés előtt állva látja. Bal kezével kissé hátra nyúl, könyöke behajlítva. Tenyere a léceket összetartó keresztlécen fekszik, pontosabban a kis és gyűrűsujja támaszkodik a lécen, többi ujja természetes mozdulatban kissé behajlítva. Csípőjét kissé előre tolja, amitől testtartása egy lágy ívet vesz fel. A jobb kezében tartott fehér virágot mintha éppen arcához emelné, hogy megillatolja. Arcán komoly, elgondolkozó arckifejezést láthatunk. Haja szőkébe hajló világos barna. A címet adó vörös ruhát, inkább pirosnak érzékelhetjük. Bő szoknyarészének legalján, illetve felette egy kicsivel sárga sáv húzódik. Ez a sárga csík ismétlődik a ruha karcsú derékrészén és a gallér szegélyén is. Maga a művészi megformálás magában hordozza Rippl-Rónai egyedi festőiségét. Az árnyalás nélküli színfoltokat barna körvonal emeli ki. A növények és a női alak egyenlő hangsúlyt kapott a képen, a kompozíció a francia Aristide Maillol hatását tükrözi. A kárpitot dekoratív, virágokkal gazdagon díszített hímzett keret futja körül.

Rippl-Rónai József: Vörösruhás nő

De ki lehetett vajon ez a szépséges fiatal nő és ki volt a megrendelő? A kárpit Andrássy Tivadar gróf budai palotájának ebédlőjébe készült. A kárpitról fennmaradt korabeli fotón (2. kép) a kárpitot egy modern, szögletes elemekből álló kandalló felett elhelyezve láthatjuk. Maga a fénykép már a berendezés második otthonában, Tiszadobon készült 1912-ben. Andrássy Tivadar gróf még 1897-ben rendelte meg a Párizsból hazatérő Rippl-Rónaitól a budai palotájuk ebédlőjének berendezését. A bútorok, az üvegablak mintázata mind a századforduló divatos irányzatának, a szecessziónak jegyében született. Andrássy Tivadar 1905-ben bekövetkezett halála után, özvegye, Zichy Eleonóra felszámolta a budai palotát és 1910-ben második férje, ifjabb Andrássy Gyula tiszadobi birtokára költöztette. A kárpitról készült felvétel már ott készült. Zichy Eleonóra azonban nemcsak az ebédlő berendezésének és a kárpitnak átmenekítése miatt érdekes. A hírhedten szép asszony volt ugyanis Rippl-Rónai kárpitjának modellje. Mennyivel másabb így tekinteni a hímzett kárpitra, hogy tudjuk, ki az álomszerű szépségű, kecses nő. Az artmagazin.hu cikke az egykori híres ebédlőberendezés és az Andrássy-Zichy család történetébe is beavat minket.

A tiszadobi Andrássy-kastély ebédlője

A falikárpit képét nézve olyan érzésünk támadhat, mintha mi is ott lennénk a vörösruhás nő mellett a nyári kertben. Szinte halljuk a madarak hangját és érezzük a nyári nap sugarait bőrünkön. Hallgassuk csak!

A Vörösruhás nő falikárpitja jelenleg a Ráth György-villa A mi szecessziónk című kiállításán is megtekinthető.

Néhány gondolat az alkotókról:

Rippl-Rónai József Kaposvárott született 1861-ben. Csontváry Kosztka Tivadarhoz hasonlóan ő is gyógyszerészként dolgozott kezdetben, majd házitanítói megbízásának köszönhetően kezdett el rajzórákat venni. Később, több magyar festőhöz hasonlóan, Münchenben tanult a művészeti akadémián, majd Párizsban Munkácsi Mihálytól tanult. Franciaországban ismerkedett meg az impresszionizmus irányzatával. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is. Rippl-Rónai munkájával már találkoztunk a narrációk sorában. A Magyar Nemzeti Galériában őrzött Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett című festmény kapcsán.

Lazarine Baudrion 1865-ben született Burgundiában, Franciaországban. A magyar festővel 1888-ban Párizsban ismerkedett meg. Tizenhat év együttélés után, már Kaposvárott házasodtak össze. Nem csak a magánéletben, de a művészetben is társak voltak. Lazarine hímzései keltették életre Rippl-Rónai József több gobelintervét. 1947-ben hunyt el, Kaposvárott nyugszik férje mellett.

A Rippl-Rónai József falikárpitjáról készült kép és az Andrássy-ebédlő archív fotójának forrása az Iparművészeti Múzeum honlapja, a képeket a múzeum engedélyével használtuk fel. Köszönet érte!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 49

 

Vágó József paravánja és az osztrák szoba berendezése
Ráth György-villa

A Városligeti fasor egyik villája hosszú utat járt be, hogy most felújítva értékes és izgalmas műtárgyakat bemutatva várja látogatóit. Ráth György, az Iparművészeti Múzeum első igazgatója 1901-ben vásárolta meg a Városligeti fasor 12. szám alatt álló villát. Feleségével együtt otthonukat műgyűjteményük darabjaival töltötték meg, de nem egy merev múzeumot szerettek volna kialakítani, hanem egy esztétikus, a klasszikus műtárgyak mellett az akkori kortársnak is számító századfordulós, szecessziós stílus szerint készült darabokkal berendezett élő otthont. Ráth György 1905-ös halálával özvegyére, Melcsiczky Gizellára hárult a feladat, hogy férje akaratát beteljesítse és minden műtárgyukat, valamint magát a villát a magyar államra hagyják azzal a kitétellel, hogy a tárgyak együtt maradjanak és egy nyilvános múzeumot hozzanak létre belőlük. A múzeum 1906 novemberében nyitotta meg kapuit, Ferenc József császár és király pedig 1907. január 8-án meg is tekintette a gyűjteményt. A múzeum oszthatatlanságának a második világháború vetett véget. Az új politikai rendszer számára ideológiailag vállalhatatlanná vált a múzeum és 1954-ben Kína Múzeumként nyitották újra a villát, a műtárgyakat pedig több múzeum gyűjteménye között osztották szét. A felújított villa és kiállítás 2018 őszén nyílt meg, a szétszóródott gyűjtemény valamennyi darabjának felkutatása a mai napig folyik. Az egykori Ráth-villában, Ráth György hagyományát követve, enteriőrökbe rendezve mutatja be az iparművészeti remekeket. Ez alkalommal az úgynevezett osztrák szoba berendezését és annak egy látványos darabját ismerjük meg részletesebben.

A szobát az osztrák szecesszióra jellemző berendezési tárgyakkal, bútorokkal rendezték be (1. kép). A stílusnak megfelelően a bútorok formái és vonalvezetése egyszerűek, végletekig könnyed és elegáns tárgyakról van szó. A díszítésben a geometrikus és növényi motívumok is felfedezhetők. A falakat sűrű négyzeteket és sávokat váltogató mintájú tapéta fedi, ami szép kontrasztban áll a hófehér ablak- és ajtókeretekkel. A parkettán fekete-fehér geometrikus szőnyegeken sétálhatunk, amelyet a múzeum 2018 őszén történt megnyitásakor, a kiállítás rendezésekor gyártottak. A tapéta és a szőnyeg a gyűjtemény szecessziós tárgyainak ihletésére születtek, Katona Klára tervezte őket. A szőnyeg szegélyén végigfutó sötét négyzetek közepén kicsi fehér pont látható, keretüket vékony fehér és fekete vonalak adják. A szegély vastagabb fekete és fehér sávok által alkotott téglalapokat fog közre. A berendezési tárgyak közül az osztrák Josef Hoffmann által tervezett két karosszékből és egy kanapéból álló ülőgarnitúra a leghangsúlyosabb. Ezeknek a kárpitozott, hajlított bútoroknak a formavilágát a Thonet-székekre jellemző íves kartámla és a hajlított faelemek határozzák meg. A szobában fellelhető bútorok másik vissza-visszatérő jellemzője a berakás vagy intarzia technikájának használata. A díszítési módszer során az alapot adó anyagból kivésik azt a formát vagy motívumot, amit egy eltérő anyagból készült elemmel szeretnének kitölteni. Legtöbbször fa bútorok esetében láthatjuk ezt a módszert és eltérő színű faanyagból, gyöngyházból vagy fémből készítik el a berakást. Figyelemre méltó még a mennyezetről lelógó csillár is, ami mintha csak egy pálmát idézne – elnevezése is pálmacsillár-, amelynek leveleiről apró jégcsapok lógnának le. A csillárt a mennyezeten tartó elemén két fémből megmunkált fodros masnit idéző elem díszíti.

Osztrák szoba

A szoba berendezéséből egy magyar tervező tárgyát vegyük szemügyre alaposabban. A paravánok elsősorban vett funkciója az elrejtés, a lehatárolás. Sok esetben a szoba egy részét választották le vagy az öltözködés során tett hasznos szolgálatot. A Vágó József által 1905 körül tervezett paravánja üvegezett felületével roppant dekoratív és főként térelválasztóként funkcionálhatott (2. kép) A 207 centiméter szélességű és 191,5 centiméter magas tárgyat nem lehet nem észrevenni a szobában. Az öt elem alkotta paraván középső három elemének fakeretét négyzet és téglalap alakú metszett üveglapok töltik ki, az elemek háromszög záródású panelek teteje egy háromszöget alkot. A paraván öt eleme nem mereven illeszkedik egymáshoz, hanem legyezőszerűen hajtogatható.

Paraván

A paraván két szélső elemét a fából készült panelek alkotják és ez foglalja magába a díszítés legmarkánsabb részét: a fém és gyöngyház berakással megalkotott elegáns nőalakokat (3. kép). A két figura a középső üvegpaneles részek felé fordul és szinte teljes mértékben kitöltik a fa paneleket. Ruházatuk lágy esésű, szív alakú díszekkel ellátott ruházat, amit különböző sötétségű fával alakított ki a művész. Nem látható a nők lába, sőt a ruhájuk alja inkább levelek és indák csoportjára emlékeztet. A ruhákat kisméretű, köralakú gyöngyház berakások díszítik, mintha csak a ruha flitter díszítése lenne.

Nőalak

A nők vállára omló, hullámos barna hajat homlokukon pánt fogja le, amelyeket a homlok részén egy csillaggal díszítették (4. kép). A nők fülét nemcsak leomló hajuk, de a fejpántot díszítő virág is takarja. Arcukat bal oldalról stilizált rózsák leomló özöne keretezi. A ruházat és az alakok megjelenítéséhez többféle anyagot használt a művész. A körvonalak, a ruha mintázata, az arcok vonásai különböző színű faanyagok beillesztésével rajzolták meg, a ruhán és a nők hajában gyöngyház berakások találhatók és maga a fejpánt is fém berakással készült. Az elegáns nőalak ruhája, frizurája és testtartásának lágy vonalai mind az osztrák szecesszió mestereinek munkáit idézik, míg a paraván lábazatának fémlemez díszítése már inkább a Gödöllői Művésztelep hagyományait és formavilágát juttathatja az eszünkbe.

A nőalak arca

A mind az öt paravánelem alján végighúzódó fémlemez rátét felső szélén lágy hullámvonalban záródik és nagyobb fém szegecsek díszítik, az alsó szegélyén már sűrűbben helyezkednek el a kisebb méretű szegecsek (5. kép). Magának a fémlemeznek a felületét mintha csak kisméretű, gömbfejű kalapáccsal óvatosan ütögették volna, a fémlemeznek izgalmas pöttyözött mintázatot adott.

Szegecselés

Néhány gondolat az alkotóról:

Vágó József (eredeti neve: Weinberger József) nevét főként építészként, a magyar szecessziós építészet egyik kiemelkedő alkotójaként ismerik. A Budapesti József Műegyetem építészkarán elsajátította a kor meghatározó historizáló építészeti stílusát, de gyakorlatát már a szecesszió hazai mesterénél, Lechner Ödönnél végezte. Később a korszak másik nagy építészénél, Alpár Ignác tervezőirodájában is dolgozott. 1902 és 1911 között testvérével, Lászlóval közös tervezőirodát nyitottak. A magyaros szecesszió mellett a híres osztrák tervező, Otto Wagner geometrikus stílusa is hatott rá. Budapesten sétálva több általa tervezett épületben is gyönyörködhetünk: a Gutenberg-otthon, a kőbányai Szent László Gimnázium, Árkád Bazár (VII. kerület, Dohány utca 22-24.) csak néhány a sorban.

A Vágó József által tervezett paravánról készült képek forrása az Iparművészeti Múzeum honlapja, a képeket a múzeum engedélyével használtuk fel. Köszönet érte!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 48

 

Embert formázó edény a neolitikumból
Aquincumi Múzeum, 7000 éves üzenet kiállításán

A művészet egyidős az emberiséggel. Lenyűgözőek a barlangrajzok szemet gyönyörködtető jelenetei, a több ezer éve létező rajzok bikákról, vadászatokról, varázslatokról. Ezek a tárgyak mindig valamilyen fontos funkcióval rendelkeztek, de emellett szépek is voltak, sőt a modern művészeket is inspirálták.

A Törökbálint-Dulácska vidékén előkerült ember alakú edények meghökkentőek. A ritka leleteket egy mély gödör alján találták összetörve, több más edény darabjaival. A gödröt valószínűleg egy szertartáshoz áshatták, sőt magukat a különleges edényeket is egy ceremóniára készítették és szándékosan összetörték. Valószínűsítik, hogy egy termékenységi szertartásra készítették ezeket a tárgyakat. Egykori rendeltetésük és használatuk módját homály fedi, többféle elképzelés is létezik keletkezésük, felhasználásuk és elpusztulásuk körülményeire. Arcot viselő edények készítése nem gyakori, ha hétköznapi használati tárgyakról beszélünk, így a kutatók feltételezik, hogy valamilyen természetfeletti lény vagy éppen ős szimbolikus ábrázolása lehetett a készítők célja. A legáltalánosabb elképzelés szerint ezek az arcokkal ábrázolt edények valamilyen rontás ellen védő, bajelhárító funkcióval is bírhattak. Több elképzelés van az egykori tartalmukkal kapcsolatban is. Vannak, akik szerint alkoholos italok szertartásokon való közös fogyasztására vagy a következő évi vetőmag őrzésére szolgálhattak. Nézzünk meg alaposabban egy ilyen ember formájú kancsót! (1. kép)

Az agyagból készült 30-40 centiméter magas edény egy alacsony széken ülő embert formáz. Lábai derékszögben behajtva párhuzamosan néznek előre. Kezeit ölében összekulcsolva tartja, ujjait csak pár bekarcolt vonal jelképezi, de így is remekül kifejezi a mozdulatot. Kerek arca inkább általános vonásokat hordoz. Kis pisze orra, kicsike fülei vannak. Száját csak egy vízszintesen az agyagba karcolt vonal jelképezi, de szemeit is csak egy-egy rövidebb vízszintesen bekarcolt vonallal jelölte az alkotó. Valószínűleg nőt ábrázol a tárgy, amit a mellkasára elhelyezett két kis bogyóról feltételezhetünk, ami talán melleket szimbolizál. A tárgy további érdekességei a vonalak, amiket díszítésként belekarcoltak az anyagba. Az alak vállain kettő, a mellkasán pedig egy vonal fut keresztül. Arcán mindkét oldalon érdekes párhuzamosan vonuló cikkcakk vonalak láthatók, ezeket a vonalkákat egy nagy M betűt idéző bekarcolás keretezi úgy, hogy az M betű szárai a figura arcának két oldalára jutottak. A betű forma jelentését nem sikerült megfejteni, egyes kutatók termékenységi szimbólumként értelmezik.

Ember alakú kancsó szemből

A bekarcolt minták tovább folytatódhatnak a figura hátán is, ahol függőleges és vízszintes vonalakból alkotott formákat fedezhetünk fel. A mintázat mintha egy téglafal sorait mutatná, de akár értelmezhető egyfajta szövet imitációjának is, így jelképezve az alak ruházatát. (2. kép) Ez a fajta bekarcolt díszítés a vonaldíszes kerámiák csoportjába sorolja a tárgyat. Különlegessé az teszi ezt a kancsót, hogy lábas edények között viszonylag kevés vonaldíszes marad meg rekonstruálható maradványként. A tárgy funkcióját, kancsó jellegét a fej kialakítása mutatja, ugyanis a figura fejének teteje nyitva van, hátsó részén kis peremes kitöltő részt alakított ki az alkotója. Füle a kancsónak nincs, ezért inkább szobor mintsem használati tárgy jellege van.

A kancsó hátoldala

A műtárgy megtekinthető, sőt meg is tapogatható egy másolatnak köszönhetően az Aquincumi Múzeum 7000 éves üzenet – Az újkőkori világ emlékei Budapest vidékén című kiállításon. „A ma emberében talán fel sem merül, hogy az ipari forradalmat megelőző, napjaink digitális forradalmához hasonló, legnagyobb hatású átalakulás az élelemtermelésre való áttérés volt az emberiség történelmében, ami nem csak a világ benépesedéséhez vezetett, hanem minden további gazdasági és társadalmi fejlődés alapja is lett.” – olvashatjuk a kiállítás egyik falán. Az újkőkori életet bemutató kiállítás sok érdekességet sorakoztat fel a több ezer éve élt emberek mindennapjairól, de érdemes időről időre a tárgyak szépségén, művészi értékén is elmerengeni. A tárlat 2021. december 31-ig várja a látogatókat, sőt a Dr. M. Virág Zsuzsanna régész és kurátor által tartott videótárlatvezetésen még többet megtudhatunk a kiállítás tárgyairól és a neolitikum embereinek életéről.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 47

 

Nagy Sándor: Szent várakozás (1904)
Gödöllői Városi Múzeum

Gödöllőn nem csak a Királyi Kastély rejt kincseket, hanem a Városi Múzeum is. Az 1760-as években épített fogadó egykori épületében található múzeum elődjének az 1952-ben alapított helytörténeti szakkört tekinthetjük. 1978-ra már Helytörténeti Gyűjtemény rangra emelkedett és 1988-ban már múzeumi rangot is kapott az intézmény. Jelenleg az időszaki kiállítások mellett négy állandó kiállítása is van a múzeumnak. A Gödöllő város történetével foglalkozó tárlat, a Gödöllői Tájvédelmi Körzet értékeit bemutató kiállítás, a magyar cserkészmozgalom történetét tolmácsoló anyag és a híres gödöllői művésztelepről szóló tárlat. Ez utóbbiról választottunk erre a hétre műtárgyat, a művésztelep egyik meghatározó személyiségének, Nagy Sándornak a Szent várakozás című 1904-ben készült festményét.

A fekvő formátumú kép egy bensőséges családi jelenetet örökít meg. A helyszín egy szobabelső, amibe egy óriási, a kép felső felét kitöltő üvegablakon keresztül árad be a fény. Az ablak párkányán kecses fémvázas lámpa, állványra felfuttatott virágok láthatók. Ezek az állványok az úgynevezett viráglétrák, amelyek a Dunántúli népi hagyományban találhatók. Az íves tetejű, hajlított fából készült tárgy a futó növények támasztására szolgált. A falon tükör, a tükör előtt kis asztalka áll. Valamennyi tárgy gondosan megtervezett és elkészített, a praktikusságot szem előtt tartó használati tárgy, stílusukban a népművészet jegyeit viselik.

Az ablak előtt egyszerű fa asztal két székkel, virággal és az asztalra hanyagul rádobott fehér textillel. Talán a ház asszonya dobta le, amikor megpillantotta a látomást az ablakon keresztül. Fehér színnel megfestett, halovány szárnyas angyalt láthatunk, aki két kezével egy meztelen csecsemőt emel fel. Ezt a tüneményt nézi a férfi, gyengéden átkarolva mellette álló felesége vállát. A férfi egyszerű paraszti öltözéket visel, hosszú ujjú kék ingéhez vöröses barna nadrágot öltött magára. Arcán gondosan ápolt, de hosszú szakáll. Vonásaiban a festőt, Nagy Sándort ismerhetjük fel. Az előtte álló nő hosszú barna haját lágy kontyban fogta össze a tarkóján. Az ő öltözéke is egyszerű. Fekete hosszú ujjú blúzát egyszerű fehér csipkegallér és mandzsetta díszíti. Földig érő világosbarna szoknyája alján párhuzamos két fekete csík fut végig, aprómintás fehér kötény védi a ruháját a házimunkával járó piszoktól. Alakját alaposabban megvizsgálva láthatjuk, hogy gömbölyödő hasat takar a kötény. Így már értelmet nyer az ablakon keresztül látható angyal is, aki csecsemőt tart a kezében. 1904-ben, a kép készültekor ugyanis Nagy Sándor és felesége, Kriesch Laura éppen lányuk születését várták.

A szoba berendezési tárgyai a művész népművészet iránti érdeklődését mutatják. Az ablakon keresztül látható ház faragott fa homlokzata, zsúpfedele a Zalai-dombság göcseji építészetére jellemző. A képen megörökített használati tárgyak és bútorok az esztétikum és használhatóság jegyében készültek. Ezek a kritériumok jellemzőek voltak a későbbi gödöllői művésztelep művészei által megtervezett tárgyakra is.

Említésre méltó a festmény technikája is. A gesso festése során a fatáblára gipsz réteget húznak és erre fest a művész temperával. Talán ennek is köszönhető, hogy a kép színei visszafogottak, pasztell árnyalatúak. A festményt látványos, vastag fa keret fogja közre. A vonalas rajzú minta vésetei egy népi bútor vasalatait és ácsolatait, illesztékeit juttatják eszünkbe. A széles fakeretet maga a művész tervezte a művésztelep összművészeti eszméinek jegyében.

Néhány gondolat a művészről:

Nagy Sándor Nagybányán született 1869-ben. Tanulmányait az Országos Mintarajztanodában kezdte, majd 1890-ben egy ösztöndíjnak köszönhetően Rómában folytatta. Később a híres Julian Akadémia diákja lett Párizsban, innen tért haza Magyarországra 1900-ban. Még Rómában ismerkedett meg Körösfői-Kriesch Aladárral, akivel a későbbiekben Gödöllőn megalapította a művész közösségüket. A Gödöllői művésztelep alkotói a képző- és iparművészet egységére törekedtek, a magyar nép ősi művészetéből merítkező alkotásokat hoztak létre. Nézeteikre és művészetükre hatással voltak az angol preraffaeliták, törekedtek a kereszténység otthon- és családeszményének megvalósítására. Elképzeléseik szerint a művészi alkotás az emberiség jobbá tételéhez járul hozzá. A közösség Körösfői-Kriesch Aladár 1920-as halálával felbomlott.

Nagy Sándor azonban folytatta művészeti karrierjét. Anyagok és technikák sokaságával bánt magabiztosan. Sokszorosított grafikák, bútor- és szőnyegtervek, különböző városok építményei őrzik kreativitásának nyomát. A hágai királyi palota fogadótermének üvegablakai, a veszprémi színház homlokzatának sgraffitói, a pesterzsébeti Szent Erzsébet plébániatemplom freskóegyüttese is az ő munkája. 1934-től a Képzőművészeti Főiskola diákjait tanította a freskó, a goblein- és a mozaikkészítés módszerére. 1950-ben hunyt el Gödöllőn.

A narráció mellékletében található fotót Nagy Sándor festményéről a Gödöllői Városi Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönet érte!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 46

 

Gödöllői királyi kastély
Ferenc József dolgozószobája
Zala György Erzsébet királynéról készített mellszobra

Korábban már esett róla szó, hogy a Gödöllői Királyi Kastélynak több korszaka is volt, amit a rekonstruált és jelenleg is látogatható kastély mutat, az az 1867-es felújítást idézi. Ekkor ajánlotta fel ugyanis a magyar állam Ferenc József és Erzsébet királyné részére, koronázási ajándékaként a kastélyt, amelynek kialakításakor minden igényüket figyelembe vették. A termek közül nézzük most meg azt a szobát, amelyet Ferenc József dolgozószobájaként rendeztek be és a helyreállított szobabelső a császár és király jellemző tevékenységeit mutatja be. (1. kép) A szobában több eredeti darabot is találhatunk, például a faburkolatot, a parkettát és a tükröket. Eredeti formájában maradt meg a neorokokó kerámia kandalló, amely a díszteremben már megismerthez hasonló fehér műmárvány burkolatú fülkében látható, ám a dolgozószobában a bőséges aranydíszítést már nem használták. A kandalló tetején aranyozott óra látható, építményén egy gömb formára támaszkodó kecses nőalak szobra kapott helyet. Az óra két oldalán egy-egy hatágú aranyozott gyertyatartó áll. A szoba alapszíne leginkább a vörös, köszönhetően a falakat borító meggybordó tapétának, a vörös-arany díszítésű függönyöknek és a szobát átszelő szőnyegnek, amin mi is sétálhatunk. Ilyen színű bársonnyal burkolták a hat széket is, amely a szobában található asztal körül kapott helyet, alatta meleg vörös és barna színű keleti szőnyeg látható. A kandalló jobb oldalán a falon nagyméretű, festményeken Ferenc József és fia, Rudolf trónörökös egész alakos portréját láthatjuk. Mindkét festmény katonai öltözékben ábrázolja az alakokat, akik méltóságteljes pózban tekintenek ránk. Rudolf trónörökös ábrázolásán sötét háttér előtt áll a fiatal bajszos férfi. Kék színű, arany zsinórokkal és barna prémmel díszített zubbonyt visel, a fekete nadrágjának oldalán vörös díszítő csík húzódik. Bal oldalán kard lóg. Ferenc Józsefet már idősebb korában örökítették meg. Az ő zubbonya hófehér, rajta arany zsinóros díszítés és barna prém szegély látható. Bal kezével egy fekete textillel lefedett asztalra támaszkodik, amin fehér kesztyűi és fekete katonai csákója látható. A háttérben még pálmát és más növényeket, valamint egy allegorikus nőalakot ábrázoló festmény részletét is felfedezhetjük. A kandalló bal oldalán az utolsó megkoronázott magyar király, IV. Károly nagyméretű márvány mellszobra látható. Mellette a falon kisfiúról készített festményt láthatunk. Arany színű kabátkáját fehér prém díszíti, fején fehér tollas kalap, ami alól kibukkannak a szőke göndör fürtjei. Jobb kezében almát tart és kisgyerekhez képest kissé szomorúan, tartózkodóan tekint ránk. Ő IV. Károly fia, Habsburg Ottó, akit az apja koronázásakor viselt díszöltözékében festettek meg. A szoba egyik jellegzetes alakja az óriási medvebőr, amely a kandalló előtt, az asztalt körülvevő székek mellett kapott helyet a földön. A hatalmas állat kiterített négy karmos mancsa, fogait vicsorító tátott szája lenyűgöző látványt kelt, utalva ezzel Ferenc József és Rudolf főherceg kedvelt időtöltésére, a vadászatra.

Ferenc József dolgozószobája

Induljunk tovább Erzsébet királyné emlékkiállításába! (2. kép) Az enteriőrszerűen kialakított szobák közül az első a királyné lakosztályához tartozott, míg a második és harmadik már a királyné magyar felolvasóhölgyének, Ferenczy Idának szobái voltak. Ferenczy Ida kisnemesi származása miatt nem lehetett udvarhölgy, mégis ő volt a királynéhoz legközelebb álló személy. A szobák berendezésében megjelenik a királyné kedvenc színe az ibolya lila, a súlyos függönyök ebben a színben pompáznak. A szobákban a falakon Erzsébet királynéról készült festményeket, az üvegezett vitrinekben pedig különböző használati- és emléktárgyakat nézhetünk meg. A magyarok szeretett királynéja 1898. szeptember 10-én tragikus merénylet áldozata lett Genfben. A kiállításon a híradások, újsághírek, emlékkönyvek és érmek is helyet kaptak.

Erzsébet emlékkiállítás

Ennek a térnek a központi eleme a Zala György által készített közel egy méter magas, fehér carrarai márvány mellszobor is. (3. kép) A fiatal királynét koronázási ruhájában ábrázolta a szobrász. A vállat szabadon hagyó ruha mellrészét tizenegy gyöngysor díszíti, többsoros gyöngysor ékesíti a királyné nyakát is. Hajviselete már ismerős lehet Zala György egy másik, korábban megismert Erzsébet szobráról is. Itt is kettős hajfonatba rendezték a királyné legendásan szép haját, frizuráját fátyol és ékkövekkel díszített diadém egészíti ki. A szobrot a Park-klub felkérésére készítette el Zala György és érdekessége, hogy Ferenc József kérésére az általa kijelölt, 1867-ben a királynéról készült festmény alapján dolgozott a művész. Zala a szobornak több változatát is elkészítette, így bronz változatát ma Makón, a József Attila Múzeum kertjében is megtalálhatjuk. Később, 1899-ben a Képzőművészeti Társaság megvásárolta a szobor sokszorosítási jogát és így a szobor 30 centiméteres változatát árusították. A szobában még megnézhetjük a későbbi, Erzsébet királyné 1898-as halála után kiírt szoborpályázatra beérkezett beküldött elképzeléseket, illetve az ország számtalan Erzsébetről elnevezett közterületéről és intézményéről készült képeslapok jól mutatják, hogy milyen szeretet övezte és övezi a mai napig a királynőt.

Erzsébet királyné mellszobra

A narrációhoz mellékelt fotókat a Gödöllői Királyi Kastély bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönet érte!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 45

 

A Gödöllői Királyi Kastély

Nem kell messzire mennünk, hogy bepillantást nyerjünk Erzsébet királyné és családjának életébe, elég csak a Gödöllői Királyi Kastélyba kilátogatnunk. A kastély története még a 18. században kezdődött, amikor Mária Terézia kancelláriaminisztere, gróf Grassalkovich I. Antal megbízta Mayerhoffer Andrást az épület megtervezésével. A kastély építését 1735 körül kezdték meg és a következő száz évben mindegyik Grassalkovich hozzáépíttetett egy kicsit, szépített rajta. A folyamatos fejlődés 1841-ig tartott, amikor kihalt a Grassalkovich család férfi ága, így leányágon öröklődött tovább a kastély. Az örökösök 1864-ben eladták az épületet egy belga banknak, majd nem sokkal később a magyar állam tulajdonába került és 1867-ben királyi pihenő rezidenciává alakítva koronázási ajándékként Ferenc Józsefnek és Erzsébet királynénak ajánlották fel. A kastély középső szárnyában ezt a korszakot mutatják be: a dísztermet és a királyi lakosztályokat fotók alapján állították helyre. Az I. világháború után Horthy Miklós kormányzó pihenőhelyévé vált, a II. világháború után a szovjetek pedig istállónak, katonai raktárnak és laktanyának használták. A későbbiekben szociális otthon is működött itt. Ezeket az évtizedeket a Horthy-bunker és egy kiállítás idézi fel a kastélyban. Története szokványos a magyarországi kastélyok sorában, de szerencsére nem lett az enyészeté, ugyanis 1985-ben elkezdődtek a felújítási munkálatok a műemléki épületben és azóta is fogadja a látogatókat.

A kastélyt egy macskaköves feljárón közelíthetjük meg, amelynek két oldalán kőből készült, henger őrbódék fogadnak minket. (1. kép) Az őrhelyeken túlhaladva a feljáró két oldalán elegáns faragású kőkorlátokat találhatunk, amelyek mentén két-két padra akár le is ülhetünk. A bejárathoz közel, a korlát két oldalán egy-egy fekvő helyzetben megörökített oroszlánt is láthatunk. Akárcsak a Lánchíd oroszlánjai is lehetnének. Testhelyzetük, méltóságteljes alakjuk őket idézi. (Korábbi narráció a Lánchídról) A kastély homlokzatának színeit a fehér és a rózsaszín határozza meg, a kapu két oldalát díszítő vörösmárvány oszlopok fejezetei aranyozást is kaptak. Az egykor a kocsik behajtására szolgáló, súlyos kétszárnyú fa kapu fölött levéldíszes kovácsoltvas korláttal ellátott erkély található. Emögött húzódik a díszterem, ahova öt, íves záródású ablakon árad be a fény. Méretüket jól érzékelteti, hogy a több, mint 9 méter belmagasságú térnek majdnem teljes magasságát elérik. A kastély barokk stílusához híven a homlokzat ablakait gazdag díszítéssel keretezték és nem maradhat el a homlokzatról a két puttó által tartott magyar címer sem, amelynek tetején a Szent Korona is látható.

Külső homlokzat

A kastély látogatók által is bejárható helyiségei kétféle térre oszthatók: a nagyméretű reprezentatív terek, amelyek elegáns és nagyvonalú díszítése a vendégek elkápráztatását is szolgálta (díszterem, színház, fogadószobák), valamint a kisebb méretüknél fogva is intimebb, a királyi család magánéletének helyet adó helyiségek (dolgozószobák, öltözködő terek). Ezúttal a reprezentatív, közösségi életet szolgáló terekben sétálunk. A főbejáraton belépve, az egykori kocsiáthajtón túlhaladva jobbra és balra nyíló lépcsősoron mehetünk fel az emeletre. Induljunk el a jobbra nyíló lépcsőn a ragyogóan tiszta és világos lépcsőházban! (2. kép) A márványlépcsőket vörös szőnyeg fedi, bal oldalán áttört mintával ékesített kőkorlát fut végig. A minta fonatokat, ruházatok zsinórdíszítését idézi. A lépcső egy balra nyíló fordulója után zöld növényekkel betelepített emeleti közös pihenő részre jutunk, ahonnan a királyi rezidencia termei nyílnak. A lépcsőházat és az előteret jobbról a homlokzatihoz hasonló, félköríves záródású nagyméretű ablakokon beáradó fény világítja meg. A tér halvány rózsaszín és hófehér színét nem törik meg az ablakok keretezését díszítő részletgazdag növényi motívumokat, indákat idéző stukkó díszítések sem, amelyek szintén fehér színt kaptak. Aprólékos kidolgozásuk és hófehér színük akárcsak egy csipketerítő finomságát idéznék. A tér megvilágítását a falon található háromágú falikarok és a mennyezetről lelógó nagyméretű kovácsoltvas csillár szolgálja. A korszak díszítőművészetére jellemző, növényeket idéző indák és levelek alkotják ezeket a praktikus világítóeszközöket. A barokk korban nyert egyre nagyobb teret a tudatos kerttervezés és az épületek belső tereinek díszítésében is nagyobb szerepet kaptak a növényi elemek.

Lépcsőház

A kastély két reprezentatív terme, a díszterem és a színház, visszarepít bennünket az egykori fogadások világába. A díszterem (3. kép) Nicolaus Pacassi császári főépítész tervei alapján készült 1758 körül. Az óriási tér kialakításában használt anyagok is a gazdagságot és a kifinomult ízlést tükrözik. A falakat márványstukkó borítja, a falak és a mennyezet bizonyos részein virágos-indás aranyozott stukkók futnak végig. A 165 négyzetméter területű és 9,3 méter belmagasságú impozáns tér két sarkában íves fülkék találhatók. Az íves fülkékkel szemközti falon pedig öt nagyméretű ablak kapott helyet, ebből három az, amelyet kívülről a főbejárat felett már láthattunk. Az ablakok közötti falszakaszon, a teremben több méter magas tükröket helyeztek el, amelyek optikailag megsokszorozzák a teret. A falak fényes felülete, a fehér színre kerülő csillogó arany díszítések remekül verik vissza az ablakokon beáramló fényt, de a mennyezetről lelógó öt csillár és a falakon található falikarokba egykor helyezett gyertyák fényét is megsokszorozhatta. A nagyméretű fehér felületen kirajzolódó arany mintázatok egyfajta ritmikusságot adnak a térnek a falszakaszok felosztásával, elhelyezésük szimmetrikus.

Díszterem

AZ 1780-as évek elején alakították ki a kastély kőszínházát, amely az idők folyamán teljesen megsemmisült. 2003-as helyreállításának köszönhetően ma már a közönség újra látogathatja. (4. kép) A nézőteret a fehér alapon arany díszítésű karzat, illetve a jelenleg vörös bársony kárpitozású barokk stílusú fehér székek alkotják. Mivel egyes színházi produkcióknak is otthont biztosít a kastély, az egykor színháztér ma is használatban van. A tér érdekességét a falak díszítése adja, ugyanis első pillantásra itt is rózsaszín és fehér márvány borítású falburkolatot feltételezhetnénk, azonban alaposan szemügyre véve felfedezhetjük, hogy mesteri módon megfestett falakról van szó. A barokk építészet előszeretettel alkalmazta ezt a fortélyt, a trompe-l’oeilnek (ejtsd: trompöj) nevezett illuzionisztikus látszatfestészetet. A színházteremben alkalmazott falfestés szemünket becsapó módon a falakat oszlopokkal, falfülkékkel és ablakokkal tagolja, valamint különleges márványborítás látszatát kelti.

Színházterem

A reprezentatív tereket a hátunk mögött hagyva, jövő héten már a királyi család egykori privát tereibe látogatunk el és betérünk az Erzsébet királyné tiszteletére létrehozott emlékszobákba is.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 44

 

Zala György: Erzsébet királyné szobra
1932

Kevés budapesti szobor van méltatlanabb helyen, mint a magyarok egyik imádott királynőjének, Erzsébet királynénak szobra. Természetesen lehet ezzel vitatkozni, de az eredetileg a Március 15. téren felállított szobor áthelyezése a Döbrentei térre nem tűnik szerencsés döntésnek. Ez a tér gyakorlatilag a forgalmas közlekedési utakkal körbevett csöppnyi zöld terület. Itt fut az Erzsébet-híd le- és felhajtója, itt megy a rakpart valamennyi villamosa. Bár zöld fák veszik körül a szobrot és talapzatát, mégis kissé eldugottnak érezhetjük a helyet. Aki nem tudatosan keresi, az aligha pillantja meg.

A szobor egy kör alakú, alacsony kő emelvényen áll, amelyet már megviselt az időjárás. (1. kép) A töredezett kőlapok alól kikandikál itt-ott a növényzet. A kör közepén elegáns márvány talapzaton arany nyomtatott, klasszikus talpas nagybetűkkel olvasható: Erzsébet királyné és alatta 1837-1898.

Kőemelvény

A talapzaton látható a királyné bronz szobra. (2. kép) Az alakot a szobrász egy padon ülve jelenítette meg. A pad gazdag díszítőelemei között akadnak növény- és virágfűzérek, illetve akantuszlevelek is, amelyeket eddig a klasszicista épületek oszlopainak fejezetében láthattunk. A királyné megfogalmazásából kiérződik mindaz, amit a magyar nép imádott királynéjáról gondolt. Szépség, finomság, kedvesség, méltóságteljesség. Érződik rajta egyfajta közvetlen anyai gondoskodás. Ruházatát finoman leomló, de érzékelhetően súlyos anyag alkotja, a szobrász nem dolgozott rajta ki semmilyen apróbb díszítést. Fején díszes korona és fejét fedő fátyol található, amely lágyan omlik le vállára és takarja be részben mindkét karját. Erzsébet királyné híres volt gyönyörű hosszú hajáról, ennek a súlyos hajtömegnek egy része koszorúként elhelyezett hajfonatként díszíti fejét és bukkan elő a korona alól. Bal keze a pad karfájára helyezett virágcsokron nyugszik. Jobb keze lábán nyugszik, de ujjai nem simulnak a lábára, hanem könnyedén felemelkednek. Olyan hatást kelt, mint amikor valaki szórakozottan ujjaival dobol.

Erzsébet királyné szobra

Jobb keze mellett a pad karfáján egy bagoly bújik meg, amely a bölcsesség jelképe és talán a királynénak tulajdonított bölcs és diplomatikus viselkedését mutatja ki. (3. kép) Úgy tartották ugyanis, hogy ő volt a legfőbb védelmezője a magyaroknak a Habsburg Birodalomban és közbenjárása nagyban hozzájárult az 1867-es Kiegyezéshez is. Erzsébetet magyarok iránti rajongása sarkallta arra, hogy 1863-ban elkezdjen magyarul tanulni, sőt még egy magyar udvarhölgyet – Ferenczy Ida – is felvett maga mellé. A királyné kissé finom és kedves mosolyával tekint le maga elé, illetve a szobor előtt állókra, kedves magyar alattvalóira.

Bagoly

Ahogy a szobrok történeteit olvasva már megszokhattuk, nem ritkán változtatnak helyet a városban és sokszor születésük körülményei sem egyszerűek. Ahogy Anonymus szobra is több tervváltozatot igényelt, így Erzsébet királyné szobrának tervét is csak a sokadik (pontosabban az ötödik) pályázati kiírásakor fogadta el a zsűri. Az 1898-ban Genfben merénylet áldozatává vált királyné szobrára közadakozást indítottak (akárcsak Vörösmarty Mihály költő szobra számára), és közel két éven belül egy igazi vagyont, másfél millió koronát adományoztak egy méltó emlékmű számára. 36 fős szoborbizottságot hívtak össze, akik az 1902-ben kiírt pályázatra beérkezett művek között nem találtak egyetlen egy megfelelőt sem. Az elsőt még további három sikertelen kiírás (1903, 1909, 1913) és egy világháború követett, míg végül az 1920-as ötödik pályázaton Zala György szobrász pályaművét már méltónak ítélte meg a bizottság. Ünnepélyes felavatására így 1932. szeptember 25-én került sor, de az összegyűlt pénz értéke az idő közben jelentősen leromlott, így az eredeti elképzeléseknél szerényebb kivitelezésre kerülhetett sor. Az Eskü téren (ma Március 15. tér) felállított szobor pedig csak köztéri szobor viszonylatban rövid ideig állhatott a számára kijelölt helyen, ugyanis a II. világháború után 1953-ban lebontották. Szerencsére elkerülte a beolvasztást és 1986-ban ismét felállították jelenlegi helyén.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 43

 

Ligeti Miklós
Anonymus szobra
1903

A narrációk sorában több szoborról is esett már szó. A sorban találunk antik istenről készült alkotást (Hermész szobra a Váci utcában), neves költőről és hőseiről mintázott emlékművet (Arany János szobra a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében), vagy éppen egy érzelem megörökítését (Franz Xavier Messerschmidt síró feje). Van amikor a mester rendelkezésére áll az ábrázolandó személy teljes valójában vagy éppen a hagyományokra alapoz és az alakja jellemző attribútumokkal látja el munkáját. Ligeti Miklós 1903-ban viszont tényleg nehéz fába vágta a fejszéjét. Egy olyan híres alak megformázására adott be tervet Bánffy Dezső miniszterelnök kérésére, akiről szó szerint semmit se tudunk. Ez a személy nem más, mint Anonymus Béla király jegyzője.

Lássuk, hogy mit is tudunk erről a történelmi figuráról! Az Anonymus is már azt jelenti, hogy névtelen. Munkáit úgy írta alá, hogy „P. dictus magister”, tehát P. mester. Azt is tudjuk róla, hogy valószínűleg a 12. század végén és a 13. század elején élt és vélhetőleg III. Béla király jegyzője volt. Művével, a Gesta Hungarorummal vonult be a történelembe. Ő írta le a legrészletesebben a magyar honfoglalás történetét. Művének egy 13. századi, latinul írt példányát ma az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik.

A ma a Vajdahunyad várában álló szobor burjánzó zöld növényzet koszorújában, márványból faragott és alapzaton álló, karfás kő padon ül (1. kép). A pad talapzatán vésett felirat olvasható csupa nyomtatott nagy betűvel: Anonymus – Gloriosissimi Belae regis nótárius, azaz Anonymus – A legdicsőségesebb Béla király jegyzője. Az 1,9 méter magas bronz szobor testtartása félelmetesen életszerű. A csuklyás alak kissé berogyasztott vállakkal hátra dől a padon, jobb kezét a stilizált karfára helyezi, ebben nádtollat tart.

A szobor

Kézfején finoman kirajzolódnak az erek, az íráshoz használt tollat lazán mutató és középső ujja között tartja. (2. kép) Hosszú csuhája alól kivillanó csizmás lábai közül a jobb lábfejét egyenesen a talajra helyezi, ám a bal kissé talán esetlenül és csámpásan befelé fordul. Ez az apró szabálytalanság azt az érzetet kelti, mintha csak az imént huppant volna le padjára az alak.

Toll és arc

Az ülő figura mellett a bal oldalon kinyitott vaskos kódex látható, lapjain a Gesta Hungarorum szövegéből vett részlet olvasható díszes P betű iniciáléval részletgazdagon kidolgozva (3. kép). A középkori szerzetesek ruházatáról megmaradt feljegyzések és festmények alapján fogalmazta meg Ligeti Miklós Anonymus öltözetét is. A földig érő szerzetesi csuha kiegészítéseként csúcsos végű csuklya fedi a jegyző kissé lefelé döntött fejét. A csuklyát mélyen arcába húzza az alak, ezáltal arca jelentős része a szemlélő elől eltakarva marad. Csak ha egész közel megyünk és bekukkantunk a csuklya alá, láthatjuk a Ligeti által elképzelt arcot. A már idősödő férfi szemöldökét kissé ráncolja, arcát határozott vonalú orra teszi karakteressé. A csuklya nyakrésze alsó ajkát és állát elfedi.

Gesta Hungarorum

Az arc, illetve arctalanság terén érünk el a szoborhoz kapcsolódó legizgalmasabb történethez. Az Anonymus szobor ugyanis része volt annak a tíz szoborból álló adománynak, amelyet Ferenc József ajánlott fel a magyar fővárosnak. Ennek az adománynak pár darabjával már megismerkedhettünk a Kodály Köröndön és a Milleniumi Emlékmű esetében. A névtelen jegyző alakjának megformázására Bánffy Dezső miniszterelnök kérte fel Ligetit, ám a döntésre egy neves művészekből álló zsűrit hívtak össze. Az első terv bizony szó szerint sokkolta a bírákat, amikor az akkor 27 éves fiatal szobrász, Ligeti Miklós eléjük tárta azt. Megdöbbenésük egyik oka az alak arcának elrejtése volt (ekkor még egyáltalán nem formázta meg Ligeti az alak arcát), de a szobor aszimmetrikus kompozíciója se nyerte el a zsűri tetszését. Persze voltak a tervnek támogatói is és végül szavazategyenlőség alakult ki. Úgy határoztak, hogy a miniszterelnök döntsön a terv sorsáról, aki olyan változatot kért a szobrásztól, amelyen már az arc is látszik. Mire elkészült ez a változat, addigra már 30 tagúra duzzadt a zsűri, ahol pedig már az eredeti, rejtett arcú változatra esett a választás és a legenda szerint össze is törették a művésszel a második tervet. Ennek persze ellentmond az, hogy a második változatról, tehát a látható arcról készült szoborról készült bronz másolatot megvásárolta a Szépművészeti Múzeum, sőt a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán meg is tekinthető ez a változat. Összetörték vagy sem, igaz-e vagy sem a tervekről szóló történet, annak mindenképp örülhetünk, hogy a városligeti Vajdahunyad várában sétálva megcsodálhatjuk Ligeti szobrát.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 42

 

Róth Miksa üvegmozaikjai
Róth Miksa Emlékház a Nefelejcs utca 26. szám alatt

A VII. kerület mélyén, a Keleti pályaudvar közelében, a Nefelejcs utca lombos fái alatt egy igazi csoda lapul meg. Talán túlságosan is kevesen tudnak róla, pedig igazi kincsek lapulnak meg a téglafalú egyemeletes épület kapuja mögött. Itt nyílt meg ugyanis 1911-ben „Róth Miksa Császári és Királyi Udvari Üvegfestő és Mozaik Művész Műintézete” és kerültek ki innen a szebbnél szebb üvegművek 1939-ig.

Róth Miksa már az anyatejjel szívta magába a mesterséget, hiszen apja és nagyapja is üveges volt. Ezt a hagyományt folytatva és külföldi tanulmányutakon fejlesztve tudását jutott el a legmagasabb szintre. Ezt mutatják nemcsak megrendeléseinek száma, de kitüntetései is. A híres 1900-as párizsi világkiállításról ezüstérmet, 1902-ben Torinóból és 1904-ben St. Louisból a világkiállításokról már aranyéremmel térhetett haza. Festett üvegablakai mellett az üvegmozaik technikáját is megújította, amiért az olasz király is kitüntette. Szinte végeláthatatlan azon épületeknek a sora, ahol üvegmunkái a mai napig megtekinthetők: az Országház, a Magyar Nemzeti Bank, a Zeneakadémia, a Kálvin téri református templom, a Rózsák terén álló Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom vagy éppen a Szervita téren álló egykori Török Bankház üvegmozaikjai, hogy csak párat említsünk a Fővárosban még látható munkái közül. Szecessziós, art deco és a középkori művészet elemeit is bátran használó munkái külföldön is keresettek voltak, így Hágában, Osloban vagy éppen Mexikóvárosban is gyönyörködhetünk bennük. A II. világháború pusztítása nem kímélte Róth Miksa munkáit se, így számos jelentős műve lett az enyészeté. Az 1944-ben elhunyt mester özvegye, sikeres kérvényének hála, megtarthatta a ház pár szobáját, ahol a berendezés mellett az üvegmunkákat lábákban tárolva mentette meg a család a mester örökségét. Ennek köszönhetően az emlékház ma hű képet nyújthat Róth Miksa egykori lakhelyéről.

Nehéz választani a bravúros technikai tudással kivitelezett üvegmunkák közül, elsőként az 1900-as párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert Béke című munkáját ismerjük meg (1. kép). Impozáns, a technikai tudás legjavát igénylő nagyméretű munkáról van szó, hiszen hosszúsága 135 centiméter, míg magassága 86 centiméter. Nem csak egy technikát alkalmazott Róth Miksa az elkészítésekor, ugyanis murániói mozaik, Tiffany-féle opalizáló üveg, valamint Puhl és Wagner-féle aranyfóliás mozaik is található rajta. Az üvegmozaik technikája nagyban hasonlít a más anyagokból készített mozaikokhoz, ám az üvegművesség világába nagy változást hozott, ugyanis a Róth Miksa által levédetett üvegmozaik speciális technikája lehetővé tette, hogy az eddig csak ablakokként használt festett üvegek, akár a mennyezetre is felkerüljenek, hiszen a darabok egymást tartották össze. A Béke keretezésének lágy vonalvezetése a szecesszió stílusát követi. A vörösesbarnás színű négyzetes elemek által alkotott kecses keretezés a téglalap alakú kép tetején a felső perem alatt kissé befelé hajlik, ezáltal egy növényi indához hasonlatos ívet hoz létre, megtörve ezáltal a keret merev szögletességét. Ez az ívesség és a növényi elemekkel való játék is a századforduló művészetének egyik jellemzője. A kép jobb és bal felső sarkában egy-egy galamb látható. Hátuk mögé olajágak kerültek, míg a kép ragyogását az aranyozott háttér adja. A két galamb között kékeslila háttéren egyszerű aranybetűkkel a PAX, az az a béke latin nyelvű megfelelője olvasható, amely Tiffany technikával készült. Maga a technika Lois Comfort Tiffany francia mester nevéhez fűződik. Az alkalmazása során a különböző fémoxidokkal szennyezett és így színezett, formára csiszolt üvegelemek széleire rézfóliát simítottak, majd ón-ólom ötvözettel rögzítették egymáshoz az üvegelemeket. A fémes színű kötés bonthatatlan, nagyon erős rögzítést jelent. A Béke című kép két szélén jobb és bal oldalon egy-egy kék szalaggal átkötött olajfaág tűnik fel a kép egész magasságában. A kép központi elemét egy bájos istennő foglalja el. Halvány rózsaszín bőre, tiszta kék szeme, finom mosolya és szőkés vörös hajzuhataga szinte megbabonázza a nézőt. Fején antik sisak látható, amelyből talán dicsfény sugarai áradnak szerteszét. Harci öltözete a görög istennőt, Pallas Athénét juttathatja a néző eszébe, akit gyakran ábrázoltak hasonló sisakban. Kezében kecsesen egy olajfa ágát tartja. Az ágon hosszúkás zöld levelek között itt-ott zöldes olajbogyók is feltűnnek. A nőalak mögött idilli táj látható. Zöld mezőn egy út vezet keresztül és vész bele a vöröses naplementébe. A paradicsomi tájat a sávokban elhelyezett mozaikelemek adják ki.

Róth Miksa: Béke

A kiállításon a Békétől nem messze látható a mester Gránátalmás (Tudás fája) elnevezésű üvegmozaikja (2. kép). A félköríves záródású alkotás méretében nem sokban marad el az előbbiekben megismert Békétől, hossza ugyanis 112 centiméter, magassága pedig 70 centiméter. A mű keretét világoskék négyzet alakú üvegmozaikokból kirakott sáv alkotja, míg az alapon ismét feltűnnek a tündöklő aranymozaik kockák. A kompozíció központi tengelyébe a gránátalmafa törzsét helyezte a művész, melyből a fa lombos ágai ágaznak ki. A levelek a kék és zöld mozaikkockák változatos színeinek kombinálásával, a világos és sötét részek váltakozásával válnak élővé. Olyan hatást keltenek, mint amikor egy meleg nyári napon a napsugár utat tör magának a fák lombjai között és hatására a levelek zöldjei színváltásba kezdenek. A fa törzsén lila és arany színű tekergő kígyót fedezhetünk fel, aki éppen nyelvét nyújtogatja. Mindez alátámasztja a Tudás fája elnevezést, a gránátalmafa a Bűnbeesés paradicsomi almafáját jeleníti meg. És itt érkeztünk el a kép legizgalmasabb eleméhez, a hat darab gránátalmához. Az almákhoz ugyanis fémes hatású úgynevezett lüszterezett mázú kerámiákat használt Róth Miksa. Ezeket a különleges mázú darabokat pedig nem mástól szerezte be, mint a híres Zsolnay gyártól. Róth Miksa előszeretettel kísérletezett, így ez a többféle technikát és anyagot, üveget és kerámiát is beépítő műve is jó példa arra, hogy tudása, kíváncsisága és kreativitása milyen csodákat hozott létre. A gránátalma motívumával már korábban találkozhattunk. Ha érdekel a jelentése, akkor érdemes elolvasnod a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében található szédertál takaróról írt narrációt.

Róth Miksa: Tudás fája

Ha szeretnél többet megtudni Róth Miksáról és a Nefelejcs utca 26. szám alatt található Emlékházról, akkor ajánlom a Fényesi Tiborral készült videót (A Zsidó Róth Miksa – YouTube), illetve a Róth Miksa Emlékház YouTube csatornáját, ahol Róth Miksa külföldön készült munkáiról is sok érdekességet hallhattok.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 41

 

Fiumei úti sírkert 2.
Séta az írók síremlékei között

Korábban már megcsodálhattuk három képzőművész szobrászatilag is érdekes síremlékét, ezúttal pedig a Fiumei úti sírkertben nyugvó író óriásokra emlékezünk. A síremlékek sokszor több évtizeddel az írók halála után keletkeztek, pályázatok eredményeként születtek meg, de a céljuk ugyanaz volt: a magyar irodalom legnagyobb alakjainak méltó emlékhelyet állítani.

Ki mással is kezdhetnénk a sort, mint Ady Endrével (1. kép). Csorba Géza Kossuth-díjas szobrászművész haraszti mészkőből faragott alkotását 1930. március 23-án, a költő halála után 11 évvel leplezték le. Az esemény nagy nyilvánosságot kapott, még a Nyugat is közölt fotót a síremlékről. A síremlék szabadon áll, nem találhatók szorosan mellette más sírok, csak az óriási fák vetnek rá árnyékot. Az idő múlása nyomokat hagyott rajta, így az egykori világos kő felszíne itt-ott már besötétedett. A síremlék talapzata három, lépcsőzetesen csökkenő négyzetes alapú lapból áll. A legfelső fokán egyszerű rajzú, csupa nagybetűvel annyi áll, hogy ADY. A költő alakját ülve örökítette meg a szobrász. A sziklán ülő alak a jobb lábát kissé maga alá húzza, míg bal lába előrébb, de még behajlítva látható. Öltözéke stilizált, nem a költő korának megfelelő viselet, inkább egyfajta ókori görögöket, rómaiakat idéző tógaszerű ruha. A hosszú anyag takarja az alak lábszárát, de meztelen lábát látni engedi. Felsőtestén a könyök alá érő ujjú ruha egy sportoló atletikus testének megfelelő izomzatot enged feltételezni. Az ülő alak kissé kicsavarodik. Jobb kezével teste mögött támaszkodik, míg bal kezét ölében nyugtatja. A mozdulat által felsőteste jobbra csavarodik, amit enyhén balra fordított, vállához érintett feje ellensúlyoz. Ezzel a szobrász a klasszikus szobrok testhelyzetét, a kontraposztot valósítja meg az ülő figura esetében. A szobor arcán felfedezzük Ady Endre arcvonásait, de itt is azt a fajta idealizálást, megszépítést, a jellegzetes arcvonásoknak csak a felismerhetőség mértékéig történő ábrázolását látjuk, amit már a testnél is tapasztalhattunk. Nem a valóságnak megfelelő, teljes mértékben realista ábrázolás volt a cél. A művész a költőről készült szobor izmos testével, örökifjú erőteljes arcvonásaival mindazt az energiát, elhatározást és temperamentumot igyekezett visszaadni, ami Ady költészetét jellemezte. A szobor síremlékhez méltóan nyugodt és méltóságteljes, de egyúttal szenvedélyes is, arckifejezésén dac és szenvedés vonásai egyaránt felfedezhetők.

Ady Endre síremléke

A költő sírjától csak pár lépésnyire látványos kör alakú, árkádos síremlékre lehetünk figyelmesek, aminek közepén szerény, fából faragott fejfa áll (2. kép). Ez Jókai Mór sírja. Az eddigiektől eltérően nem találunk a nagy író arcvonásait megörökítő szobrot. A kör alakú építmény utak kereszteződésében található, két kis lépcső vezet fel az emlékhelyhez. Az író 1904-es temetéséhez ravatalt Lechner Ödön tervezett és az első fejfát az író kérésére saját háza kapujának fájából faragták. A jelenlegi síremlék elkészültére két évtizedet kellett várni. 1925-ben pályázatot írtak ki, amelynek fontos pontja volt az író végakarata, miszerint nem szeretne sírkövet. A pályázatot végül Kismarty-Lechner Jenő és Füredi Richárd tervei nyerték meg. Az építmény maga egyszerű, de mégis erőteljes. A dísztelen szögletes oszlopokat kör alakban helyezték el, a rájuk helyezett párkányon egy Jókai idézet fut végig csupa nagybetűvel:

Ami bennem lélek, veletek megy. Ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.

(Jókai Mór: Negyven év visszhangja).

A feliraton kívüli egyetlen díszítés az oszlopok között látható kőből faragott életfa motívumok, amelyek a gödöllői művésztelep alkotásait idézik. A központi szárból szimmetrikusan ágaznak el a stilizált ágak négy sorban, a fa teteje felé egyre kisebbekké válnak. Az ívesen hajló ágak behajló végein egy-egy cakkos levélcsoport foglal helyet.

Jókai Mór síremléke

A harmadik író, aki előtt tiszteletünket tesszük, Móricz Zsigmond lesz. A Légy jó mindhalálig, az Úri muri, a Rokonok és még sok más fantasztikus mű írója 1942-ben hunyt el, a Fiumei úti sírkertben pedig 1952. szeptember 4-én állították fel Medgyessy Ferenc Kossuth-díjas szobrász által készített mészkő síremlékét. A félköríves záródású álló kőlap előtt a sírt növények futják be. A síremlék központi eleme az író mellszobra, amely egy kisebb íves szoborfülkében kapott helyet a sírlapon. Kerek arca, jellegzetes nagy bajsza, hátrasímított haja és kissé szigorú arcvonásai hűen adják vissza kőbe vésve a fotókon annyiszor látott vonásokat. A mellszobor alatt egyszerű betűkkel annyi áll: Móricz Zsigmond és alatta 1879-1942. Az íves záródás alatt, a kő ívvonalát követve faragott sáv fut végig, amelyen emberi figurákat figyelhetünk meg. Ezek mintha csak az író regényeinek egy-egy jellegzetes alakjait, jeleneteit örökítenék meg. Van itt kisdiák a tanára előtt és munkájukat végző parasztok és munkások is felfedezhetők közöttük. A figurák részletezés nélkül, csak körvonalukat jelölve láthatók.

Móricz Zsigmond síremléke

Búcsúzóul érdemes meghallgatni a Szabó T. Anna költőnővel készült videót, amelybe a Fiumei úti sírkert további költő-író síremlékeiről is mesél:

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Narráció 40

 

Fiumei sírkert 1.
Séta a művészek parcellájában

A Főváros közepén, pár percnyire a Keleti pályaudvartól a VIII. kerületben található nemzetünk nagyjainak egyik legszebb emlékhelye, a Fiumei úti sírkert. A franciák kultikus temetőjéhez, a párizsi Père-Lachaise-hez sokszor hasonlított hely gondolatát még Széchenyi István vetette fel 1843-ban. A 19. század közepén köztemetőként nyitotta meg kapuit, pár évtizeddel később pedig már Magyarország egyik legismertebb kegyeleti helyeként tartották számon. Az itt nyugalomra helyezett hírességek listáját olvasva nem is lehet kétségünk, hogy a Fiumei úti sírkert valóban a legjobb hely, hogy kulturális és politikai életünk nagyjai előtt tisztelegjünk. Az impozáns mauzóleumok mellett (Kossuth Lajosnak és Deák Ferencnek is szenteltek egyet) visszafogottabb, de ugyanúgy figyelemre méltó sírok is állnak itt.

Az 56 hektáros óriási kert maga a nyugalom szigete. Mintegy 25 hektáros része parkosított, így a sírok fasorokkal és füves területekkel övezve helyezkednek el. A gyönyörűen parkosított temető kertészeti értékei mellett azonban a művészi igényességgel elkészített síremlékei miatt vált híressé. Ezúttal itt nyugalomra helyezett művészek hosszú sorából három szobrászati szempontból is érdekes sírral ismerkedünk meg. Az első Munkácsy Mihály Telcs Ede által készített sírja (1. kép). Telcs Ede munkájával már találkozhattunk, hiszen ő készítette el Vörösmarty Mihály szoborcsoportját. Az 1911-ben felállított kő síremlék utak kereszteződésében helyezkedik el egy kis vaskerítéssel körbekerített növényekkel beültetett rész közepén. A síremlék letisztult, minden cikornya nélküli szobrászati alkotás. A kétlépcsős alacsony talapzaton egy robosztus, négyzetes alapú kőoszlopot idéző obeliszk látható, a felső ötödébe minden oldalának tetejét egyenlő szárú kereszt formában faragták ki. Az obeliszk tetején a sarkok tehát üresen maradtak, ezeket a beszögeléseket arany színű mozaikkal töltötték ki. Az oszlop előtt nőalak látható. Földig érő, görög kariatidákat idéző ujjatlan ruhát viselő nőalak bal kezében tart az ég felé egy babérkoszorút. Arcvonásainak és ruházatának megfogalmazásához csak a feltétlenül szükséges vonásokat, elemeket használta fel Telcs Ede, hiszen itt egy elvont, jelképes alakról van szó. Az oszlopra két évszámot véstek: 1844 és 1900 (a művész születési és halálozási évszáma), valamint a talapzaton csupa nagybetűvel a Munkácsy név szerepel.

Munkácsi Mihály síremléke

A közelben álló művészparcellán áll Kisfaludy Strobl Zsigmond síremléke (2. kép), ami már sokkal érzelmesebb, mint a Telcs Ede által megalkotott időtlen és klasszikus, visszafogott érzelmeket sugárzó nőalakja. Kisfaludy Strobl Zsigmond munkásságával is megismerkedhettünk már korábban, az ő műve a Szabadság-szobor a Gellért-hegy tetején. A szobrászművész síremlékének érdekessége, hogy ő maga készítette el, azaz végrendelete értelmében saját munkájának másolatát helyezték el a sírján. A bronz szobor egy végtelenül kecses, könnyed férfitestet mutat. Mintha csak egy mozdulatába belefeledkezett táncos látnánk. A férfi bal lábára helyezett testsúlyával áll egy bronz golyón, míg jobb lábát kecsesen kissé felemeli. Fejét kissé az ég felé emeli, szeme lehunyva. Mellkasát is kinyitja az ég felé, két karját könyékben behajlítja, kezeit és ujjait finoman a mellkasához érinti. Mellkasának kiemelésével és karjának emelésének köszönhetően háta kissé ívben meghajlik. Jobb válláról hosszú drapéria omlik alá, egészen a talapzatot alkotó golyóra, ami a szobor stabilitását is adja. A mozdulat finomsága, ég felé törekvése, az ifjú földöntúli mosolya és lehunyt szeme érzékelteti a földi élettől való elszakadás, az égi szférához való tartozás érzetét. Az ifjú alakjának megfogalmazása részletgazdag, még hajtincsei is kivehetők.

Kisfaludi Strobl Zsigmond síremléke

A művészparcella harmadik emlékműve, amivel megismerkedünk, Csontváry Kosztka Tivadar számára készült (3. kép). A gyógyszerészből festőművésszé váló Csontvárynak 1967-ben, tehát halála után majd ötven évvel később állították fel a sírkertben. A sírt díszítő bronzszobor Kerényi Jenő munkája. A szobor másolatát Pécsett állították fel a Csontváry Múzeum előtt 1971-ben. Kerényi a szobor készítéséhez Csontváry önarcképét használta fel. A festőművészt köpenyben, kezében festőpalettával és ecsettel örökítette meg. Arcát markáns, nagy bajsza határozza meg. A szobor közel sem olyan részletgazdag és finom, realisztikus munka, mint a tőle nem messze álló Kisfaludy ifjú. Inkább hasonlít arra, mint amikor agyagból durván és felületesen mintáznak meg egy figurát. A finom részletek kidolgozása előtt még az arcon is mintha még az ujjakkal felhordott agyagot látnánk. Valószínűleg nem is volt Kerényi célja, hogy egy valósághű, részletgazdag ábrázolást hozzon létre. A jelképes síron – hiszen nem ide temették a festő földi hamvait – csak egy elképzelt, jelképes ábrázolást helyeztek el. A sír előtt állva igazán meghatódhatunk, hiszen néha gyertyák, koszorúk vagy kövekkel lesúlyozva Csontváry képei által ihletett gyerek ceruzarajzokat helyeznek el a művész előtt tisztelgők.

Csontvári Kosztka Tivadar síremléke

A következő héten neves írók síremlékeivel ismerkedünk.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Eg

Narráció 39

Széchenyi Lánchíd

A budai és pesti oldalt összekötő legidősebb állandó híd megismerése igencsak aktuális dolog, hiszen a napokban kezdődtek el a Lánchíd felújításának munkálatai. A gróf Széchenyi István által kezdeményezett híd építését 1839-ben kezdték és 1849. november 20-án avatta fel a magyar történelem egyik legkevésbé kedvelt szereplője, báró Julius Jacob von Haynau. Tervezésével az angol William Tierney Clark-ot bízták meg, a kivitelezés irányítója pedig a skót származású Adam Clark volt. Utóbbiról később az Alagút és a híd közötti teret is elnevezték. A Lánchíd a főváros jelképévé vált, ami nemcsak a klasszikus szépségű szerkezetének köszönhető, hanem a környezetének is. Alatta a kék Duna, a pesti oldalon a Gresham-palota előtti térbe, míg a budai oldalon az Alagútba fut be, a hátterében pedig a Budai vár látható (1. kép). A Budai Várban a narrációsorozat kezdetén már sokszor barangoltunk. Megnéztük a Magyar Nemzeti Galéria épületét és az udvarán álló Savoyai Jenő szobrot, a Galéria műkincseivel is megismerkedtünk (Szinyei Merse Pál, Székely Bertalan, Csontváry Kosztka Tivadar, Vaszary János, Rippl-Rónai József festményeivel), a Halászbástyát és a Mátyás-templomot is alaposabban szemügyre vettük.

Maga a híd két kőpilléren áll és úgynevezett merevítő-tartós függőhíd típusába tartozik. A kőpillérek kisebb átalakítások és cserék ellenére legnagyobb részben megegyeznek a 150 évvel ezelőtti darabokkal. Ahogy a hídnak a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban található makettjén is látható (2. kép), nem csak a Duna felett átívelő szakaszát kellett az angol szakembernek megtervezni. A két parton kezdődik a híd szerkezete egy-egy felépítménnyel, amelyeket a híd felé haladva a Marschalkó János lőcsei szobrászművész kőoroszlánjai követnek. A fekve, kissé nyitott szájjal, dús sörénnyel ábrázolt hím oroszlánokhoz kötődik a fővárosnak talán az egyik leghíresebb városi legendája is. Eszerint a szobrász elfelejtett nyelveket készíteni az oroszlánoknak és emiatt annyit csúfolták, hogy bánatában a Dunába ugrott. Ez természetesen nem igaz, hiszen van nyelve a nemes állatoknak, de a járdaszintről nem láthatók. Sőt, az őt gúnyolóknak így reagált a mester: „Úgy legyen nyelve a te feleségednek, mint az én oroszlánjaimnak, akkor jaj neked!” A budai hídfő jobboldali oroszlánjának talapzatára a Széchényi család címere került, rajta a család latin jelmondatával „(Si) Deus pro nobis, quis contra nos” (Ha Isten velünk, ki ellenünk?) A makett segítségével szinte madártávlatból csodálhatjuk meg a klasszicista híd finom arányait. A pilléreken elhelyezkedő kapukon jelenleg az autós forgalom haladhat át. A kapuk nyílásait kváderkövek díszítik, a kapuk lapos teteje körül egyszerű, klasszikus párkányzat látható. Magukat a fémszerkezeteket a kapuépítmények testébe rögzítették és a két kapu között ívesen hajlik a járószintre a láncszerkezet. Ez a lágyan leívelő forma szinte meghazudtolja azt a teherbírást és erőt, amivel a szerkezet rendelkezik.

Az évtizedek során többször kellett lezárni a hidat és korszerűsíteni. Az egyes elemeket megőrizte az utókor a múzeumnak, így gyűjteményükben megcsodálhatjuk a II. világháború bombázásai után 1949-ben újjáépült híd két megmaradt elemét is. Olyan apró részletek ezek, amelyeket a használat során lehet észre sem veszünk, viszont elegáns kidolgozásuk jól bizonyítja, hogy a legapróbb részletekre is kiterjedt a tervező figyelme az egész híd harmonikus megjelenítése érdekében. Az egyik ilyen elem a korlát egykori dísze, ami az eredeti hídnak még funkcióval rendelkező csavaját mintázta. (3. kép) A zöldre festett fém elem alapja egy szabályos nyolcszög forma, amit felfelé kissé szűkülve egy kisebb nyolcszög forma fed. Erre az alapra került egy barázdált kúpszerű forma, amelynek lekerekített formája szépen finomítja az alap szigorú, sokszögek által alkotott formáját.

A felújítások során megmaradt a múzeumban az egykori korlát lábazatának egyik töredéke is, ahol a lecsavarozott talpak felett lágyan leomló levelek díszítették a gyakorlatias funkciójú korlátot. (4. kép)

A Széchenyi Lánchíd az egyik legszebb műemlékünk, a felújítás után is élmény lesz átsétálni rajta!

Köszönet a fotókért a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumnak és Fortepan-nak.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület