Bevallom egy kis ellenérzéssel vágtam bele a kispesti lámpásokkal közösen rendezett kulturális programunkba, amely Bartus Ferenc Hypnagog című kiállításának megtekintése volt a Nagy Balogh János kiállító teremben. Miért kell nekem érthetetlen dolgokba bonyolódni, amikor annyi látszólag egyszerű fogalom érthetetlenül kavarog körülöttem? Utána néztem a szó értelmének (ami álomszerűt jelent), a téma felkeltette érdeklődésemet.

A szokott helyen, mi, a XVIII. kerületiek és a kispestiek találkoztunk a Templom téren. Belépve a kiállító terembe 7 db körülbelül 180×200 cm-es, és két kisebb egymáshoz képest hasonló színvilágú szürreális megfogalmazású festmény várt minket. A megbeszéltek szerint Mohay Orsolya művészettörténész volt az idegenvezetőnk.

Körülnézve egy kicsit elszomorodtam, mert azt éreztem, hogy ezek a festmények nem nekem szólnak és sok türelemre lesz szükség ehhez a programhoz. Idegenvezetőnk ismertette a konkrét életrajzi adatokat, amelyből kiderült, hogy a negyvenes éveiben járó Barcsay-díjas művész, korosztályának rangos képviselője, egyéni hangja és kísérletező munkamódszere, valamint magas szintű technikai felkészültsége miatt.

Megkértük, hogy egyenként legyen szíves narrálja a képeket. Úgy éreztem, hogy ez a segítség látóként is rám fér.

Ami ezután következett, azt nehéz lesz megosztani, mert annyira különös élmény volt. Képről képre haladva Mohay Orsolya szavai hallatán kitisztultak a képek, kirajzolódott a mondani való és életre keltek a színek és a formák. Öröm volt hallgatni, ahogy fény derült azokra a titkokra, amiket addig a festmények magukba rejtettek. Könnyedek, magától értetődőek voltak a mondani valók és a formák-színek összefüggései. A Művész, Bartus Ferenc tehetsége és a Művészettörténész Mohay Orsolya a témához való elkötelezettsége és felkészültsége kiegészítette egymást és így maradandó élményben lett részünk.

Hazafelé elgondolkodtam azon, hogy milyen gyakran elhamarkodott módon alakítunk ki véleményt olyankor, amikor első pillanatban nem találunk rá egy művészeti alkotás, értékeire. Úgy lehet orvosolni ezt a hibát, hogy gyakrabban kell kiállításokra járni és a gyakorlati élet szempontjából fölöslegesnek tartott dolgokra, mint a művészetek több időt kell fordítani.

Köszönjük az élményt Bartus Ferencnek és Mohay Orsolyának!

Kiss Júlia
közösségi civilszervező