A szeptemberi klubnapunk jeligéje Öltözködésről, más szemmel volt, utalva a látássérültekre, de valójában olyan praktikus ötletek cseréltek gazdát, melyek mindenki számára hasznosíthatók. A másik meglepetés az volt a klubdélutánon, hogy a várakozásainkkal ellentétben a téma több férfit érdekelt, mint nőt!

Az alapötlet már pár éve a gondolatainkban volt, így szélesebb körben is meghirdettük, számos olyan személynek és kerületi boltosnak küldve meghívót, akik ennek a területnek a szakértői. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy egy embert leszámítva, senki sem jelezte, hogy el kívánna jönni a köreinkbe.

A témát azért tartottuk fontosnak, mert a ruhák beszerzésével mindig is nagy harcokat kellett vívnunk. A többségünket ugyanis nem veti fel a pénz és ezért nem tudunk sokezer forintot költeni havonta ruházkodásra, ráadásul többünknek nem is egy ember öltözködését kell nagyon kis összegből megoldani. Még ez sem lenne akkora nagy gond, ha elérhető áron lennének olyan ruhák, melyeket sokáig lehet hordani, de sajnos nem ezt tapasztaljuk, hanem gyorsan elhasználódó árukkal találkozunk. Ezt megerősítendő, egy érdekes összesítést is kaptunk az egyik tagunktól, aki két éven át írta össze egy táblázatban a megvásárolt ruhaneműket és vezette, hogy meddig bírták, honnan származtak és melyik boltból vásárolta meg őket. A listája nem volt túl biztató, mert szinte minden bolt esetében kifejezetten rövid ideig bírták a termékek.

Az egyik szakértő vendégünk, akinek saját boltja van és ő maga intézi a termékbeszerzést, nagyon sok észrevételt fűzött ehhez a táblázathoz. Elmondta, hogy amíg egy-egy ruhadarabért nem fizet egy vásárló extrém magas összegeket, addig nagyjából ugyanazt a minőséget kapja. Szerinte, ha már valaki spórolni akar, akkor például ne remélje, hogy egy dupla áron megvett ruha majd tovább bírja, mert a nagyon jó anyagoknak sokkal, de sokkal magasabb az ára.

Részletezte azt, hogy milyen tényezők hatnak az eladási árra, így nem is annyira meglepő, hogy a boltok és a gyártók is ott spórolnak ahol csak lehet, ezért részesítik előnyben az olcsóbb és gyengébb alapanyagokat. Kiemelte, hogy az összes alapanyag közül a legrosszabb minőségű fogja meghatározni meddig bírja a ruha. Ez praktikusan azt jelenti, hogy hiába nagyon magas minőséget érzékelünk tapintáskor, ha a darabok összevarrására használt cérna silány. Az anyagok kémiai és fizikai jellemzői számítanak, ő maga például legalább 5 fizikai és 3 kémiai tulajdonságra figyel, de ezeket sokszor már a nagykereskedők sem tartják számon, így az árubeszerzés az ideje nagyobb részét leköti. A ruha mosása jelentős tényező az elhasználódásban, ezért szerinte érdemes kiismerni, hogy az egyes anyagok mennyit bírnak és ez alapján módosítani a ruhabeszerzési módszereinket.

Két jól használható ötletet is hozott nekünk, de azt fontosnak tartotta előre elmondani, hogy nincs olyan ruha, ami soha ne használódna el. Abban a pillanatban amikor egy ruhát elkezdünk hordani, elindul az elhasználódás folyamata, ezért nem szabad folyamatos elégedetlenséggel néznünk a ruhatárunkat. Amikor vásárolunk valamit, akkor azt úgy tekintsük szerinte, hogy a kezünkben tartott árut X alkalommal tudjuk majd felvenni. Ha így nézzük a ruháinkat, akkor sokkal tudatosabban tudjuk majd szervezni a vásárlásainkat.

Az egyik ötlete azoknak a kereskedőknek az előnyben részesítése, amilyen ő maga is, tehát van egy állandó üzletük, vállalják a jó minőségű anyagokból készült ruhák beszerzését, ugyanakkor a többi bolthoz képest a marketingen, az üzlethelyiség megjelenésén és az egyéb reprezentációs költségeken spórolnak. Mivel állandó és biztos a vevőköre, ezért megengedheti magának, hogy az előbb említettekre ne költsön és még így is folyamatos bővülést tud elérni. Amikor elindult hozzánk, akkor ő is több hölgy résztvevőre számított, ezért egy női nadrágos példát hozott el a számunkra. Az említett nadrág olyan alapanyagból készül, amelyik nagyon jól bírja az igénybevételt és a gyakori mosást. Ez a nadrág egy bevásárlóközpontban 14 ezer forinttól kezdve kapható és piacokon sem látta 12 ezer alatt árusítani. Mivel ő kevesebb költségből működteti az üzletét, ezért már 5000 forintért tudja kínálni a vevőinek.

A másik javaslata az volt, hogy a jó minőségű alapanyagokból készült ruhákat, a használt ruhákat árusító üzletekben is be lehet szerezni. Azt javasolta, hogy jól látó emberek segítségével az ilyen ruhák tulajdonságait írjuk össze, amennyire lehetséges. Ha nincs más, akkor próbáljuk a ruha származási helyét, gyártóját, összetételét megtudni, majd szánjunk időt pár használt ruhát árusító bolt kínálatának az átnézésére. Ha sok jó alapanyagú ruhaneműt megismerünk, akkor idővel már tapintásról is megismerjük azt, amelyik jó. Meglepően alacsony árakon lehet ezzel a módszerrel az extra jó minőségű ruhákat beszerezni. Az általa említett nadrágot például 3000 forintért is látta már, de ennél jelentősebb összegeket is meg lehet így spórolni. Annak, akinek erre nincs lehetősége, a saját boltját ajánlotta, mert az ilyen ruhavadászatok nagyon sok időt igényelnek.

Az egyik klubtagunk, aki egyébként emberek ruhatárának az átalakításával foglalkozik, ehhez csatlakozva mondta el, hogy nagyon hasonló módszerekkel dolgozik. Ő két stratégiát szokott ajánlani. Az egyik lényege az, hogy a tartósabb anyagokból készített ruhákat deríti fel és az ügyfelei teljes ruhatárát ilyenekkel tölti fel. A másik stratégia lényege abból áll, hogy a legolcsóbb ruhaneműket a legalacsonyabb árakon szerzik be. Mindkét módszer célja az, hogy elköltött 10 ezer forintból a lehető legtöbb ruhafelvételt tudják elérni. Érdekesség, hogy mindkét stratégia eredményességi mutatója lényegében azonos, de jelentősen felülmúlják az 1-2 boltból öltözködők hasonló módon kiszámított hatékonyságát.

A két előadónkat meghallgatva mindannyian azzal az érzéssel álltunk fel, hogy öltözködni, vagyis ruhát vásárolni izgalmas és érdekes dolog. Azt hiszem a két előadót dicséri az a tény, hogy ezt a hatást olyan hallgatóságban tudták elérni, ahol a férfiak voltak többségben!

Neumann Károly
közösségi civilszervező