JÚLIUS

Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestű hőség ül a
fényesarcu fák felett.

1940. június 12.

Ez a pár soros kis ábrázolás annyira összetett, dinamikus és élettel teli, hogy egyszerűen nem találtam olyan képet, ami teljes mértékben ki tudná fejezni, inkább csak egy kedves részletet ragadnék ki, azt is inkább csak szimbolikus értelemben… Egy fiatal hölgy keskeny, hófehér bokáját és kecses lábfejét látjuk, amint egy sekélyke kis pocsolyán tipeg át óvatosan, lábujjhegyen lépkedve a nyári fényben. Ahogy lábai tükröződnek a vízfelületen, még légiesebb hatást keltenek a mozdulatai. Bokája fölött, halvány, tavaszi rózsaszín szoknya tűnik fel, alul egy leheletnyi tüll berakással. Körmeit pasztelles pirosra festette, ettől még nőiesebbnek hat ez a meztélábas zápor-hölgy. 🙂

AUGUSZTUS

A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.

1940. július 21.

A képen, amit választottam aranyló lombú almafaliget tárul elénk, már-már őszbe fordul a nyárutó, de azért még kellemesen borzongató melegség lengi körül az élénksárga leveleket, melyek közül itt-ott kikandikálnak a sötét, szinte feketébe hajló ágak. A fű még frissen zöldell, surrog a talpunk alatt, de egy-egy sávban már száradó avar zizegése vegyül bele. Kicsit talán melankolikus a táj, de mégis hívogató, ha itt sétálgatsz, kedved támad leülni az egyik fa tövében és beleszippantani az édeskés, párás levegőbe.

SZEPTEMBER

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.

1940. július 15.

A “csilla barna ékszer” még sápadtzöld tüskés, félig nyitott héjában csücsül az erre a hétre választott fotón. Sima, viaszos külsején visszaköszön a nap langyos fénye, ez teszi olyan barátságosan csillogóvá és élettel telivé. Barna avarágyának színeibe a borostyán mélyebb örökzöldje vegyül, az itt-ott kibukkanó fiatal levelek világosabbak, a nagyobbak pedig sötétebbek, egyiküknek még halvány, ágas-bogas erezete is jól kivehető.

Tetszettek a narrációk? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre! Szívesen tájékozódna tovább a témában? Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra, ahol további narrációkat, élménybeszámolókat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál. Várom szeretettel!

S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983