A különböző programok között válogatva kaptunk egy lehetőséget arra, hogy másokkal közösen elutazhassunk Sárvárra. Amikor a programra igent mondtuk, még nem is sejtettük, hogy mennyire kellemes élményekben lesz majd részünk.

A hosszas utazás során először Kám mellet álltunk meg, a Jeli Arborétumnál. Ha pedig már ott voltunk, akkor be is mentünk egy 2,5 órás sétára. Éppen virágoztak a rododendronok, így mind a látvány, mind az illat nagyon kellemes ajándék volt a számunkra. Nagy örömünkre az arborétum látássérülteknek is akadálymentesítve lett, így mindent megfoghattunk, mindennel megismerkedhettünk úgy, ahogy nekünk a legjobb volt. Ha valakinek megjött a kedve, akkor a kijáratnál vihetett is haza cserepes palántákat.

A pihentető séta után folytattuk az utunkat Sárvárra, de közben megálltunk a somlói borvidéken, ahol gyors pincelátogatásban lehetett részünk. Megtudtuk, hogy Magyarország legkisebb területű borvidékén vagyunk, mely tulajdonképpen egy kisebb hegynyi területet fed le. Sok érdekes dolgot tudhattunk meg a szőlészetről és a borászatról, ami meghozta a kedvünket egy hosszabb időtartalmú ilyesféle programhoz.

Végül megérkeztünk Sárvárra, ahol egyenesen a Várba mentünk. A vár a Kanizsay és a Nádasdy családok tulajdonában állt, majd az utolsó nemesi lakója a bajor királyi család volt. Utóbbiak a második világháború végéig laktak a kastélyban. Az épületen belül két kiállítást tekinthettünk meg. Az egyik maga az épület történetének a bemutatása, a másik pedig a huszárokat bemutató gyűjtemény.

A huszárkiállítástól nem vártunk sokat, mégis nagyon értékes tudással lettünk gazdagabbak. Megtudhattuk, hogy eleinte a kifejezés egy negatív, megbélyegző címkeként volt használatos. Megismerhettük a huszárok katonai egységként való alkalmazásának a történetét, mely történetben sok meglepő dolgot is hallottunk.

Az épületet és korábbi lakóit bemutató tárlat egy bűvös szekrénnyel kezdődött, melyben titkos fiókokat kellett megtalálni. Több ilyen szekrényt is használtak a korábbi évszázadokban, hogy például a szerelmes leveleket vagy féltett ékszereket el tudják rejteni. Van olyan bűvös szekrény is kiállítva, melyen a mai napig is keresik a titkos rekeszeket. Ezt követően különböző szalonokon haladtunk keresztül, ahol annak idején nagyon fontos kérdések dőltek el. Ezen termek egyikében találkozhattunk az első magyar nyelvű nyomtatott Újszövetséggel is.

A klubunk számára különösen érdekesek voltak a nemesi családok máig megmaradt ereklyéi. Korábban beszéltünk róla, hogy a nemesi családoknak volt legalább egy nagyobb épülete, mely a családi központ szerepét töltötte be. Számos festménynek, díszes ruhának és sokféle érékes tárgynak voltak az ilyen épületek az otthonai.  Sárvár esetében olyannyira így van ez ma is, hogy sokmilliós értékben adnak át tárgyakat az egykori birtokos családok a Vármúzeumnak teljesen ingyen, mert úgy érzik, hogy a családi kincseknek ott van a méltó helye. Például az egyik XVIII. században készített festményen látható volt egy óra. Amikor a család megtalálta a saját gyűjteményében a nagyon értékes 300 éves órát, azonnal becsomagolták és postára adták.

Külön meglepetés volt, hogy megismerhettük a bajor királyi család történetét és a sárvári életüket. Izgalmas történeteket hallgattunk a máig zajló kincskeresésről, mert a szovjetek elől menekülő család nagyon sok értékét egyszerűen csak elfalazta a háború utáni időkre. Amikor azt gondoltuk, hogy a tárlat végére értünk és már nem érhet minket több meglepetés, akkor egy ókortól a jelenig tartó parfümhasználat történetét bemutató kiállítási anyagban mélyedhettünk el. Megismerhettünk a női és a férfi szokások közötti különbségeket és az ezekhez tartozó tárgyakat.

Mindent összefoglalva elmondható, hogy meglepetésekben és kellemes élményekben gazdag kirándulásban volt részünk. Reméljük legközelebb többen jönnek majd velünk!

Neumann Károly
közösségi civilszervező