Alig több, mint nyolc éve, 2016. február 25-én hunyt el Psota Irén, a Nemzet Színésze. Karaktere, hangja talán még többünk emlékében él, szépsége pedig azok emlékeiben, akiknek megadatott, hogy színpadon is és a vetítővásznon is többször láthatták őt. Gyermekkorától színészi pályára készült. Eleinte Dávid Irén néven játszott. 1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, abban a legendás osztályban, amelyben osztálytársa volt többek között Berek Kati,Horváth Teri,Váradi Hédi,Szemes Mari,Soós Imre és Farkas Antal. Rögtön leszerződött a Madách Színházhoz, ahol 1980-ig játszott olyan színészóriásokkal együtt, mint Pécsi Sándor,Kiss Manyi,Tolnay Klári,Gábor Miklós. 1980–82 között a Népszínház, majd 1982-től 1990-ig a Nemzeti Színház tagja lett. Akkor visszatért a Madáchba. Minden műfajban otthon érezte magát. Szerepei a tragédiától a musicalen át a vígjátékig terjedtek. Életéről további információkat, adatokat – egyebek között – a Wikipédián olvashatunk.
Március 8-án, péntek este a Békásmegyeri Közösségi HázbanSzebényi Ágnes színháztörténész, muzeológus idézte fel Psota Irén pályájának főbb állomásait, kisebb-nagyobb szerepeit egy bő kétórás, diavetítéssel és filmvetítéssel fűszerezett előadásban. Előadása nagyon színvonalas, és látássérültek számára is élvezetes volt, mivel a fényképek bemutatása mellett a Művésznő egy-egy gondolatát is gyakran idézte.
Köszönet a Békásmegyeri Közösségi Ház vezetőjének, Truppel Mariannak, hogy meghívta a VGYKE Óbuda-Békásmegyeri Lámpás klubját e színvonalas előadásra, mely Szebényi Ágnes “Színházi kulisszák – a Nemzet Színészei” sorozat részeként hangzott el.
További érdekességeket és képes beszámolót az Óbudai Látássérültek Klubja közösségi oldalán találnak, itt.
aliglátó Archives - Oldal 18 a 54-ből - Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Színházi kulisszák
Színházi kulisszák – a nemzet színésze Psota Irén
Alig több, mint nyolc éve, 2016. február 25-én hunyt el Psota Irén, a Nemzet Színésze. Karaktere, hangja talán még többünk emlékében él, szépsége pedig azok emlékeiben, akiknek megadatott, hogy színpadon is és a vetítővásznon is többször láthatták őt. Gyermekkorától színészi pályára készült. Eleinte Dávid Irén néven játszott. 1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, abban a legendás osztályban, amelyben osztálytársa volt többek között Berek Kati,Horváth Teri,Váradi Hédi,Szemes Mari,Soós Imre és Farkas Antal. Rögtön leszerződött a Madách Színházhoz, ahol 1980-ig játszott olyan színészóriásokkal együtt, mint Pécsi Sándor,Kiss Manyi,Tolnay Klári,Gábor Miklós. 1980–82 között a Népszínház, majd 1982-től 1990-ig a Nemzeti Színház tagja lett. Akkor visszatért a Madáchba. Minden műfajban otthon érezte magát. Szerepei a tragédiától a musicalen át a vígjátékig terjedtek. Életéről további információkat, adatokat – egyebek között – a Wikipédián olvashatunk.
Március 8-án, péntek este a Békásmegyeri Közösségi HázbanSzebényi Ágnes színháztörténész, muzeológus idézte fel Psota Irén pályájának főbb állomásait, kisebb-nagyobb szerepeit egy bő kétórás, diavetítéssel és filmvetítéssel fűszerezett előadásban. Előadása nagyon színvonalas, és látássérültek számára is élvezetes volt, mivel a fényképek bemutatása mellett a Művésznő egy-egy gondolatát is gyakran idézte.
Köszönet a Békásmegyeri Közösségi Ház vezetőjének, Truppel Mariannak, hogy meghívta a VGYKE Óbuda-Békásmegyeri Lámpás klubját e színvonalas előadásra, mely Szebényi Ágnes “Színházi kulisszák – a Nemzet Színészei” sorozat részeként hangzott el.
További érdekességeket és képes beszámolót az Óbudai Látássérültek Klubja közösségi oldalán találnak, itt.
A kézzel fogható művészet – nőnapi klub Békásmegyeren
Családias hangulatú nőnapi klubon vehettek részt, akik március 8-án ellátogattak a Békásmegyeri Közösségi Házba. A Nemzeti Ünnep miatt ezúttal a hónap második péntekén tartottuk havi klubunkat, melynek vendége Huszár Rita keramikus volt, aki már nem ismeretlen Tagtársaink körében. A résztvevők kipróbálhatták kreativitásukat, hogy egy kis agyagból milyen formákat, kisebb tárgyakat tudnak elkészíteni. A kétórás foglalkozáson különféle érdekes figurák születtek, volt, aki kis tálkát, de olyan is volt, aki kígyót, vagy épp orrszarvút készített. A klubon külön köszöntöttem a szebbik nem képviselőit. Hölgy olvasóinknak ezúton is sok boldogságot kívánok a Nőnap alkalmából!
További érdekességeket és képes beszámolót az Óbudai Látássérültek Klubja közösségi oldalán találnak, itt.
Hogy éljünk biztonságban Újpesten?
2024. március 6.
Az idén is elkezdődött Varga Brigitta rendőr százados körzeti megbízott közbiztonsági és közlekedésbiztonsági előadás sorozata. Mint mindig, most is elmondta, hogy éppen milyen csalásokkal tévesztik meg az embereket, és szedik ki belőlük a pénzüket. Mire figyeljünk, hogy ne kerüljünk a csalók hálójába, mivel nekünk, látássérülteknek még nehezebb dolgunk van velük szemben. Figyelmeztetett bennünket a lámpák figyelembevételére és az óvatos közlekedésre is.
Most is felajánlotta a segítségét, ha szükségünk lenne rá. Köszönjük neki, hogy mindig segítségünkre van, például a beszélő lámpák visszakapcsolásánál!
„Utánképzés ittas vezetőknek” – audionarrált színházi előadás
2024. március 6.
Ehavi klubkirándulásunk keretében a Pesti Magyar Színházba látogattunk, ahol kortárs művet: Háy János„Utánképzés ittas vezetőknek” című szatíráját néztük meg – mégpedig audionarrációval! Ugyan a darab inkább épített a szövegre, mint a vizualitásra, Oláh Klaudia szakavatott tolmácsolásában a legapróbb részletekről is értesültünk.
A történet szerint kilenc embert hoz össze egy számukra cseppet sem lelkesítő feladat: „hőseink” ugyanis ittas vezetés következményeként kényszerülnek egy, a bűnismétlést megakadályozni hivatott utánképzéses csoportmunkán részt venni. Motivációjukat pszichológusaik – a frissen vált, saját spirituális fejlődésével elfoglalt ezoterikus, illetve a nyugdíjazásáig csak a centit vágó valamikori tanárnő – sem tudják éppen növelni. A csoporttagok a mai magyar társadalom minden rétegét képviselik: akad közöttük nevelőintézetben felnőtt „nyóckeres” éjjelnappalis, idősödő özvegy közös képviselő, plázacica műkörmös, túlmozgásos egykori húskereskedő, elvált vendéglátós családapa, belbudai marketinges, női magazin újságírója, építészmérnök és egy valószínűsíthető belügyes is… A csoportmunka a szokásos módon indulna – keretek tisztázása, szabályok lefektetése, ismerkedő kör – ám a résztvevők (beleértve a csoportvezetőket is) személyisége, múltja, traumái lépten-nyomon megszakítják, zsákutcába terelik az egészet.
Gondolkodásuk egyetlen pontban egyezik: mindannyian ártatlannak vallják magukat, és nagyon szeretnék visszakapni a jogosítványukat. Részegen vezetni szerintük csakis akkor probléma, ha elkap a rendőr… és ők egyébként sem isznak annyit, ugye. Ahogy telnek a napok, elérkezik az idő, hogy mindenki eljátssza azt a bizonyos eseményt, ami miatt ebbe a csoportba került – és csodák csodája, valahogy senki sem igazán bűnös; a résztvevők egyként próbálják oly módon lefesteni az általuk részegen okozott balesetek körülményeit, hogy ők maguk a lehető legártatlanabbnak tűnjenek.
A vicces szituációk során igen komoly kérdések kerültek terítékre, és gondolkodtattak el minket, nézőket az alkoholfüggőség működési mechanizmusáról és az ennek falazó kollektív képmutatásról, ami együttvéve szinte lehetetlenné teszi az önerőből való leszokást; cserébe a segítség sem feltétlenül az, aminek látszik. A résztvevők közötti diskurzusok felszínre hozták a női-férfi szerepek, az emancipáció, a rasszizmus és a gyermekbántalmazás, vagy éppen a más kultúrákkal, vallásokkal kapcsolatos előítéletek témáját is, utalva néhol napjaink aktuális közéleti botrányaira. Mindezt azonban olyan mesteri könnyedséggel szőtték a párbeszédekbe, hogy mi az első perctől az utolsóig remekül szórakoztunk – miközben a tárgyalt témák cseppet sem váltak súlytalanná.
Igazán elégedetten, valódi élménnyel gazdagodva léptünk ki végül a színház kapuján.
A legújabb internetes, telefonos és unokázós csalásokról
A legújabb internetes, telefonos és unokázós csalásokról
2024. március 4.
Klubnapunkra ezúttal Farkas Brigitta rendőr őrnagyot hívtuk meg, hogy tájékoztasson minket a legújabb internetes, telefonos és „unokázós” csalásokkal kapcsolatban.
Például ne higgyünk annak, ha a „bankunk” azzal hív fel bennünket, hogy a számlánkat zárolták, és segítenek hozzájuttatni bennünket a pénzünkhöz! Ügyeljünk azokra a levelekre, vagy e-mailekre, amelyek arról tájékoztatnak, hogy csomagunk érkezett, pedig nem is rendeltünk semmit! Ne nyissuk meg a gyanús, ismeretlen személyektől érkező levelekben szereplő hivatkozásokat sem! Még mindig előfordul az „unokázós” csalás, amely kivédhető azzal például, ha a családtagjainkkal megbeszélünk egy jelszót egymás beazonosítására, amit csak mi ismerünk. Végül hallottunk a Gondosórával történő csalásról, amikor az önkormányzat nevében csöngetnek be, hogy az órát akarják ellenőrizni.
Az előadás után felköszöntöttük név- és születésnaposainkat, és megemlékeztünk a nőnapról is.
Az eseményről Facebookos bejelentkezés is történt, amely itt érhető el.
Egyesületünk 2024.03.01. péntek délutánra felkérést kapott az aiMotive Kft. székházába Szemléletformáló programunk bemutatásához.
Csapatunk a cég egyik tárgyalójában több állomást kialakítva tematizálta a programot.
Az első állomáson Czagány Izabella mutatta be a szimulációs szemüvegek segítségével az egyes szembetegségek fajtáit, mint például: csőlátás, homályos látás, torz látás, fényérzékenység.
A szemüvegek viselése közben különböző feladatokat, vagy teszteket próbáltak megoldani a résztvevők, így megtapasztalva a nehézségeket mint “alkalmi látássérültek”.
A második állomáson Lenkainé Vajda Viktória tapasztaltatta meg a csoport tagjaival tapintás útján a braille írást-olvasást, a fém pénzek felismerését, a különböző formák és anyagok megkülönböztethetőségét a látás hiányában.
A harmadik állomáson Ruzsa Viktor nyújtott részletes tájékoztatást és betekintést a számitástechnika és az okos telefonok világába, hogy látássérültként hogyan tudjuk a különböző képernyőolvasó szoftverek segítségével használni az informatikai eszközöket és programokat.
A negyedik állomáson Török-Zselensky Eszter,Tanai Csaba és Szamóca, a vakvezető kutya ismertette meg a jelen lévőket a fehérbotos közlekedéssel, a vakvezető kutyával. Gyakorlati tapasztalatokat szereztek a látássérültek segítésével kapcsolatban, hogyan jó és helyes a kísérése a látássérültnek, milyen érzés bekötött szemmel fehérbottal közlekedni.
A résztvevők nagyon nyitottak, rugalmasak és érdeklődőek voltak. Több kérdést is kaptunk a rendezvény során, a vakvezető kutyákkal kapcsolatban, hogy hány éves koráig dolgozhat egy kutya, ha nincs rajta a hám, akkor úgy viselkedik-e, mint egy átlagos kutya? A közlekedés során honnan tudjuk, hogy merre kell mennünk, hogyan találjuk meg a zebrát? A program végére minden kérdést megválaszoltunk az érdeklődők részére.
A Szemléletformálás sokrétűségéből fakadóan, a csoport egy elég mély és széles körű betekintést nyerhetett gyakorlati tapasztalatokkal kiegészítve a látássérült emberek mindennapjairól.
Színházban járt a ferencvárosi Lámpás klub tagsága. Csiky Gergely, mondhatjuk, örökéletű darabját láthattuk, mely a tékozló család tipikus esetét mutatta be a győri Kisfaludy színház művészeinek előadásában. A családi költségvetés sem bírja a tékozlást, a pazarlást, egyszer szétpattan a Buborék, vagyis a látszat, mely mögött adósság, rossz házasságok egyaránt megjelennek, és a családfőnek döntenie kell, hogy mi legyen.
A régi darabot egy kis humorral is fűszerezték a színészek, így tényleg vidám jutalomelőadás volt látható.
Márciusi klubnapunkat külső helyszínen tartottuk, a L’Amouse cukrászdában, különleges sütemények társaságában. Tagjaink kérése volt, hogy egy külső helyszínen beszélgessünk, tervezzük az év további részét. Az urak a nőnap alkalmából köszöntötték a hölgytagokat, és beszélgettünk arról is, hogy már 20 éves az egyesület, az eddig elért eredmények és további tervek is szóba kerültek ezen a napfényes tavaszi napon.
Volt, aki az év első hónapjában ünnepelte a születésnapját, őt is megköszöntöttük.
Tárlatvezetés a Pesterzsébeti Múzeumban
2024.02. 28.
Februári klubprogramunk keretében ellátogattunk a Pesterzsébeti Múzeumba, ahol időutazást tettünk a múltba.
Fotókkal illusztrálva hallhattunk Pesterzsébet helytörténetéről, az oktatásról, kultúráról, vallástörténetről, egészségügyről, melyben felmerült Dr. Szalai Jenő neve, akinek kitűzött célja volt a tuberkolózis megfékezése, ennek érdekében átoltotta a kerület lakosságát egy kísérleti stádiumban lévő oltóanyaggal, mely következtében jelentősen csökkent a kerületben a tbc-s betegek száma.
A Pesterzsébeti Múzeum megtekintése után átsétáltunk a Gaál Imre galériába, mely korábban Dr. Szalai Jenő lakása volt.
Tárlatvezetés a Pesterzsébeti Múzeumban – a tárlatvezető hölgy a festményeket mutatja be a galériában.
A galériában szintén tárlatvezetéssel megtekintettük Kadarkuti Richárd festményeit, valamint babakiállítást, és gipsz szobrokat is láthattunk.
A program nagyon érdekes volt, mindannyian jól éreztük magunkat.
Február 28-án fergeteges farsangi hangulatban búcsúztattuk a telet klubnapunkon.
Először beszélgettünk kicsit a farsangi szokásokról, felelevenítettük néhány egyéni és közös élményünket is.
Nagyon sokan érkeztek jelmezben, melyért nem maradt el a jutalom. A jelmez nélkül érkezők választották ki a két győztest, egy lányt és egy fiút.
Érkeztek hozzánk nagymacskák – cica, oroszlán, párduc -, egy angyalka, egy nyuszi, egy bohóc, Mickey és Minnie egerek, egy teafilter és nem utolsó sorban egy álomfogó is. A jelmezverseny győztese Minnie egér és az oroszlán lettek.
A jelmezesek egy táncos játékban is részt vettek, ahol szintén az oroszlán győzedelmeskedett.
Ezt követően hat fős csapatokra bontva egy beszélgetős, ismerkedős játékot játszottunk, mely nagyon tetszett mindenkinek. Sokat nevettünk az elhangzott kérdéseken és a válaszokon.
Természetesen nem maradhatott el a fánk sem, majd jóllakottan még táncra is perdültünk.
Az eseményről készült néhány fotó itt tekinthető meg.
Egy különleges rajzművész bemutatása
2024. február 26.
Februári klubnapunkon meghívott vendégeink egy igazán különleges rajzművésszel ismerkedhettek meg, hiszen Bizsók László Virgil egy olyan hatalmas tehetség, aki egyre romló látássérültsége ellenére is olyan rajzokat készít, hogy bármilyen kiállításon megállnák a helyüket.
Kancsalként született, ezután fél évente kellett neki új szemüveg. Sajnos nem tudták, ennek mi az oka, aztán mikor 22 éves korában kezdődött egy folyamat, amikor a kinti, természetes fényben egyre sötétebb szemüvegre volt szüksége. Lacinak két éves korától lett szerelem a rajzolás, azóta szinte le sem teszi a ceruzát (mert igen, ceruzával rajzol), legfőképp fekete és szürke színnel, ugyanis nem látja a színeket. Első rajzát kisöccse kívánságára készítette el, egy matchboxról. De az alma nem esett messze a fájától, mert kiderült, hogy Laci édesapja festőművész, aki a legnagyobb rajongója fiának. Leginkább régi autókat készít, hiszen rajong az autókért, régebben portrékat, sőt tájképeket is rajzolt színesben is, de sajnos a színeket már nem látja. Legnagyobb álma, hogy rajzait egy kiállításon is meg tudja mutatni a nagyközönségnek, ahol esetleg meg is vásárolnák azokat, hiszen több ezernyi csodás autó várja, hogy valakinek a falát díszítse.
Február 25-én April De Angelis:Színésznők című darabját láthattuk audionarráció kíséretében az AKKU Egyesület tolmácsolásában.
Ezúttal színpad bejárásra is lehetőségünk adódott. A színház igazgatója, Sztarenki Pál, aki egyben a darab rendezője is, mesélt az előadás létrejöttéről. Érdekes kulisszatitkokba is beavatott bennünket. A színpadon megnézhettük, megtapinthattuk a díszleteket, kellékeket, a színésznők által viselt ruhákat. Még egy „színházi alkoholos italt” is kaptunk, melyet a darabban fogyasztanak a színészek.
Egy igazán különleges előadást láthattunk, az audionarráció pedig segített a történet megértésében.
„Egyszer II. Károly angol királynak várakoznia kellett, hogy a színházban elkezdődjön az előadás. Mi tart ilyen sokáig?! – türelmetlenkedett a király. A királyné borotválkozik. – hangzott a válasz. Akkor mostantól játssza nő! – rendelkezett a király. És ettől a naptól kezdve törvénybe került, hogy női karaktereket csak nők játszhatnak az angol színpadon. Ez a színházi anekdota őrzi a restauráció korában lejátszódó nagy színházi forradalom kezdetét és okát.”
April De Angelis, kortárs angol írónő Playhouse Creatures című művében az első hivatásos színésznők portréját rajzolja meg. A pionírok élete nem volt könnyű. A közönség tehetséges prostituáltaknak tekintette őket, és ha nem kívántak ennek megfelelően viselkedni, vagy bizonyos szolgáltatásokat nyújtani, kitették magukat otromba tréfáiknak, esetleg kegyetlen bosszújának. Többségük tragikus véget ért, de egyvalakinek sikerült felemelkednie, feljutni a legmagasabb körökig, egészen a király ágyáig…
Az eseményről készült néhány fotó itt tekinthető meg.
