Az időjárásjelentés hűvös, esős időt jósolt a kitűzött kirándulási napunkra. Erával buzgón fohászkodásba kezdtünk az égiekhez az eső elhalasztása miatt. A reggeli metró-mizéria, egy órával későbbi vonatra kényszerített bennünket.

A Nyugati előtt, a gyülekezőpontnál, egy kedves úriember kamerával, és mikrofonnal érdeklődött a felől, hogy milyen napot is ünneplünk. A költészet napján mi mást is kérhetett volna tőlünk, mint egy verset. Természetes volt, hogy nem jutott eszünkbe egy sem. Illetve, az elkezdett versbe bele zavarodtunk. Azért kaptunk egy-egy csokit a bátorságunkért. Közben megérkeztek, a metró többi áldozatai is. Vidáman indultunk úti célunk felé. Zebegénybe érve, egy helyi ismeretekkel rendelkező segítőnk vezetett minket, ezen a szép napon.

A Hajózási Múzeumban már várt bennünket, Mekke Péter, aki megmutatta nekünk a parányi helynek tűnő házban elhelyezett sokszínű, értékes gyűjteményt. Nem csak a hajózással kapcsolatos érdekességek vannak kiállítva, hanem a kapitány által különböző szárazföldi helyekről hozott állatok, tengeri élőlények, totem oszlop másolatok, saját maga faragott, szintén saját készítésű vitorlások és hajók láthatók.

Még sokáig sorolhatnánk a gyűjtemény sokszínűségét, de inkább a ezek megtekintését javasoljuk. A fohászkodásunk nem volt hiábavaló, mert a kicsit szeles, napsütéses időben elindultunk a falun keresztül az étterem felé. Csodaszép helyeken, tiszta patak, erdő mellett, és szép falusi házak között, hosszú gyaloglás után értünk éhségünk csillapításának színhelyére. Innen visszatérve, még lesétáltunk a Dunához, kirándulásunk befejezéseképpen.

A naptól, és széltől kipirulva, kicsit fáradtan, de élményekben gazdagon ültünk, mind a 21-en vonatra.

Kulman Tiborné, Széles Attiláné
közösségi civilszervezők