Ez év augusztusában az Egyesületünk Támogató Szolgálata egy új programmal jelentkezett. Nyári táborozást szerveztek Soltvadkerten, kifejezetten a látássérülteknek, köztük olyan családoknak, ahol vagy a szülők között vagy a gyerekek közül valaki, vagy akár többen is látássérültek. Többünket érdekelt, hogyan sikerült ezt valóra váltani, ezért egy mostani klubnapon egy rövid interjút készítettem erről Jánosi Veronikával, mely beszélgetés szerkesztett változatát örömmel adjuk közre.

Milyen programokon vettél részt?
Lovaskocsizáson, borkóstolón és strandozáson.

Mi tetszett a legjobban a táborban és miért?
A lovaskocsizás. A kocsit hajtó úr nagyon közvetlenül viselkedett velünk, nyitott, kedves volt és megengedte, hogy a kocsizás után megsimogassuk a lovakat. Kimondottan örültem ennek a lehetőségnek, mert nagyon szeretem a lovakat.

A képet Puchnyák István készítette

Mi volt a legviccesebb élményed a táborban?
A dohányzó helység táblája, mert az volt ráírva: élmény dohányzó, meg az étkezésekre invitáló zenék. Ilyen volt például a Hooliganstól a  Legyen valami című szám.

Nem érezted azt, hogy nem tudsz kikapcsolódni, mert több munkatárssal nyaraltál együtt?
Nem, mert most egy teljesen más oldaláról ismerhettem meg őket. A munkavégzés közben nem nagyon van rá lehetőségünk, hogy közelebbről is megismerjük a másikat, itt viszont hosszú órákat beszélgettünk az élet nagy dolgairól vacsora után és lefekvéskor is. Az pedig, hogy a Szolgálat munkatársai és önkéntesei támogatták a pihenésünket, akik egyébként a kollégáink és profi személyi segítők, megnyugtató volt, hiszen ismertem őket és már kialakult köztünk egy kialakult bizalom és egyféle olyan rutin, ami gördülékennyé tett mindent. Ezért egyébként hálás vagyok nekik és itt is szeretnék érte köszönetet mondani!

Miért tartod jó ötletnek azt, hogy volt egy ilyen tábor?
Egyrészt azért, mert ez egy kifejezetten látássérült szempontokat is figyelembe vevő szervezés volt, ami manapság nagyon ritka. Azt is említeni kell, hogy a szervezők maguk is sorstársak, ami miatt a speciális igényeinket nem csupán elméletből ismerik. Ez nagyon sokat számít, de erről mindannyian tudnánk mesélni mennyire fontos tényező. Tehát önmagában is egy hiánypótló szolgáltatásról beszélhetünk. Ugyanakkor nagyon szeretek ismerkedni, nyitott vagyok mindenki felé, mert szeretem hallgatni ahogy mások megosztják a tapasztalataikat a mindennapi életükről ahogy én is megosztom velük az enyémet. Véleményem szerint egy ilyen alkalom nagyon jó lehetőség az újabb barátságok kialakulására. Éppen ezért remélem, hogy legközelebb még több külsős személy fog jelentkezni, így ezáltal még több látássérült sorstárssal ismerkedhetek majd meg.

A képet Puchnyák István készítette

Mit javasolnál azoknak akik haboznának, hogy jövőre jelentkezzenek-e?
Azért jöjjön el az akinek az ideje csak engedi, mert nagyon jó a hangulat. Mindenki nagyon közvetlen és segítőkész volt az egész tábor alatt! Igény szerint bárki kérheti, hogy vigyázzanak a lurkóra, míg a szülők egy kellemes órát tölthetnek el kettesben. A szállás rendezett, tiszta volt, bár nem éreztem teljesen akadálymentesítettnek, mégsem kellemetlen élményként gondolok vissza rá. Az ételek ráadásul nagyon finomak és bőségesek voltak. Napi öt étkezést kaptunk, így tényleg nem kellett semmi kiegészítés és mindegyik étel mennyei volt! Mindez pedig 25000 forintba került egy személynek, ami a mai viszonyokat tekintve kifejezetten pénztárcakímélő pihenésnek tekinthető, mivel öt napos nyaralásról van szó. Nagyjából ezek jutnak először eszembe, de még sok-sok mindent tudnék említeni, ami miatt nagyon szívesen ajánlom mindenkinek.

Jövőre is részt veszel majd a táborban?
Ahogy említettem is, nagyon szívesen, mert azt remélem, hogy legközelebb sokkal több új emberrel ismerkedhetek meg.

Molnárné Tóth Andrea