Minden évben amikor melegebb az idő, el szoktunk menni egy nagyobb sétára a Gellért-hegyre. Ez ebben az évben is így volt, de sajnos elég szerény mértékű érdeklődés kísérte a mostani túránkat.

Ebben az évben a kényelmesebb utat választottuk és busszal mentünk fel a Citadella aljáig. A buszra a metró mellett szálltunk fel, ahol meleg és por vett minket körül. Ezért meglepetésként ért minket, hogy amint leszálltunk a buszról, madárcsicsergés, friss és illatos levegő kényeztetett minket. Sokféle virág illata keveredett a levegőben, de helyenként az orgona mindent felülmúlt, ami nagyon kellemes indítása volt a közös sétánknak.

A Citadellánál lévő kilátónál sor került a szokásos játékunkra, ahol leteszteltük, hogy akiknek van még valamennyi látásuk, azok meddig és mennyit látnak. Ezt követően mentünk el a szoborig, ahol két, teljesen másféle kilátásnak örvendhettünk.

A kilátással és a látottakkal kapcsolatos beszélgetésünk után a játszóterek felé mentünk le a parkokon keresztül, ahol az időjárás újabb és újabb illatokkal ajándékozott meg minket, illetve megvizsgáltuk a parkokban elrejtett szobrokat. Közben nagyon kellemesen beszélgettünk, ötletelgettünk a soron következő kirándulások részleteiről.

Őszintén reméljük, hogy mindenkinek adott valamit a közös séta, az illatok és a kilátás! A közeli hetekben még sok hasonló kirándulással készülünk, így azok, akik a mostaniról valamilyen okból lemaradtak, még kereshetnek minket az újabb lehetőségek miatt!

Neumann Károly, Samu Attila
közösségi civilszervezők