Mohay Orsolya művészettörténész volt a tárlatvezetőnk, de a kiállításra a művésznő is eljött, így első kézből hallhattunk az alkotás folyamatáról, az égetésről, a különböző mázakról, színekről, formákról. Janisch Kornélia azt fogalmazza meg kerámiáiban, ami hajtja, kínozza őt. Megőrizte, ami a modern kerámiaművészet célja volt: különleges, az anyag színével, a mázzal tudja kifejezni térben azt, amire más művészet nem képes.

Janisch Kornélia gondolatai: Szeretek használati tárgyakat, de „használhatatlan” tárgyakat is készíteni, melyek hangulatok, életemből apró töredékek, gondolatok, pillanatok kifejezései. Jellemzően földközeli látószögből, szubjektív nézőpontból. Inkább párás, bezáródó égbolt, erdők csendje, bonyolult szövődések, lassú hullámzás. Kedvelem a gyűrt, repedezett rusztikus felületeket, opálos mázakat, a szürke színárnyalatait, a rőt színeket. A formák jellegzetessége a véletlenszerűség. Álstruktúrák, az összefüggések elvesztése, ahol a részletek fontosabbá válnak, mint az egész; hálózatok, gyökerek, belső tájak, reflexiók, irrealitás.

A kiállítás akadálymentes és interaktív volt, minden tárgyat meg lehetett tapintani, és a kérdéseinkre is válaszokat kaptunk, tartalmas, és kellemes délutánt töltöttünk együtt. Köszönet érte!

Bernát Zsuzsanna és Puchnyák István
közösségi civilszervezők