Szeptemberi klubnapunk előtt többen jelezték, hogy sajnos nem tudnak eljönni. Kevesebben voltunk, de így is nagyon jó volt együtt lenni.

Beszélgetni kezdtünk mint máskor, de mivel több idő jutott mindenkinek arra, hogy elmondja azt amit szeretne hát el is mondta mindenki. Valaki az örömét osztotta meg velünk, valaki az unokáiról kezdett nekünk mesélni. Az unokákról pedig van ám mit mesélni, akár kicsik akár nagyok. Más arról kezdett beszélni ami éppen a legközelebbi terve, de nem tudja hogy lenne könnyebb megvalósítani. Valaki pedig egy ide illő megoldással próbált segíteni. Minél több téma került középpontba a beszélgetésnél, annál jobban éreztük magunkat.

Arra jöttünk rá, hogy nagyon szeretünk beszélgetni és ha mindezt finom sütemények elfogyasztásával fűszerezzük akkor nincs is annál jobb.

Jólesik ha meghallgatnak, de oda kell figyelni a másik emberre is. Ilyen alkalommal tudatosodik bennünk, hogy eddig milyen keveset tudtunk látássérült sorstársaink családjáról, örömeiről és gondjaikról.

Klubnapunkon egy új kvíz játék is kezdetét vette. A játékban olyan kérdések voltak, melyek lakóhelyünkre, tehát a harmadik kerületre irányultak.

Játék is és hasznos is, mert illik minél többet megtudni arról a kerületről ahol élünk.

Természetesen az a legjobb, ha minél többen eljönnek a klubnapra, de ez a legutóbbi is tartalmas beszélgetéssel telt el. Várjuk a következő találkozást.

Vasné Pintér Teréz
közösségi civilszervező