Februári programunk napja igen esős, borongós időben valósult meg, de ez nem szegte tagjaink kedvét, hogy egy finom cappuccinóval, vagy lattéval melegítsék át magukat az újpesti Green Café-ban.
Már nyitásra odaérkeztünk. A kávézó igazán kellemes hangulatú, pici kis helyiség, és nagyon sokféle kávékülönlegesség van a kínálatukban. Miután mindenki megrendelte magának, amit szeretett volna, a gyors kiszolgálásra sem kellett sokáig várni. Igazán ízletes, finom lattét és cappuccinót ihattunk. Miközben a kávénkat kortyolgattuk, nagyon jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk, nevettünk.
Ebben a hónapban a VGYKE lelkes csapata mellett egyik kistérségi szervezetünk is tartott szemléletformáló foglalkozást.
Február 7-én a Dabas és Térsége Látássérültjeinek Egyesülete (DATLE) szemléletformáló eseményére került sor az örkényi Pálóczi-Horváth Szakképző Iskolában. 30 tizedik osztályos diák és két tanár vett részt a programon. Különböző segédeszközöket próbáltak ki, mint pl. a beszélő vérnyomásmérő, mérleg, óra, nagyítók. A fehérbotos közlekedésről is szó esett, és betekintést nyertek a Braille írás-olvasás mikéntjébe is.
Február 12-én és 13-án a Pécsi Sebestyén Ének-Zenei Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola hét osztályának tartott előadást Majláth Mónika és Pesa Anna Mária. A diákok ez alkalommal is megismerkedtek a fehérbotos és vakvezetőkutyás közlekedéssel, valamint a látássérültek mindennapjaival. Pesa Anna Mária kutyusát, Hablatyot is megsimogatták.
Február 20-án a Palánták Óvoda középsősei és nagycsoportosai nagy érdeklődéssel fogadták a VGYKE csapatát. A kicsik szemtakarót viselve tanulták meg használni a folyadékszint jelzőt és a címkéző tollat, és különböző hangokat ismertek fel. A játékos feladatokat ügyesen sajátították el, és még ajándékokkal is kedveskedtek munkatársaink számára. Ez látható az alábbi képen.
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) 2025-ben szakmai továbbképzést szervez tagegyesületei számára. Az első szakmai napra február 25-én került sor a szövetség rendezvénytermében, közel 40 fő részvételével. A VGYKE-tBenke Richárd ügyfélszolgálati munkatárs és Helmes Renáta sajtómunkatárs képviselte.
A szakmai napot Ollé-Németh Orsolya szakmai vezető és Fekete Zoltán kommunikációs vezető tartotta.
A 21 tagegyesületet képviselő munkatársak mindannyian bemutatkoztak. Kérésre kitértek arra, ki milyen hírcsatornákat használ, honnan tájékozódik.
A beszélgetés során először a web- és Facebook-oldalakon közzétett tartalombeli hasonlóságok és különbségek kerültek szóba.
Ezután a sajtóközlemény fogalmát tisztázták. Ezt egy érdekes feladat követte: 4-5 fős csoportokba rendeződve kellett a résztvevőknek egy népdalból vagy meséből sajtóközleményt írni. Igen mulatságos hírek születtek: volt köztük nyomozós történet egy elveszett testvérpár után (Jancsi és Juliska), krimiszerű sztori (Hófehérke és a hét törpe), vagy éppen óvodai horror egy rajz alapján (Boci, boci tarka).
Végül a képek megfelelő felhasználása volt a téma: milyen méretű legyen egy kép, honnan tölthető le szabadon felhasználható fotó, vagy épp mire kell figyelni képkészítéskor, miben kérjen segítséget egy látássérült munkatárs. Fontos, hogy egy jól megírt hírt is elronthat egy oda nem illő, vagy rosszul sikerült kép. A résztvevők kiemelték a képleírás jelentőségét, amely látássérültek számára kimondottan szükséges.
A szakmai továbbképzés hat személyes és két online alkalomból áll. Az MVGYOSZ a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa (FESZT) közreműködésével megvalósuló projekt keretében, a Belügyminisztérium támogatásával szervezi meg szeptember 30-ig.
A III. kerületi Lámpás Klub a Dohány utcai Zsinagógába látogatott el. A program tárlatvezetéssel zajlott.
Tárlatvezetőnk Gönczi Ágnes volt, aki nagyon érdekesen mesélte el a zsinagóga történetét. A templom padsoraiba beülve hallgattuk idegenvezetőnk előadását. Megtudtuk, hogy a Dohány utcai Zsinagóga a második legnagyobb, az első Izraelben található. A zsinagógákat kétféle módon sorolják be: vagy az alapterületük alapján, vagy pedig az ülőhelyek száma alapján. A Dohány utcai Zsinagóga 3 ezer ülőhelyes. Az épületet 1859. szeptember 6-án adták át.
Tárlatvezetőnk elmondta azt is, hogy ez nem egy rekonstruált komplexum, hanem az eredeti. A II. világháborúban, amikor 1944-ben megtörtént Magyarország németek általi megszállása és a zsidók deportálása, Horthy Miklós kormányzó leállíttatta a további elhurcolást, amint a budapesti zsidókra került volna sor.
A Dohány utcai Zsinagóga az ún. neológ zsidók temploma. A zsidóknak ugyanis két csoportja van: az ortodox zsidók és az ún. neológ zsidók. Az ortodox zsidók semmiféle újítást nem fogadnak el, kizárólag a zsidó hagyományokat veszik alapul. A neológok viszont hajlamosak az újításokra, pl. lehet orgona a templomban, mert egyébként a zsidóknál a templomi orgona nem elfogadott hangszer.
A zsidó kultúráról és Istentiszteletekről is hallhattunk.
A zsinagógában elkülönített helyük van a férfiaknak és a nőknek. A karzatra a nők csak úgy mehetnek be, hogy nem érintkezhetnek a férfiakkal, nem is láthatják őket. Egy bársony függöny van a férfiak és a nők között. A férfiaknak kötelező a fejfedő, a nők pedig nem mehetnek a templomba ujjatlan felsőben és rövid szoknyában. Mint látogatóknak, nekünk is meg kellett felelnünk ezeknek a követelményeknek, férfi tagjainknak kötelező volt a fejfedő.
A zsidó Istentiszteletek legfontosabb kelléke a Tóra. A Tóra a BibliábanMózes öt könyvét jelenti. A Tórát nem könyv formában őrzik, hanem pergamentekercsekre van leírva. Ezeket a tekercseket az ún. frigyszekrényben tartják, de a frigyszekrényt nem tudtuk megtekinteni, mert függönnyel van eltakarva. A tóratekercseket sem foghattuk meg, mert idegenvezetőnk elmondta, hogy a Tórát az sem foghatja meg, aki olvassa. Az Istentiszteleteken ún. tóramutatót használnak, amelynek vezetésével követhetik a sorokat, így olvasva. A Tórából több is van, és mindig egy év alatt végig olvassák azt, de minden évben más tóratekercset vesznek elő, és azt olvassák egy évig.
Szóba került a zsidók egyik nagyon jelentős ünnepe, a Sábec is. A Sábec lényege az, hogy szombaton nem szabad semmit sem csinálni. Nem szabad pl. dolgozni, takarítani.
A Sábec már péntek este elkezdődik és szombat estig tart. Ez azért van így, mert a zsidók a napokat napnyugtától napnyugtáig számolják.
Miután idegenvezetőnk elmesélte nekünk ezeket a kultúrtörténeti dolgokat, kimehettünk a sírkertbe, ahol láthattuk az ún. élet fáját, amely egy nagyon-nagyon vékony fémből készült szomorú fűzfát ábrázol, és minden levelére egy név van ráírva. Ezek a nevek azoké a zsidó embereké, akiket be lehetett azonosítani a tömegsírokból. Ezt a fát általában nem szabad megfogni, de nekünk megengedték ezt is: nagyon óvatosan, egyesével megfoghattuk, és tárlatvezetőnk tette rá a kezünket.
A program nagyjából 50 percig tartott.
Utána néhányan meglátogattuk a zsinagóga szomszédságában lévő Zsidó Múzeumot is, de ott már nem kaptunk tárlatvezetést, hanem gyengénlátó társaink olvasták fel a feliratokat, narrálták nekünk a képeket.
Rátóti Krisztina és Ruzsa Viktor
közösségi civilszervező
Egy igazán rendhagyó múzeumlátogatáson vettek részt azok, akik ellátogattak velünk a Józsefvárosi Múzeum állandó kiállítására.
Maga az intézmény egy szépen felújított saroképületben kapott helyet, amely a múzeumi kiállítótéren felül rendelkezik egy közösségitérrel is.
Maga a múzeum több szempontból is különlegesnek mondható. Egyrészt még nagyon új intézményről van szó, amely 2024 őszén nyitotta meg kapuit, másrészt ez Józsefváros első helytörténeti múzeuma, melynek létrehozásán már régóta fáradoztak a kerületben.
A teljesség igénye nélkül kiállításra került annak a bérháznak a kapuja, amelyben Psota Irén élt, de megtekinthettük egy, a kerületben több generáción át működő szűcs műhely szerszámait és néhány egyéb kellékét is.
De megismerkedhettünk a Május 1 Ruhagyár történetével is, ráadásul megfoghattunk pár olyan ruhát is a vállalat termékei közül, melyek a minőségibb ruhának számító “elegant” márka alatt kerültek értékesítésre.
Mindenkinek jó szívvel tudjuk ajánlani a múzeum kiállításának megtekintését, hiszen számos olyan tárgyat foghattunk meg, amelyek személyes történeteken keresztül adtak betekintést Józsefváros színes történelmébe.
Minden kedves résztvevőnek köszönjük, hogy jelen volt a Józsefvárosi Lámpás Klub februári klubprogramján.
A program Budapest Főváros VIII. kerület Józsefvárosi Önkormányzat támogatásával valósult meg.
Horváthné Dunaveczki Leona és Nagy László
közösségi civilszervezők
A III. kerületi Lámpás Klub szokásos havi klubnapját február 21-én tartotta. A klubnap a farsang jegyében telt.
A klub elején Rátóti Krisztina röviden beszélt a farsang eredetéről, jelentéséről, jelentőségéről. Megtudtuk, hogy már az ókori görögök és rómaiak is rendeztek hasonló ünnepségeket, álarcos felvonulásokat, amelyek alapjául szolgáltak a mai farsang kialakulásának. 1283-ban találkozunk először írásos emlékekben a farsang szóval, amely bajor eredetű szó, és kezdetben fassangként használták. A magyar szó használatba is így került be, majd később alakult ki belőle a farsang szó.
A farsang nem vallási ünnep, a valláshoz csak annyiban van köze, hogy január 6-ától, azaz Vízkereszt napjától a Nagyböjt kezdetéig, húshagyó keddig tart. A farsang időszakában elbúcsúztatják a telet és köszöntik a tavaszt. Ezek az ünnepségek különböző álarcos felvonulások, zenés, táncos mulatságok keretében zajlanak. A farsang egyik nagyon fontos szertartása az ún. kiszebáb-égetés. A kiszebáb szalmából készül, amelyet vagy egy máglyán égettek el, vagy pedig egy koporsóba tették bele, és egy igazi temetést játszottak el, ez egy szerepjáték volt. Temetéshez illően öltöztek, különböző maskarákat is magukra öltöttek, így temették el a telet.
A farsang a karneválok időszaka is. A velencei karnevál, a rio-i karnevál, valamint a mohácsi busójárás a leghíresebbek ezek közül. Ilyenkor mindenféle ünnepségeket rendeznek a tél búcsúztatására, álarcokat, ijesztő ruhákat vesznek fel, hogy elijesszék a telet és köszöntsék a tavaszt.
A párválasztási ünnepségeket is ebben az időszakban tartják.
Az egész ünnepség sorozat húshagyó keddig tart, amikor még szabad húst enni, alkoholos italokat fogyasztani, táncolni, mulatozni. A húshagyó kedd utáni nap a hamvazó szerda, amikor már csak háromszor lehet étkezni, de csak egyszer lehet jóllakni. Majd a torkos csütörtök következik, amikor még egyszer megengedett a sok étel fogyasztása, a maradékokat is meg lehet enni. Nagypénteken viszont már kezdődik a böjt, amikor húst enni nem szabad.
A mohácsi busójárás is szóba került. Ez a XVIII. században Mohács környékére betelepített dél-szláv népcsoport, a sokácok hagyománya volt. A busók ilyenkor rövid szőrmebundát, szalmával kitömött nadrágot, csizmát vettek fel, valamint fűzfából kivágott, birka bőrrel díszített, kizárólag állati vérrel festett csuklyát és álarcot öltöttek magukra. Így vonultak fel, miközben kereplőkkel, kürtökkel és egyéb zajt keltő hangszerekkel ijesztették el a telet. A busójárás mindig vasárnap volt. Ma is tartják ezt a hagyományt, de már modernizált formában, inkább a látványra helyezik a hangsúlyt.
Rátóti Krisztina előadása után Pap Györgyné Anikó egy saját novelláját olvasta fel, majd pedig Papp Nóra egy, a farsanghoz kapcsolódó verssel örvendeztetett meg bennünket.
Ezután kötetlen beszélgetés következett. Nem hiányzott az ilyenkor megszokott harapnivaló és üdítőital sem.
Február közepén az MVGYOSZ új székháza első születésnapjának tiszteletére megrendezett „Hangról-Hangra” gálán jártunk az Erzsébetvárosi Lámpás Klub tagjaival.
A program első felében a Vakrepülés Színtársulat képviseletében Máj Krisztina előadásában hallhattunk könnyűzenei slágereket. Később operett melódiákkal szórakoztatta a nagyérdeműt Dezső Ágota és partnere. Hangulatos koncerten vettünk részt a tél egyik leghidegebb délutánján.
Az Orvostörténeti Múzeum kiállítását látogattuk meg tagjainkkal februárban.
Idegenvezetőnk az őskori, ókori, középkori, valamint a reneszánszkori orvoslás történetét mutatta be a tárlókban elhelyezett objektumokon keresztül. Tapintható tárgyakat is kaptunk: pl. egy koponyát, egy részeire szedhető szemet, valamint megszagolhattunk gyógynövényeket is. Végezetül hallhattunk egy rövid ismertetőt az anyák megmentőjének, Semmelweis Ignácnak az életéből, akinek hamvai a Múzeum falában nyugszanak.
Kray Zsuzsa és Acsay Péter
közösségi civilszervezők
A Kőbányai Lámpás Klub februári összejövetelét, havi klubnapunkat február 10-én tartottuk meg a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban.
Ezúttal a Braille írás volt a program középpontjában. Beszéltem arról, hogy Louis Braille 200 éve kísérletezte ki az írást, valamint, hogy milyen eszközökkel lehet létrehozni azt. Szó esett a Braille tábláról, valamint az írógépről is. Arról is beszéltem, hogy óvodás korban 6 rekeszes doboz segítségével kezdik el tanítani a gyermekeket a pontírás alapjaira. Kitértem az írás digitális világban való felhasználására, azaz, hogy például jelölésekre használják manapság. Szavakat, betűket is kirakhattak Braille jelgyakorló eszközök segítségével az érdeklődők.
Később kötetlen beszélgetéssel zártuk programunkat.
