Kedves Klubtagok és Olvasóink!
Szeretettel meghívunk minden érdeklődőt online klubnapunkra, melyet 2021.02.03-án tartunk 13:00 órakor. Az élő bejelentkezés a Facebookon lesz látható a “Közösség Lámpásai- Budapest IV. kerületi látássérültek klubja” oldalon.
Sok szeretettel hívunk következő online klubunkra, melyet 2021. február 2-án, kedden délután 15:00-órától tartunk, amely a Rákosmente közösség lámpásai, mentorai Facebook-oldalán érhető el.
Tavaly egy látássérült fiatalember megkapta az okos fehér botot és a hozzá tartozó okostelefont. A téma kapcsán kérdezték Fodor Ágnest, a VGYKE elnökét a Kossuth rádió „Napközben” című műsorában.
Budapest a legváratlanabb helyen lep meg minket csodákkal. A legtöbb épület málló pompájával vívja ki szomorkás csodálatunkat, de szerencsére van pár gyöngyszem, amik felújítva ejtenek rabul minket. Ilyen a terézvárosi egykori Lindenbaum-házak egyik megmaradt homlokzata is.
A szecessziós díszekkel ékesített épület az Izabella utca végén, a Ferdinánd-hídtól csak pár lépésre fekszik, a mellette elhaladó trolibusz ablakán kinézve sokaknak okozva szép pillanatokat. Spiegel Frigyes és Weinréb Fülöp építészpáros eredetileg két ház, az Izabella utca 94-96. homlokzatát tervezték meg szecessziós stílusban, a négy őselem szimbólumaival. A házakat megrendelőjükről, Lindenbaum Sándor és Győző olajmágnásokról Lindenbaum-házaknak is hívják. Mára sajnos csak a Föld és Levegő elemeit gazdagon bemutató 94-es szám csodálható meg. A mellette álló ház romos homlokzatán a Víz elemeiből már szinte semmi se fedezhető fel, a Tűz elemét pedig csak egy árva sárkány őrzi.
A háromemeletes épület ablakai, formái egyszerűek. Akárcsak egy sima vászon, helyet ad a pompázatos díszeknek. (1. kép) A halványzöld homlokzaton azonban vörös, zöld, arany díszek sorjáznak. A harmadik emeleti ablaksor alatt húzódik a Víz alapelemet megjelenítő figurák sora. A domborművekkel díszített sávban (másnéven fríznek is nevezik ezt az építészeti elemet) szimmetrikusan jelennek meg az alakok. A középpontban bájosan mosolygó aranyozott napkorong látható, ezt követi a repülő madarakat ábrázoló sáv. A madaraknak felismerjük a szárnyait, kidolgozott tollazatukat, csőrüket és valamennyi testrészüket, mégis sablonos megjelenésűek. Jellemzően kétféle méretben jelennek meg viszonylag sűrű rajban a nap felé „repülve”.
A ház szélei felé haladva újabb aranyozott medálszerű díszítőelemmel találkozunk. (2. kép) Lángok között medúzafőre lelünk. A Medúza az ókori mitológiából ismert lény, az úgynevezett gorgók egyike. A történet szerint Medúza eredetileg két nővérével gyönyörű lányok voltak, de magukra haragították Pallasz Athénét, így ő elcsúfította őket. Hajuk helyén kígyók tekeregtek, aranyszárnyuk, éles foguk volt, pikkely fedte testüket, de disznóagyaraik sem tették őket vonzóbbá. Aki csak rájuk nézett, kővé meredt. A három testvér közül csak Medúza volt halandó, őt Perszeusz ölte meg a legenda szerint. A Medúza főből az évezredek során klasszikus díszítő elem lett és már mi sem változunk kővé, ha a Lindenbaum-ház homlokzatán meglátjuk. A frízen tovább haladva a ház szélei felé ismét a madarak sorával találkozunk, ezúttal viszont irányt váltanak és a falak felé haladnak. A fríz legszélső figurái meztelen, hosszú hajú fiatal lányok, akik felhúzott lábbal kuporognak. Kezükben a szél által meglebbentett anyagot tartanak. A madarak és lányok figurái között aranyozott ötágú csillag látható. Formája a kommunizmus jelképeként ismert csillagot idézi, de a ház építésekor (1896-1897) a politikai irányzat még nem határozta meg a jelkép használatát. Az ötágú csillag, pentagramma az ókortól használatos jelkép. Babilóniában az öt irányt és ezzel együtt öt bolygót jelképezett, a középkorban pedig már az öt őselem megjelenítésére szolgált (az ötödik őselem az idea, azaz szent dolog volt).
A Föld őselemének jelképeit az első emeleti ablaksor alatt húzódó sávban, frízben találhatjuk. Mintha csak a paradicsomi kert elevenedne meg. (3. kép) Itt nincsen egy olyan központi elem, aminek két oldalán, szimmetrikusan sorakoznának a díszítőelemek, de itt is jellemző a Levegőnél tapasztalt ismétlődés. A bejárati kapu felett, a középponti tengelyben dús lombozatú és gyökérzetű fa két oldalán vörösesbarna rókapár látható. Farkukat felfelé kanyarítva tekintenek fel a fára. Hátuk mögött, a szemlélővel szembe fordulva pompás, aranyozott pávák láthatók. A hiúságot jelképező pávák mellett, a ház szélei felé haladva újabb fa következik, ennek törzsét azonban már tekergő kígyók fogják közre. Kígyók láthatók a következő figurán, egy ruhátlan fiatal lány lábai körül is. A lány aranyozott teste lágy, gömbölyded idomaival a kor szépségideálját idézi, jobb lába kissé behajlítva, ezáltal lesz természetes az álló mozdulat. A lány mindkét karját az ég felé emeli, haja lágyan hullámozva omlik hátára, egy kósza tincs szemérmesen takarja el ágyékát. A fák ágai között almákra is bukkanhatunk, így a paradicsomi kert kígyókkal már a bűnbeesést is jelképezi. A frízt a fal felé haladva a jól ismert rókapár motívuma és a páva követi. Természetesen a központi rókapártól indulva ez a mintasor a jobb és bal oldalra is pontosan ismétlődik. Ez a tengelyszimmetrikus kompozíció látható a Levegő madarai, medúzafői és csillagai esetében is.
A ház díszítését a fent leírt két fríz határozza meg, de a köztes díszítőelemekre is érdemes figyelmet fordítani, mert gyönyörű példái a szecesszióra jellemző növényi mintáknak. A növények eléggé idealizáltak, így nehéz őket pontosan felismerni, de a tervező leírásaiból tudjuk, hogy mályvát, napraforgót, liliomot és egy kákaszerű növény leveleit használták fel a díszítéshez. A földszinti ablakok közeiben két liliomot vörös szalag fog ja össze. Az első és második emelet ablakait mályvákból és levelekből alkotott virágfűzérek gipsz díszei keretezik, a legfelső emelet ablakai növénygirlandokat kaptak.
Az egykori Lindenbaum-ház színes mesekönyvre emlékeztet, alakjai mintha csak egy tündérmese szereplői lennének. Azonnal beindítja az ember fantáziáját. A Millenium idején, építésekor azonban koránt sem volt ilyen lelkes a fogadtatása. A közönségnek meg kellett szoknia színpompás homlokzatát, ugyanis ezeknek a ragyogó színeknek a használata nem volt elterjedt. A színek használatáról így emlékszik meg a tervező, Spiegel Frigyes egy korabeli írásában:
Hisz mindnyájan tudjuk, hogy mennyire elszoktunk a színektől, hogy szemünk már föl sem tud fogni egy egészséges színhatást és hogy már régóta vágyódik látni minden valamire való művész a színt házainkon, mely jobbára megvolt az előbbi korok házain is és mely azokról oly hosszú időn át száműzve volt. Természetes tehát, hogy ha már eltértünk a sablontól, e tekintetben is megkísértettük az újítást, különösen mikor bízvást remélhetjük, hogy e kísérletünket a szakkörök rokonszenvvel fogadják. A festékek egyszerű mészfestékek, melyek egy régi recipe szerint túró és tojás hozzákeverése által lettek szilárdabbá és az eső behatása ellen állandóbbakká téve.
Örömmel értesítjük minden jelenlegi és jövőbeli ügyfelünket, hogy a Louis Braille Támogató Szolgálat hosszabb ügyeleti idővel áll rendelkezésre 2021.02.01.-től.
Néha hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a szép és művészeti értékkel bíró alkotások mindennapjaink részét képezik. Nem csak múzeumok falai közé zárva, emléktáblával jelezve vagy útikönyvekben feltüntetve léteznek. Az utcán sétálva vagy akár a bevásárlást intézve is megcsodálhatunk egy-egy apróbb részletet, amit alkotója a legnagyobb gonddal, odafigyeléssel alkotott meg. Érdemes elidőzni ezeken a kis részleteken. A Fővám téren álló Központi Vásárcsarnokot pontosan az apró részletei által fogjuk megismerni.
A főváros I. számú vásárcsarnoka 1897 óta várja itt a vásárlókat és bizony azóta igencsak megváltozott körülötte a világ. A Pecz Samu által tervezett épület azonban rendületlenül várja a vásárlókat a mai napig.
A historista stílusú épület (1.kép) nem hiába vonzza a turistákat is. A színpompás Zsolnay épületkerámiákkal fedett tetőzetének mintája szemet igéző (2. kép). A sárga és zöld színekben játszó, csúcsára állított rombuszokból szinte szőtteseket idéző mintát alkottak meg a tervezők. A tetőzetet és két szélső épületrészt díszítő torony tetejét sárga mázas, gótikus stílusú keretű ablakok törik át. A toronytetőket végezetül elegáns csúcsdíszek koronázzák. Fiatornyaival, díszítményeivel a Parlament vagy éppen a Mátyás-templom épületét idézi. Nem véletlen, hiszen a historizmus építészete régi korok stíluselemeit éleszti újra és használja fel.
Aztán ott van még látványosságnak az épület homlokzatát díszítő téglaburkolat. Gondolhatnánk, hogy a tégla alantas és unalmas anyag, de erre is rácáfolt Pecz Samu. (3. kép) Meleg, vöröses barna, valamint visszafogottabb vajszín téglákat felhasználva a félköríves ablakokat keretező cikk-cakkos, fogazott mintát vagy éppen a tető rombuszait idéző, szövetet idéző felületet tervezett az építész. Maga az épület háromhajós elrendezésű, bazilikális megvilágítású. Ebben az esetben a központi hajó magasabbra nyúlik, mint az őt körbe ölelő, két szélső mellékhajó. Ennek a trükknek köszönhetően a két szint közé elhelyezett ablakokon keresztül juthat be a fény az épület belsejébe. A piacon, az elektromos világítás bevezetése előtt pedig nagyon is fontos volt a fény biztosítása.
Térjünk be a piac épületének belsejébe. Ehhez egy lenyűgöző árkádon vezet az utunk. (4. kép) A téglákból kialakított ívek akárcsak bordák lennének, a gótikus katedrálisok mennyezetét idézik. Ott, ezek az elemek a tető súlyát hordozták, itt inkább már csak dekorációs elemként szolgálnak. A régi korok stílusát idézi és méltóságot kölcsönöz az épületnek. A bordák találkozási pontjainál kör alakú faragványok díszítik. A koszorúra emlékeztető, levelekkel díszített forma közepén élethű állatfejek (pl. bárány) látható. A bordák közötti mennyezeti rész élénk mustársárgára van festve, amely borongós napokon csak még világosabbá teszi az árkádsort. A vásárcsarnok épületébe díszes kovácsoltvas kapun léphetünk be. A sűrű mintában a már ismert rombuszokat ismerhetjük fel, ezeknek szabályos kereteit töltik ki a növényi indákat idéző ívek. A bejárat feletti kapuívben ugyanez a minta ismétlődik, de néhol kecses virágokat is felfedezhetünk. Aprólékos és művészi munka, a vas keménységét meghazudtoló elegancia és hajlékonyság árad belőle.
Belépve lélegzetelállító élményben lehet részünk. A háromhajós, valóban templomra emlékeztető térben óriási belmagasság mellett a falak mellett és utcácskákat kialakítva csinos kis elárusító standokat alakítottak ki. Ez az elképzelés, illetve elrendezés nem sokat változott az elmúlt száz évben és ahogy kezdetben is, a tető alatt végigfutó galérián éttermekben rendezkedtek be. Felemelve tekintetünket pedig a tetőt tartó erős vas tartószerkezetek jól átgondolt rendszere tárul szemünk elé. Olyan őszinte építészet ez, ahol a funkcionalitás és az egyszerű szépség, az anyag és a logika szeretete üt át.
A járvány miatt sajnos az éttermek, kifőzdék is bezártak, kevesebb vásárló tér be a piacra is és a megszokott zsivaj helyett most valami komor csend fogad minket, ha belépünk. Így viszont talán több lehetőségünk adódik ennek a részleteibe menően remekül megtervezett épületnek a megismerésére.
Ha szeretnél többet megtudni a Központi Vásárcsarnok épületéről, akkor hallgasd meg a Gönczi Ambrus helytörténésszel készült videót! 9.tv – Ferencvárosi séták – Központi Vásárcsarnok avatása – YouTube