Hogy látva lássanak…
/Ady Endre/

Forrás: www.facebook.com

A BULÁKE, a Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete egy pályázati lehetőséget felhasználva, idén tavasszal három településre szervez érzékenyítő iskolaprogramot: Érdre, Törökbálintra és Budaörsre. Ennek a sorozatnak az első állomása Érd városa volt, ahol a helyi Szepes Gyula Művelődési Központ adott teret és időt a megvalósításra. Az érzékenyítő program maga egy hetes volt, február első hetében zajlott. Az első nap a helyszín berendezésével, a többi nap négy általános iskola tizenegy felső osztályos csoportjának fogadásával zajlott.

A művelődési központban hét helyszínen ismerkedhettek meg a diákok és kísérőik a látássérültek életével, mindennapjaival. Az aulában történt a fogadásuk, ahol Nyikes Fatime, a BULÁKE elnöke köszöntötte őket és ismertette röviden az egyesületet, a programot és a fontos biztonsági szabályokat, amelyek betartásával balesetmentesen közlekedhettek a helyszínek között és szerezhettek tudást, emóciókat a fény nélküli, de mégsem világtalan világról a résztvevők. Az öt-hétfős kiscsoportokat az egyesület munkatársai és segítői kalauzolták végig az úton, ahol saját maguk fedezhették fel azt, hogy milyen képet nyerhetnek a világról akkor is, ha az öt alapérzékszervünkből csak négyet használnak. Ezáltal a látássérültek világát sokkal intenzívebben tudták átélni, tapasztalattá, tudássá mélyülhettek a személyes élmények. Megismerhették önmaguk határait is és a kezdeti nevetgélős kíváncsiság igazi érdeklődéssé, valós idejű élménnyé lényegült át.

Négy csoportvezető kíséretében indultak a „felfedezők”, váltva egymást a különböző helyszíneken. Megismerhették, kipróbálhatták ügyességüket, tájékozódó képességüket, hallásukat, szaglásukat, ízlelésüket, tapintásukat és nem utolsó sorban információkat nyertek, szakavatott, hozzáértő, hiteles emberektől a különféle látássérültséggel élő embertársaink világáról. Használhatták és ezáltal egy kevés időre  átélhették a fehér bot segítségével történő közlekedést, kipróbálhatták a különféle segédeszközöket, a számítástechnikai eszközök által nyújtott lehetőségeket, betekinthettek a Braille-írás „titkaiba”. Aztán, a teljesen elsötétített színházteremben, egy órára ők is csak magukra és a vezetőik segítségére hagyatkozhattak, a látásukra nem. Játékos feladatok keretében a „boltban” tapintással, szaglással ismerhették fel az egyébként általuk is jól ismert élelmiszereket, zöldségeket, gyümölcsöket. A „konyhában” meg is kóstolhatták azok egy részét, illetve illatuk alapján azonosíthatták a különböző fűszereket. A program legizgalmasabb helyszínén pedig egy igazi labirintuson kelhettek át a teljes sötétben. Minden sarok új meglepetést, kihívást tartogatott, az utat kereső lábak alatt kavics, homok, murva, faforgács ropogott, a fejek fölött, mint egy igazi erdőben, levelek lógtak és simogatták az arcukat, kezükkel nádast fedezhettek fel. Az utolsó állomáson pedig betekintést, „behallást” és „betapintást” nyerhettek a csörgőlabdázás rejtelmeibe. Az út végén záró beszélgetésre invitálta a diákokat Nyikes Fatime, így a tapasztalati tanulás visszacsatolódhatott és kerek egésszé vált.

Bár a program ideje szűkre szabott, mindössze másfél órás, egy-egy „kirándulás” az ismerős, de mégis elkalauzol egy ismeretlen világba, a vakok, látássérültek világába. A résztvevők lmondásából kiderült, hogy miután levették a kendőt, kiléptek hunyorogva újra a fényre, mégis többek lettek. Kicsit mások, mint előtte voltak, érzékenyebbek és nyitottabbak arra, hogy elfogadják azt, ami minket, embereket összeköt. Azt, hogy emberek vagyunk akkor is, ha némileg másmilyenek vagyunk. Mert az ember azért lett a homo sapiensből homo sapiens sapiens (értelmes emberből a mai ember), hogy a társadalmakban szolidáris, el-, és befogadó is legyen.

                                                                          Szerző: Kardos Zoltán

budaörsi közösségi mentor