Rippl-Rónai József és Lazarine Baudrion: Vörösruhás nő falikárpit
1898

A Ráth György-villa kincsei között szép számmal találhatunk olyan alkotásokat, amik arról tanúskodnak, hogy a festőművészek gyakran kölcsönözték tehetségüket a használati tárgyak esztétikai megformálásához. A képzőművészet és iparművészet között tehát nincs is akkora távolság, mint azt gondolhatnánk. Ilyen műtárgy Rippl-Rónai József Vörösruhás nő című falikárpitja is (1. kép), amit a festőművész tervei alapján Lazarine Baudrion készített el 1898-ban. A festő felesége gyapjúvászonra, gyapjúfonallal, laposöltésekkel hímezte fel a jelenetet. Az álló formátumú kárpit 230 centiméter magas és 125 centiméter széles, tehát élethű ábrázolásként érzékelhetnénk. A kárpit témájául Rippl-Rónai egy szívet melengető, békés jelenetet választott. A nyári kertben egy kezében virágot tartó fiatal nőt láthatunk. A kép felső egyharmadát egy gesztenyefa lombja tölti ki, hatalmas jellegzetes levelei mély zöld színt kaptak. A kép alsó egyharmadában piros és sárga virágok bújnak meg a magas fűben. Egy vörös és fehér rózsabokor is látható a kertben. Mind a fentről belógó levelek, mind a rózsabokrok és virágok azt az érzetet keltik, hogy kissé messzebb állunk a fiatal nőtől és innen nézzük, ahogy a kezében tartott virág szépségében gyönyörködik. A távolság, a lombok takarása a leskelődés érzését is keltheti bennünk, de mindenképpen egy bensőséges jelenetről van szó. A fiatal nőt a néző oldalról, egy barna lécekből összeállított kerítés előtt állva látja. Bal kezével kissé hátra nyúl, könyöke behajlítva. Tenyere a léceket összetartó keresztlécen fekszik, pontosabban a kis és gyűrűsujja támaszkodik a lécen, többi ujja természetes mozdulatban kissé behajlítva. Csípőjét kissé előre tolja, amitől testtartása egy lágy ívet vesz fel. A jobb kezében tartott fehér virágot mintha éppen arcához emelné, hogy megillatolja. Arcán komoly, elgondolkozó arckifejezést láthatunk. Haja szőkébe hajló világos barna. A címet adó vörös ruhát, inkább pirosnak érzékelhetjük. Bő szoknyarészének legalján, illetve felette egy kicsivel sárga sáv húzódik. Ez a sárga csík ismétlődik a ruha karcsú derékrészén és a gallér szegélyén is. Maga a művészi megformálás magában hordozza Rippl-Rónai egyedi festőiségét. Az árnyalás nélküli színfoltokat barna körvonal emeli ki. A növények és a női alak egyenlő hangsúlyt kapott a képen, a kompozíció a francia Aristide Maillol hatását tükrözi. A kárpitot dekoratív, virágokkal gazdagon díszített hímzett keret futja körül.

De ki lehetett vajon ez a szépséges fiatal nő és ki volt a megrendelő? A kárpit Andrássy Tivadar gróf budai palotájának ebédlőjébe készült. A kárpitról fennmaradt korabeli fotón (2. kép) a kárpitot egy modern, szögletes elemekből álló kandalló felett elhelyezve láthatjuk. Maga a fénykép már a berendezés második otthonában, Tiszadobon készült 1912-ben. Andrássy Tivadar gróf még 1897-ben rendelte meg a Párizsból hazatérő Rippl-Rónaitól a budai palotájuk ebédlőjének berendezését. A bútorok, az üvegablak mintázata mind a századforduló divatos irányzatának, a szecessziónak jegyében született. Andrássy Tivadar 1905-ben bekövetkezett halála után, özvegye, Zichy Eleonóra felszámolta a budai palotát és 1910-ben második férje, ifjabb Andrássy Gyula tiszadobi birtokára költöztette. A kárpitról készült felvétel már ott készült. Zichy Eleonóra azonban nemcsak az ebédlő berendezésének és a kárpitnak átmenekítése miatt érdekes. A hírhedten szép asszony volt ugyanis Rippl-Rónai kárpitjának modellje. Mennyivel másabb így tekinteni a hímzett kárpitra, hogy tudjuk, ki az álomszerű szépségű, kecses nő. Az artmagazin.hu cikke az egykori híres ebédlőberendezés és az Andrássy-Zichy család történetébe is beavat minket.

A falikárpit képét nézve olyan érzésünk támadhat, mintha mi is ott lennénk a vörösruhás nő mellett a nyári kertben. Szinte halljuk a madarak hangját és érezzük a nyári nap sugarait bőrünkön. Hallgassuk csak!

A Vörösruhás nő falikárpitja jelenleg a Ráth György-villa A mi szecessziónk című kiállításán is megtekinthető.

Néhány gondolat az alkotókról:

Rippl-Rónai József Kaposvárott született 1861-ben. Csontváry Kosztka Tivadarhoz hasonlóan ő is gyógyszerészként dolgozott kezdetben, majd házitanítói megbízásának köszönhetően kezdett el rajzórákat venni. Később, több magyar festőhöz hasonlóan, Münchenben tanult a művészeti akadémián, majd Párizsban Munkácsi Mihálytól tanult. Franciaországban ismerkedett meg az impresszionizmus irányzatával. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is. Rippl-Rónai munkájával már találkoztunk a narrációk sorában. A Magyar Nemzeti Galériában őrzött Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett című festmény kapcsán.

Lazarine Baudrion 1865-ben született Burgundiában, Franciaországban. A magyar festővel 1888-ban Párizsban ismerkedett meg. Tizenhat év együttélés után, már Kaposvárott házasodtak össze. Nem csak a magánéletben, de a művészetben is társak voltak. Lazarine hímzései keltették életre Rippl-Rónai József több gobelintervét. 1947-ben hunyt el, Kaposvárott nyugszik férje mellett.

A Rippl-Rónai József falikárpitjáról készült kép és az Andrássy-ebédlő archív fotójának forrása az Iparművészeti Múzeum honlapja, a képeket a múzeum engedélyével használtuk fel. Köszönet érte!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület