Ha meghívsz érdekes embereket, biztosítasz ráadásnak egy ritka élményt, akkor borítékolható a siker. Így is történt ez október 24-én, amikor megtartottuk a Sikeres látássérültek klubja második foglalkozását.

Az ELTE Speciális Hallgatói Ügyeket Támogató Iroda nemcsak képzőtermét bocsátotta rendelkezésünkre, hanem vezetője, Kovács Krisztina jóvoltában segítségünkre volt például a teafőzésben is, hogy ezzel is hozzájáruljunk a bensőséges hangulat megteremtéséhez.

Pál Szilvia elsőnek Krayné Faragó Zsuzsannát konferálta be, aki hat tibeti hangtálat mutatott be, a hozzájuk való ütőkkel együtt. Ezeknek nemcsak a hangját hallgattuk áhítatosan, hanem a rezgésüket is átérezhettük, mert mindenki kézbe foghatta és megszólaltathatta e különleges hangszereket. Már amennyire hangszernek lehet őket nevezni, hiszen zenei hatásuknál fontosabb az élettani – tudniillik nagyon jó stresszkezelők.

Utána Dr. Gombás Judité lett a szó, aki szívesen mesélt hobbijairól és tanulmányairól, amelyek egy idő után összeforrtak. Tizenhét évesen kezdett lovagolni, mivel – látássérültségére hivatkozva- előtte lebeszélte őt az iskolait tesitanár a sportolásról. Judit azonban ekkor annyira lelkes lett, hogy több sportággal is megismerkedett, majd a Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete (LÁSS) egyik alapító tagjává vált. Ennek az útnak a végén pedig disszertációt írt a Testnevelési Egyetemen a látássérültek sportolási lehetőségeiről, majd doktorrá avatták. Másik „szerelme” az idegennyelvtanulás. Csillogó szemmel emlékezett vissza arra, hogyan találkozott ötödikes korában egy csodálatos pedagógussal, aki megszerettette vele az angol nyelvet. Más idegennyelveket is könnyen megtanult, és jó ideig nyelvtanárként dolgozott. Jelenleg viszont az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar oktató-kutató munkatársa, ahol nagyon jól érzi magát a bőrében.

Ócsvári Áron életének még korábbi stádiumában van, de hasonlóan mozgalmas múlt áll mögötte. Ő is sok örömét találta a különféle sportágakban. Kirándulással, úszással kezdte, és mára eljutott több extrém sport műveléséig. Az informatikára is hamar rátalált, ennek – és az INFOALAP támogatásának – volt köszönhető, hogy eljutott a NASA űrtáborába is, ahová sok látássérült fiatalt meghívtak. A szervezőknek Áron szerint sem az volt a céljuk, hogy mondjuk vak űrhajósokat képezzenek, sokkal inkább az, hogy a látássérült diákok is képet kapjanak arról, hányféle szaktudás szükséges e bonyolult csúcstechnika háttérmunkálataihoz. A fiatalembernek van energiája tanulás mellett dolgozni is. Most írja a diplomamunkáját az ELTE programtervező informatikus szakán, de már több éve vállal emellett informatikai jellegű munkákat, sőt, vállalkozást is indított ezen a területen.

Rendkívül szimpatikusan válaszoltak arra a kérdésre, hogy „Szerintetek mi a siker? Mi kell a sikerhez?”. Kiemelték, hogy feltétlenül kell hozzá jó adag szerencse, aztán nem lankadó érdeklődés, kitartás és hit abban, hogy a látássérültség ellenére is össze fognak jönni a dolgok.