Régi tervünk volt, hogy sokat sétáljunk és túrázzunk a környékünk hegyes területen. Ez a tervünk időről-időre valóra válik, legalábbis törekszünk arra, hogy évente legalább egyszer legyen ilyen programunk is. Eredetileg egy nehezebb terepre szerveztük a kirándulást, de a jelentkezők kérését figyelembe vettük, így egy sétálósabb program valósult meg a tündérhegyi túránk helyett.

Amikor az első hegyes túránkat szerveztük, már akkor kiderült, hogy a valóban friss levegő, az erdő illatai és az új helyek felkeresése okozta öröm mindenkinek ad annyit, ami miatt újra és újra el fog jönni. Ez így történt most is és a kapott élmények sem okoztak csalódást.

A kirándulásunk a távoli találkozóhely miatt buszozással indult, majd a Normafától elindulva kezdtük a gyalogtúránkat. A Normafán megnéztük a frissen átadott szabadtéri kondiparkot, valamint azt a kisplasztikát, mely a környező hegyeket mutatja be. Ebből megtudtuk, hogy nagyjából 300 és 500 méter közötti tengerszint feletti magasságban fogunk kirándulni, de a szintkülönbségből elég keveset fogunk érzékelni.

A túra során egy jelzett útvonalon haladtunk, számos olyan elhagyott létesítményt megfigyelve, melyek egykor a kirándulókat szolgálták ki. Ezek pihenőhelyet, eső elől való menekülést és biztonságosan tiszta ivóvizet nyújtottak az arra járók részére. Az állagromlás mértékét jelzi, hogy a nagyon rossz állapotban lévőket már kerítéssel is elzárták.

Az egyik különleges élmény melyben részünk lehetett, az emberek által nem feldúlt részeken megtapasztalható illatfelhő volt, melyet számos virágnak és fának köszönhettünk az erdő határán haladva. Alapvetően tisztább városrészből indultunk el, de mindannyian megéreztük, hogy teljesen más minőségű levegő volt az erdőben, mint amit a mindennapokban megszoktunk.

A kirándulás útvonalán nagyon sok tájékoztató táblát találtunk, melyekből számos érdekességet is megtudtunk. Az egyik különlegesség a Mátyás király idejében kialakított vadaskert felfedezése volt, melynek ma már csak a nyomait lehet megérinteni. A másik érdekesség Budapest egyetlen hosszú időn át életben maradt libanoni cédrusa volt, mely mára már hatalmasra nőtt. A kissé erősebb melegben megtapasztalhattuk mit jelent egy ilyen fa árnyéka, ugyanis nagyon sokfelé ágazva, hatalmas lombozattal nyújt hűs pihenőhelyet. A 120 éves fa védettséget élvez, ezért nem lehetett megérinteni a törzsét.

A kirándulás végéhez érve megállapodtunk abban, hogy igyekszünk majd több hegyi túrát szervezni a jövőben. Nem csupán azért, mert kellemes menekülést kínál a kínzó meleg elől, hanem azért is, mert szeretnénk felfedezni a környező hegyek további meglepő titkait.

Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők