2022. augusztus 11.

A zuglói lámpás klub kis csapata a Normafánál kirándult. Programunk részben fakultatív volt, hiszen nem mindenki bírta a hosszú sétát a Normafa Látogató Központjától a Libegőig és vissza, ezért néhányan megpihentek a fák által nyújtott hűvös árnyékban.

A bátrabbak nekivágtak a 2 km-es akadálymentesített túraútvonalnak. A kisgyerekkel érkezők kedvéért megálltunk az Anna réti játszótérnél, hogy a gyerekek kipróbálhassák a téren található mászókákat, csúszdákat.

Utunkat végig a fák terebélyes lombjai által nyújtott kellemes hűsben folytattuk a libegőig, ott kicsit megpihentünk, majd visszafordultunk a többiekhez. Megkerestük Fábián Juli emlékpadját, amin kicsit meg is pihentünk.

Kellemes délelőttöt töltöttünk együtt, tartalmas beszélgetésekkel, viccelődéssel.

A Normafa története:

A főváros legismertebb kirándulóhelye, a Normafa, a nevéből is következtethetően egy fa után kapta a nevét. Az ősöreg bükkfa 1927-ben egy villámcsapás miatt dőlt ki, miután hosszú évszázadok viharait túlélte. Egyes legendák szerint akkor sarjadt, amikor Mátyás király megszületett, mások tudni vélik, hogy a nagy király megpihent az árnyékában. Ha nem is az 1400-as évek óta állt a Svábhegy tetején, de az bizonyos, hogy többszáz éves volt a hatalmas törzsű fa.

A környék régi sváb lakosai csak Viharbükk néven emlegették, a Normafa elnevezést csak a XIX. század közepétől használjuk. A környék mindig kedvelt kirándulóhely volt, többek között a Nemzeti Színház társulata is szívesen járt ide piknikezni. 1840-ben, egy ilyen kirándulás alkalmával a kor kedvelt színésznője, Schodelné Klein Róza fantáziáját megmozgatta a hatalmas, magányosan álló bükkfa, mely nagyon hasonlított Bellini Norma című operájának színházi díszletére, és elénekelte a fa alatt a Norma-áriát. Ettől kezdve kezdték el Normafának nevezni a bükkfát, mely elnevezés lassan átterjedt a fa körüli rétre is, ahonnan zavartalan kilátás nyílik a fővárosra. A Normafa emlékét ma emléktábla őrzi, melyet 1967-ben állítottak a neves fa emlékére.

A táblára Devecseri Gábor költő – aki maga is a Svábhegyen élt – sorait vésték:

Normafa,
Hajdanidőn itt lengett lombod a szélben,
Ünnepi hegymászók víg dala szállt körülötted,
Normafa,
Majdanidőn lombod közt éled az ének,
Győzve sivár közönyön, győzve dühös viharon.

Kiss Márta, Tanai Csaba
Közösségi civil szervezők