A kollégák közül Verán és rajtam kívül a részt vettek a programon a XI. kerület mentora, Károly, a XIX-é, István, valamint Újpestről Abi és Panka. Hajón közelítettük meg a célállomást, ami már önmagában is élmény, főleg, hogy már akkor is magasan járt a hőmérő higanyszála. Nem is csoda, hogy első utunk egy kellemes fagyizóba vezetett, ahol mindenki lehűthette kicsit magát. Utána a Kovács Margit Múzeumot látogattuk meg közkívánatra, ahol a képzőművész legkülönlegesebb munkáit csodálhattuk meg, többek között érdekes szobrokat, színpompás mozaikképeket, és népi motívumokkal díszített cserép- és porcelánedényeket. Mivel a kiállítás csak részben volt akadálymentesítve látássérültek számára, a narrációt a látó kollégák biztosították. Az első néhány terem megtekintése után egy filmvetítésre invitált bennünket a Múzeum egyik munkatársa, így megismerkedhettünk Kovács Margit munkamódszerével és végigkövethettük a látott alkotások közül némelyik megszületésének minden mozzanatát. Az utolsó teremben a legfontosabb műalkotások kicsinyített reprodukcióival lehetett közelebbről megismerkedni, immáron tapintható formában.

A kirándulás következő helyszíne a BKV Városi Tömegközlekedési Múzeum volt, ahol szó szerint testközelből élhettük át az óriási masinák fejlődéstörténetének különböző állomásait. Jómagam gyermeki lelkesedéssel ültem fel egyik fényesre suvickolt, faburkolatú belső térrel ellátott retróvillamosról a másikra, tekergetve a kormánykerekeket és nyomogatva a különböző gombokat, miközben megelevenedtek előttem a 20-as, 30-as, 40-es évek Budapestjének kávéházi hangulatú fekete-fehér pillanatképei. Volt itt többek között, régi, lekerekített orrú trolibusz, csuklós ikaruszok a 80-as évekből, a már említett furcsa formájú villamoscsodák, sőt lóvasút. Nem csak magukat a járműveket csodálhattuk meg és járhattuk végig, hanem azok kiegészítőit, síneket, váltókat, régi menetleveleket és egyéb közlekedéstörténeti relikviákat is megismerhettünk. Ezt a kiállítást nem csak olajszagtól megrészegülő férfiaknak ajánlom, mindenkinek nagy élmény, kortól, nemtől függetlenül.

Második programunk 25-én egy, a régi idők hangulatát idéző kertmozizás volt nálam, a teraszon, 5 tag, egy kedves önkéntesünk Eszter, a XI. kerület mentora Károly és a házigazdák, valamint természetesen Vera részvételével. Párom komolyan vette a programot és tényleg sikerült úgy berendeznie a teret, mintha egy moziban lettünk volna: padokból, székekből nézőtér alakult, a technikai apparátust pedig úgy helyezte el, hogy tökéletesen érvényesüljön a hang- és képélmény. Szendvicset és popcornt majszoltunk, hozzá hideg üdítőt kortyolgattunk, miközben egy igazi békebeli magyar szitkomot néztünk, a Szigligeti Ede vígjátéka nyomán készült Liliomfit, Makk Károly rendezésében, Krencsei Mariannal és Darvas Ivánnal a főszerepben. A vetítés különlegességeként és egyszersmind apropójaként szolgált, hogy a film hozzáférhető audio-narrált és feliratozott, tehát hallás- és látássérülteknek egyaránt akadálymentesített formában, így téve az élményt mindenki számára hozzáférhetővé. Nagyon jól éreztük magunkat és mivel a mozi – főleg kinn a szabadan – általános népszerűségnek örvend, jövőre se maradhat ki. Azt hiszem, méltóképpen búcsúztattuk a nyarat.

Susovich Erika