Amikor az évet terveztük, akkor szóba került, hogy jó lenne eljutni olyan helyszínekre is, amelyek történelmi szempontból érdekesek, de az egyéni eljutásnak valamilyen akadálya van. A megcélzott támogatást erre ugyan nem kaptuk meg, de egy nagylelkű felajánlásnak köszönhetően ez a tervünk valóra válhatott, egy öt állomásból álló kirándulás-sorozat keretében.

Az első állomásunk Esztergom volt. Az idegenvezetőnknek hála, nem a megszokott épületekre koncentráltunk, hanem azokra, amelyek mellett általában nem szokás megállni. Így például láthattuk a mintegy fél évszázados iszlám kultúra megmaradt nyomait, valamint megnéztük a Vár látogatható részeit. A hegy oldalában felsétálva megértettük saját tapasztalatból is, hogy miért volt annyira nehezen bevehető erősség.

Amint azt a lenti kép hátterében is lehet látni, a Várral szemközti hegyen egy ellenerőd is állt, mely segítette a vár védelmét. Sajnos oda nem juthattunk el, mert az időnk nem volt rá elég. A hosszú séta alatt olyan érdekességeket is megtudtunk, hogy a ma Duna néven nevezett folyót nem tekintették egy folyónak, ezért volt két külön neve az ókori időszakban.

A kirándulásunk második helyszíne a Reptár volt, ahol a magyar katonai repülés emlékeit nézhettük meg, főleg a huszadik század második ötven évébe nyerve betekintést, nem egyszer tapintható formában is. Több ilyen-olyan géptestből kiálló résznek is megismerhettük a funkcióját, valamint hallhattunk érdekes történeteket vadászgépes disszidálásokról is. A szakvezetés végén még egy játszótérre is bemehettünk, ahol egy-két kiképzéshez használt eszköz egyszerűsített változatát is ki lehetett próbálni.

Ezen helyszín egyik érdekes állomása volt az úgynevezett Nyeva légvédelmi rendszer, mely egy külön dombon van kiállítva. Ez az a rendszer, amivel egy magyar nemzetiségű jugoszláv főtiszt (Dani Zoltán) igazoltan lelőtt minimum egy olyan repülőgépet, melyet “lopakodónak”, vagyis radarok számára nehezen érzékelhetőnek tartanak. Megismerhettük ennek a történetnek a részleteit úgy, hogy közben majdnem mindent megnézhettünk és megfoghattunk.

A harmadik állomásunk Szombathely volt, melynek során érdekes város-szervezési kérdésekről hallgattunk meg egy elmélkedő idegenvezetést. Mivel a város már a római időktől fogva létezik és minden történelmi korszak erős nyomot hagyott a városképen, elég nehéz volt a jelenkori modernizálása, mely tulajdonképpen még most is zajlik. Ennek a nagy kihívásnak a részleteit ismerhettük meg és elmondhatjuk, hogy valóban nagyon izgalmas és érdekes volt a kirándulásunk.

Az egyes korszakok nyomaiból kaptunk néhány tapintható bemutatót, de olyan ritkaságot is megnézhettünk, mint például egy barokk templomot, melynek falfehérre meszelték a falait. Az, hogy ez mennyire rendkívüli, akkor lehetett érezni, amikor egy klasszikus barokk templomba léptünk be. Az, hogy “érezni lehetett”, nem túlzás, teljesen más akusztika, teljesen más levegő fogadott minket, a látványról nem is beszélve. Ezen bekezdés alatt és felett láthatóak a két barokk templom belsejében készített fényképeink.

A negyedik állomásunk egy kicsike falu, Ják volt, amelyet a legtöbb ember a templomáról ismer. Mivel Ják messze van az ország legtöbb településétől, ezért nehéz oda eljutni és valószínűleg kevesen is tudják felkeresni.

A faluba érkezve egyből lehet látni a templom tornyát, mivel egy magaslaton áll az épület. A dombocska megmászása után megleptek minket az addig csak képekről ismert épület falai, legalábbis azokat, akik képeken korábban már látták, de szemtől-szemben még nem. A mérete hatalmasabb volt annál, amit a legtöbben elképzeltünk és páran megpróbálták a jól ismert fényképet elkészíteni a főbejáratról, de a kapu magassága miatt ez kifejezetten nehéz feladatnak bizonyult.

A templom egyébként egy ma is aktív liturgikus hely, melyre belépéskor egy felirat figyelmeztet. Meglepő érdekesség, hogy a világítás csak addig működik, amíg a látogatók pénzt dobnak be egy automatába, különben a világítás elsötétül. Ez utóbbi nem feltétlenül rossz, mert a sötétben lehet a legjobban szemügyre venni a festett ablakokat, melyet a beszűrődő napfény tesz csak igazán élvezhetővé.

Az ötödik állomásunk Pozsony volt, melynek középpontjában a megújult Óváros állt. A kirándulást a Várban kezdtük, ahol megismerhettünk pár érdekességet a környék történelméből. Láthattuk például azt az utcát is, amelyik a Krav Maga bölcsője, mely egy katonaságnál is alkalmazott önvédelmi rendszer. A kidolgozója Lichtenfeld Imre volt, akinek a pozsonyi évei tragikus módon biztosítottak élményeket és tapasztalatokat.

A Váron belül megtudhattuk, hogy egy amerikai-orosz csúcstalálkozónak köszönhetően újult meg a mai formájára. Aki látta korábban a budapesti és a bécsi várnak nevezett épületeket és környezetüket, az hamar felismerte a különbségeket és a hasonlóságokat. Akinek ebben nem volt része, az most ez alkalommal kapott hozzá egy nagyon alapos tájékoztatást.

A Vár után az Óvárosba mentünk, ahol többek között láthattuk Pozsony legkeskenyebb épületét, valamint néhány olyan épületet is, melyet irodalmi művekből vagy a történelemkönyvekből ismerhettünk. Megnézettük a világ legnagyobb gombját, valamint az ufónak nevezett éttermet, melyről egy érdekes történetet is hallhattunk, hogy miért nem forog.

Érdekes túraútvonal a “királyi út”. Pozsonyban több magyar királyt is megkoronáztak, akiknek egy rituális útja volt a koronázótemplomból kilépve a városon keresztül. Ez az út apró koronákkal van jelölve, melyet az idegenvezetőnkkel végig is járhattunk, megállva az egyes állomásoknál.

A koronázott király rituális útjának jelzése

Ezen kirándulás utolsó állomásaként meglátogattuk az úgynevezett “pozsonyi hídfőt” is, melyet a második világháborút lezáró békeszerződés után csatoltak el Magyarországtól, az akkori Csehszlovákiához. Ma már nyoma sincs az egykori falusi életnek, hanem lakótelepek és különböző gazdasági létesítmények uralják a teret.

Szívből köszönjük mindazoknak, akik támogatták a kirándulás-sorozat megvalósítását! Őszintén reméljük, hogy ismét bizonyosságot nyert az a sokszor hangoztatott kijelentésünk, miszerint a Klub keretében olyan élmények válnak (akadálymentesen!) elérhetővé, melyeket egyénileg a legtöbbünknek szinte lehetetlen megszereznie. Reméljük egyre több embernek jön meg a kedve ahhoz, hogy csatlakozzon hozzánk!

Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők