Egy váratlan meghívásnak eleget téve mentünk el Tiszadobra kirándulni, hogy megnézzük mindazt, amit az Andrássy-kastély környékén csak lehetséges.

Maga a kastély azért különleges, mert a Loire folyó mellett épült lovagi várkastélyok mintájára épült úgy, hogy egyes elemeiben a vajdahunyadi vár is modellként szolgált. A klubnapokon folytatott családtörténeti beszélgetésekből álló sorozat szempontjából is érdekes volt számunkra a helyszín, mert most egy olyan kastélyt látogathattunk meg, mely ki volt téve fosztogatásnak.

A kastély felkeresésének a nehézsége, a település eldugott jellegében van. Valószínűleg a békés, nagyon nyugodt környezet ára, a nagyon-nagy távolság minden nagyobb településtől. Ez számunkra azt jelentette, hogy két óránál is hosszabb út során érkeztünk csak meg. Azonban amint beléptünk a parkba, egyből megcsapta az orrunkat a nagyon finom virágillat.

A kastélybeli túránk során elhangzott, hogy a korábbi kifosztások miatt, a gyűjteményben kevés eredeti darab van, így kölcsönkért tárgyakkal egészítették ki a tárlatot. Az eredeti darabok között azonban nagyon egyediek is vannak. Például apró mozaikokkal díszített asztallapok vagy kézzel hímzett bútorszövetek, melyen mesék jelenetei kelnek életre, illetve a kastély valamelyik főurától származó festmények. Sokunk életében először látott velencei tükröt, amely a ráeső fénynek a legnagyobb részét visszaveri, így más képet ad, mint egy megszokott tükör. Bár ezt nem tudtuk annyira jól ellenőrizni, azért sokat kísérleteztünk vele.

A tárlat megtekintése közben izgalmas történeteket hallgathattunk meg a gyűjtési folyamatról, amelynek a kiállított anyagokat köszönhetjük. Teremről-teremre vándorolva merülhettünk el a főúri bútorok történetébe, szinte minden egyes sarokban valami olyat hallva, amit máshol még nem mondtak el a többségünknek.

A kastély a II. világháború után gyermekotthonként üzemelt pár évtizedig, majd amikor üresen maradt, akkor kezdték el átalakítani, egy hatalmas renoválás keretében. Ennek köszönhetően ma már a falak és a világítás is teljes mértékben a kiállótéri funkciót tudják szolgálni. Ennek nagyon örültünk, mert a gyengénlátók részére ez nagyon ideálisnak bizonyult.

A kastély belső részei után kimentünk a parkba sétálni, ahogy újabb élmények vártak mindannyiunkra! Az egyik legnagyobb élmény a bukszusokból kiépített labirintus volt. Igazat megvallva nem nagyon lehetett benne eltévedni, de nem azért, mert annyira ügyesek voltunk, hanem azért, mert kevés volt benne a zsákutca.

A labirintus nagyon izgalmas és kellemes élménynek bizonyult, de a merészebbeknek egy másik lehetőség is megnyílt: a Tisza holtágának a felkeresése. Ebben annyi nehézség volt, hogy a part megközelítése egy vadonnal felérő úton volt lehetséges, valamint le kellett ereszkedni egy meredekebb részen is. Ezzel a lehetőséggel néhányan éltünk is, ahol nagyon sok kellemesen illatozó virágbokor mellett haladtunk el.

A túra közös folytatásaként szabadon legeltetett állatokkal találkozhattunk, ahol egy rövid ismertetőt hallgattunk meg az ilyen jellegű állattartásról. Sajnos ez utóbbi programelemre szívesen szántunk volna több időt is, de majd talán egy másik kirándulás keretében pótoljuk és jobban elmélyedünk a szabadon tartott kecskék, malacok és szarvasmarhák világában.

Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek a segítségét és támogatását, hogy ez a kirándulás megvalósulhatott!

Neumann Károly
közösségi civilszervező