A megváltozott munkaképességű személyek száma hazánkban közel 700 ezer fő a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. „Megváltozott munkaképességűnek az számít, aki minimum 40 százalék össz-szervezeti egészségkárosodással rendelkezik, és ezt orvos szakértői vélemény alátámasztja. Aki nem rendelkezik szakvéleménnyel, de fogyatékossági támogatásról szóló határozat birtokában van, szintén ide sorolható” – kezd bele Pálinkás Gábor, a Motiváció Alapítvány munkavállalási tanácsadója.

Pozitív tendencia

A szakember szerint a fokozódó munkaerőhiány hatásai jól érzékelhetőek ezen a területen: „véleményem szerint a korábbi évekhez képest könnyebb megváltozott munkaképességű személyeket elhelyezni. A cégek számára a munkaerőhiányon túl nagy motivációt jelent a rehabilitációs hozzájárulás alóli mentesség. Minden munkáltató ugyanis, aki legalább 25 főt foglalkoztat, köteles legalább egy megváltozott munkaképességű dolgozót is alkalmazni, magasabb létszám esetén pedig a munkavállalók 5 százaléka ebből a csoportból kell, hogy kikerüljön. Ellenkező esetben a vállalatoknak számolni kell a nagy összegű adóval” – fejti ki Gábor.

A kis-és középvállalatok nyitottsága egyértelmű a megváltozott munkaképességű munkavállalók felé, de a multinacionális cégek is egyre gyakrabban alkalmaznak munkaerőt az érintettek közül. „A nagy bevásárlóközpontok folyamatos partnerek a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásában, illetve nő az akkreditált, azaz védett munkahelyek száma, ahol a dolgozók nagy része ebből a csoportból érkezik. Tapasztalat szerint minél nagyobb egy cég, annál inkább meg tudja teremteni a megfelelő feltételeket a megváltozott munkaképességű munkavállalók számára, a nagy irodaházak már teljesen akadálymentesek” – teszi hozzá a tanácsadó.

Mindenkinek a megfelelőt

„Alapítványunk aktív részt vállal a megváltozott munkaképességű álláskeresők elhelyezkedésének támogatásában. Az állásajánlataink rendkívül sokszínűek: az egyszerű, könnyű betanított munkákra, mint a takarítás, címkézés, csomagolás ugyanúgy keresnek rajtunk keresztül munkavállalót a cégek, mint az adminisztratív feladatok ellátására, vagy olykor a felsőfokú végzettséget igénylő munkakörökre.” – részletezi Gábor.

Az érintettek közül sokan 45 év felettiek, illetve az alacsony iskolázottság elfordul ebben a csoportban, amely tényezők nehezíthetik a munkába állást, de a szakember szerint megoldás ilyen esetekre is van. „A motiváltság a legfontosabb. Ha érezni a munkavállalón, hogy lelkes, és megfelelően elvégez egy próbafeladatot, akkor nagy valószínűséggel megtaláljuk a számára ideális lehetőséget, általában természetesen részmunkaidőben. Mottónk: a megfelelő embert a megfelelő munkakörre!”

Komplex támogatás

A Motiváció Alapítvány teljes körű segítséget nyújt a hozzájuk fordulóknak: „az első alkalommal egy állapotfelmérő beszélgetést tartunk, tisztázzuk, mivel került leszázalékolásra az illető, és az egészségi állapota milyen típusú munkavégzést tesz lehetővé. Ezután átnézzük a végzettségét illetve tapasztalatait, és kitérünk arra is, hogy ő milyen munkakörben érezné hatékonynak magát” – foglalja össze Gábor.

Akik hosszabb szünetre kényszerültek a betegségük miatt, őket igyekeznek hasznos információkkal, és ha szükséges, lelki támogatással felkészíteni a munkába állásra: „adunk álláskeresési tanácsokat, akár csoportos felkészítő tréningeken is részt vehetnek az érintettek. A felzárkóztatás nagyon fontos, mert így az esetleges kudarcélmények elkerülhetőek. Olyan esetekben különösen számít a segítségünk, amikor az egészségkárosodás okán egy korábbitól teljesen új területen kell az illetőnek érvényesülnie, mert esetleg pont az eredeti szakmája okozta a betegségét.”

A szokatlan élethelyzet sokak számára okoz önértékelési problémákat, amelyeket szintén kezelni kell ahhoz, hogy a megváltozott munkaképességű álláskereső ismét teljes értékű munkaerőnek és embernek érezhesse önmagát. Ebben a Motiváció Alapítvány által biztosított sorstársi segítségnyújtás nagy szerepet kap, ami akár az érintettek motivációját is előrelendítheti.

Nem a betegség a lényeg!

Az álláskeresést nagyban segítheti, ha pályázataik során nem az egészségi problémákra, hanem az erősségekre koncentrálnak a munkavállalók. „Az önéletrajzban soha nem térünk ki az egészségi állapotra, mert ez nem témája a CV-nek. A motivációs levélben meg lehet említeni, de mindenképp tegyük mellé, hogy miben vagyunk jók, mi az, amit betegségünk mellett hibátlanul el tudunk végezni, mert ez az, amivel megnyerhetjük a munkáltatót. Ugyanez érvényes az állásinterjún! ” – tanácsolja a szakember.

A cikk eredeti helye: profession.hu (Istók Nikoletta interjúja)