Károlyi-palota
Petőfi Irodalmi Múzeum épülete

Az egykori főúri paloták a 20. század folyamán egyre inkább új funkciót találtak maguknak. Lehetett belőlük iskola, könyvtár vagy éppen múzeum is. Az új tulajdonosok sok esetben törekedtek a régi épület értékeinek megóvására, így az új funkció ellenére ma is gyakorta élvezhetjük az egykori paloták csillogását. Ilyen épület az egykori Károlyi-palota is, amely az Astoriához közel, a Károlyi utcában található. A palota 1768-ban került a Károlyi család tulajdonába. Az első átalakításokat, bővítéseket még Károlyi György kezdte el, de utódai se maradtak el mögötte. Károlyi Mihály például modern fürdőszobákkal, autógarázzsal bővítette az épületet. A főváros 1928-ban vásárolta meg az épületet, 1957-ben pedig beköltözhetett a három évvel korábban alapított Petőfi Irodalmi Múzeum.

A klasszicista épület utca felöli homlokzata visszafogott, mégis tekintélyt parancsoló. Az emeletes épület középpontjában található hármas kapubejárójának központi, legnagyobb kapuján egykoron lovaskocsik is behajthattak. A kapu két sarkán a földön nagyméretű kő golyókat találhatunk. Ezek az úgynevezett kerékvető kövek, amelyek gyakran ilyen egyszerű kő golyóként jelennek meg, de gyakran szinte szobrászati gondossággal kidolgozott állatfigurák. Céljuk az volt, hogy a bekanyarodó és a kapun áthaladó kocsik neki ne ütközzenek a kapufélfának. A kocsik számára fenntartott bejárat két oldalán kisebb, az emberek számára fenntartott bejáratok találhatók, amelyek a mai napig használhatók. A kapu felett elegáns kovácsoltvas korlátos erkély található, ahonnan egykor még Mária Terézia is integethetett. A kapu tengelyében az oromzat részeként a Károlyi család címere látható. A központi címert korona ékesíti, két oldalról pedig egy-egy ágaskodó hím oroszlán támasztja. Az egész címer gazdag indák alkotta alapon áll. Az épület ritmikáját az íves tetejű, kékeszöld színű keretekkel ellátott ablakok adják. Az egyforma méretű íves tetejű ablakok sorozatát az épület két sarkán, az emeleti három ablak töri meg, ahol négyzetes lezárású ablakok kaptak helyet. A Petőfi Irodalmi Múzeumtól kapott régi fotón (1. kép) a 19. század végi öltözéket viselő férfiak és nők, fiatal lányok haladnak dolgukra az utca forgatagában. Két érdekes különbséget is felfedezhetünk a jelenlegi utcaképhez képest. Egyrészt az előteret átszelő villamossínt, ami ma már szokatlan látvány. A másik a palota falán látható számtalan reklámtábla. Fekete alapon fehér betűkkel olvashatjuk a Vakok Boltjának hirdetését, míg alatta Rohonczy Gida, Rigier József Ede, Emmerling Adolf hirdetőtáblái találhatók az állatkereskedés táblájának kíséretében. Egykor élt mesteremberei, kereskedői voltak Pestnek, akiket mára csak ez a fotó őrizhet meg. A táblák előterében utcai árus kétkerekű kocsija látható.

Térjünk viszont be az épületbe és csodáljuk meg, hogy milyen lenyűgöző részletei maradtak fent az utókor számára. Kezdjük az impozáns lépcsőházzal (2. kép), amelynek méltóságát növeli, hogy a lépcsők vörös szőnyeggel borítottak. A lépcsőn felhaladó finoman faragott fa korlátba kapaszkodhat meg. A lépcső tetejére feljutva még mindig nem ér véget a sétánk, itt jobbra és balra is elfordulhatunk és a következő lépcsősor vezet fel minket az egykori palota tereibe. Itt a fordulónál, a lépcső jobb és bal oldalán lámpaoszlop kapott helyet. A finom levéldíszítésekkel ékesített oszlopokon növényi indák kacskaringózását idéző fém karokon öt fehér gömbbúra adja a világosságot. A lépcsőház fala pasztellszínekben játszik. Az egyszer oszlopokkal keretezett íves fülkék hátfala finom halvány rózsaszín, a fülkék között felfutó falszakaszok halvány sárgák, míg a fülkék felett elhelyezkedő falszakaszok hidegebb mentazöld árnyalatot kaptak.

Az egykori palota termeinek leírását órákig lehetne végezni, itt viszont most csak egy elemet szeretnék kiemelni, amely meghatározza a berendezés hangulatát. A hófehér mennyezetek és ajtókeretelésekkel erőteljes kontrasztban álló színes selyemtapétákkal fedett falakat. Az egyik leglátványosabb a Vörös-szalon és a Lotz-terem falait is borító vörös színű tapéta (3. kép), amelynek fényes anyaga érdekes csillogást ad meleg színe mellett a térnek. A mélyvörös alapon a rajzos részletekkel megörökített virággirland elemeit finom rózsaszínnel dolgozták ki. Igazi bőségszaruk, burjánzó növényzet elevenedik meg a terembe belépők előtt. A rózsaszínes növények hátterében csak a falhoz közelebb lépve fedezhetjük fel, hogy a mintázatot a tapéta anyagánál sötétebb vörös színű borostyán hálózata szövi át. A falakat a székek magasságáig fehér és arany négyzetes díszítésű falburkolat fedi. A fal előtt elegáns klasszicista stílusú bútorok láthatók. A pad lábai fehérek, az íves támlájú szék megtartotta eredeti fa színét, de a polírozás növeli a fa anyag fényét.

A termek pompáját és csillogását tovább fokozzák a mennyezetről lelógó aranyozott csillárok. Az óriási méretű, részletesen kifaragott szerkezete levelek és indák halmazát utánozzák, az ágak végein ma már gyertyákat utánzó elektromos égők ragyognak. (4. kép)

Ahogy már korábban is, a Fővám téri Vásárcsarnok esetében, így ismét érdemes Gönczi Ambrus helytörténészt meghallgatni, aki ebben a videóban a Károlyi-palota történetét meséli el: A Károlyi-palota története (Ferencvárosi séták) – 9.Tv – YouTube

A narráció mellékletében szereplő fotókat köszönjük a Petőfi Irodalmi Múzeumnak!

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület