Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Szeptemberi események Újbudán

2015. október 3.

fotó 1A szeptember első napja szokatlanul meleg volt, nyoma sem volt az ősznek. Sajnos a nagy meleg miatt szerény érdeklődés mutatkozott klubprogramunk iránt. Vendégünk Kis János volt, aki azzal a szándékkal érkezett hozzánk Gödöllőről, hogy bemutassa a VGYKE Mentorszülők a Látássérültekért nevű csoportjának tevékenységét. Megtudtuk, hogy mi az a különleges segítség, amelyet a mentorszülők biztosítani tudnak a látássérült, vagy a látássérült gyerekeket nevelő szülők számára. A családias létszám miatt a klubnap egy nagyon izgalmas, érdekes és jó hangulatú beszélgetéssé alakult. A programot majd meg fogjuk ismételni egy hűvösebb alkalommal, hogy klubunk minden tagja hasznot meríthessen belőle.

fotó2

Szeptember 13-án egy kirándulásra került sor a Kamaraerdő területén. Egy korábbi klubprogramon már megállapodtunk abban, hogy el kellene mennünk Kamaraerdőbe, de számos kérdés felmerült a körülményeket illetően. A 13-án szervezett kirándulás a korábban felvetett kérdések mindegyikére válaszolt, ezért amolyan felderítő jellegű túrának tekintettük.

A túrát a Kő-ér mellett kezdtük el és a Nagy-rétig akadálytalanul eljutottunk. Ott túl sokan sütöttek ahhoz szalonnát, hogy könnyedén elhaladjunk mellettük, ezért ott tartottuk az első pihenőt és jól laktunk a finom illatokkal. Akkor a nálunk lévő mérőeszköz azt jelezte, hogy a sok gyaloglás mellett csak 20 métert haladtunk felfelé, ezért nem tűnt annyira meredeknek az út, amitől egyesek tartottak.

A pihenő után elindultunk azon a tanösvényen, amelyiket a legárnyékosabbnak gondoltuk. Aránylag rövid sétát követően már 65 méteres szintkülönbség volt mögöttünk, ami a kezdeti kellemes sétához képest már nem volt annyira kényelmesen teljesíthető. Bár a nehéz terepért kárpótolt minket a kellemes levegő és a madarak koncertje, az eredeti terveinket módosítottuk és irányt változtattunk.

A tanösvényen haladva minden utunkba kerülő, az erdő élővilágát ismertető táblát áttanulmányoztuk és sok érdekességet tudhattunk meg róluk, így nem egyszer visszaköszöntek az iskolában összegyűjtött emlékek. A kirándulás alatt megpróbáltuk hangjuk alapján megtalálni az egyes madarakat, és megállapítottuk, hogy a tollazatuk színvilága olyannyira beolvasztja őket a növények közé, hogy ép látással is nagyon nehéz őket felfedezni.

Arra a következtetésre jutottunk, hogy az erdő a nagy nyári melegben nagyon kellemes hűsölőnek bizonyult volna, ezért majd visszamegyünk és leellenőrizzük ezt az elképzelésünket jövő nyáron. Abban is megállapodtunk, hogy legközelebb egy másik irányból fogjuk kezdeni a kirándulást, így a kevesebb erővel rendelkezők energiája sem lesz túl hamar elhasználva.

A meredekebb emelkedők ellenére is nagyon örültünk annak, hogy végre eljutottunk Kamaraerdőbe, annak pedig különösen, hogy a „túraszakosztályunk” addig nem látott tagokkal bővült.

Neumann Károly