Május 11-én korán keltünk, mert kirándulni mentünk Tatára. A kirándulást lázas készülődés, szervezés előzte meg, és azért is nagyon aggódtunk, nehogy elmossa az eső. A busz a VGYKE elől indult 7.30-kor, gyönyörű napsütéses időben.

Utunk első állomása a Vakok Állami Intézete, Tatai Rehabilitációs Telephelye volt. A kedves Németh Orsolya az épület előtt várt bennünket, és hamarosan sor került a szakmai dolgok ismertetésére, és az intézmény bemutatására.

E projektre a Vakok Állami Intézete az Európai Uniótól közel 1,7 milliárd forint támogatást nyert. A tatai központ épülete tágas, 2600 négyzetméter, a rehabilitációs elveknek megfelelően kialakított udvar pedig mintegy 8 ezer négyzetmétert tesz ki. Az intézmény XXI. századi színvonalú kialakítással és felszereltséggel biztosítja a látássérült személyek komplex rehabilitációját.

Az épületet a kor követelményeinek megfelelően, komplex akadálymentességgel, az egyetemes tervezés eszméjére való figyelemmel tervezték; így a létesítmény a vak és gyengénlátó felhasználókat segítő megoldások mellett kerekesszékkel is akadálytalanul bejárható és funkcionálisan használható. A vak felhasználók tájékozódását taktilis vezetősávok és Braille feliratok segítik, az alig és gyengénlátók számára pedig kontrasztos felületek és a színek következetes alkalmazása biztosítja az önálló és biztonságos használatot.

A kerekesszékkel közlekedő személyek számára az épület minden pontján rendelkezésre állnak akadálymentes illemhelyek és a lakószobák közül is több az igényeiknek megfelelően lett kialakítva. A hallássérült igénybe vevőket telepített és mobil indukciós hurok segíti az intézményben szervezett programokon való részvételben és a szolgáltatások igénybe vétele során.

A telephely kifejezetten a látássérült személyek komplex rehabilitációja céljából épült, így ahhoz minden környezeti és tárgyi feltétel rendelkezésre áll. Az udvar nem csak a fehérbottal történő tájékozódás alapjainak elsajátításához nyújt védett, ugyanakkor változatos szimulációs környezetet, hanem a későbbiekben a rehabilitáció keretében művelhető kiskert kialakítását is lehetővé teszi, a bentlakó személyek részére pedig a rekreációt, a szabadidő aktív és nyugodt eltöltését is biztosítja.

Az épületben az elemi rehabilitációs intézményekben általában megtalálható oktatótermek (tankonyha, számítógépes oktatóterem, mindennapos tevékenységek oktatására és kézműves tevékenységekre, valamint funkcionális látástréning megtartására alkalmas helyiség) mellett barkácsműhely, zeneterápiás helyiség, jól felszerelt tornaterem és fizikoterápiás kezelő is megtalálható.

Valamennyi oktatóterem a legkorszerűbb berendezéssel és látássérült személyek számára kialakított speciális segédeszközökkel felszerelt. A lakószobák saját fürdőszobával rendelkeznek, egy, illetve kétágyasak, és a közösségi élet megszervezéséhez több, eltérő funkciójú társalgót, és ima szobát is kialakítottak. A központ része továbbá egy modern eszközökkel felszerelt konferencia részleg, ahol egy osztható, nagyobb, illetve két kisebb oktatóterem, valamint szinkrontolmácsolás biztosítására szánt helyiség és a szünetekben a vendégek által használható pihenő terek, konyhaszigetek találhatóak. A 45 férőhelyes intézmény az egész ország területéről várja a komplex rehabilitációt és ehhez tartós intézményi elhelyezést igénylő látássérült személyek jelentkezését.

Három csoportra osztva jártuk végig az intézményt, az oktatótermektől a lakószobákig. Nagy tetszést arattak a Rehabilitációs Telephely, és Tata város makettjei. Tetszésünket az intézmény vendégkönyvében is kifejeztük.

Az intézmény bemutatásában közreműködtek, és kérdéseinkre válaszoltak: Patányi Katalin – telephelyvezető, Németh Orsolya szabadidő-szervező, Vargáné Horváth Renáta – telephelyvezető ápoló, Baloghné Ambrus Andrea – fejlesztőpedagógus, Szedresi Károly – fejlesztőpedagógus. Köszönjük, hogy fogadtak bennünket!

Déltől másfél órás szabad program következett a tóparton. A büfésoron sokfajta ételből lehetett választani, és még sétára is maradt idő az Öreg-tó körül. Utunk végén a gyönyörű ligeteivel, sétányaival és műemlékeivel méltán népszerű Angolparkot látogattuk meg.

Az Angolpark története és építményei
Magyarország első angol típusú kertjét 1783-ban az Esterházy család megbízásából Bőhm Ferenc uradalmi mérnök telepítette. Az angolkertek az 1700-as évek közepén jöttek divatba. A francia kert merev, szigorú formái helyett a fákat és bokrokat nem szabályos mértani rendben, hanem csoportokban ültették úgy, hogy minden oldalról szép látványt nyújtsanak. Közöttük leheveredésre, piknikezésre csábító pázsit borította a talajt. Érdekesség, hogy Tatán ültették hazánkban először szomorú fűzeket. Ez a Kínából származó szép növény a romantika korának jellegzetes kerti dísze, később egyik legelterjedtebb fafajtánk lett. A kert kialakításának kedvezett az itteni források feltörő vize és a Cseke-tó, nem véletlen, hogy elsősorban vízkedvelő növényeket ültettek ide.

Műromok
Az Angolpark északi részén, nem messze a tótól találjuk a Charles Moreau által tervezett romantikus műromokat. Az 1801-ben emelt építményhez egy kis ívelt kőhídon át juthatunk, a műromok igazi romok felhasználásával épültek, többek közt a közeli vértesszentkereszti román kori apátság tucatnyi oszlop- és pillérkötegei, valamint domborműves római sírkövek is beépítésre kerültek. A hajdani, közelben fakadó karsztforrások patakja a műromokon folyt keresztül. Az Esterházyak alakították ki az építmény római fürdő jellegét, régebben Mátyás király idejében valóban fürdő állt ezen a helyen.

Egyéb épületek
Ugyancsak Charles Moreau tervezte a tó déli partján álló, 1850-ben épült, romantikus stílusú Török Mecsetet. A kissé elhanyagolt épület előtti padot, Kazinczy Ferenc látogatásainak emlékére állították.

A park bejáratától nem messze van a szépen felújított pálmaház épülete, amely már régóta vendéglátóhelyként üzemel. Nem messze tőle egy mesterséges barlang, az Avernus-barlang látható. A kiskastély kissé elhagyatottnak tűnő klasszicizáló, késő barokk épületét Fellner Jakab kezdte építeni, majd 1784-ben fejezték be. Az Esterházyak hajdani nyári lakában ma hivatalok működnek. Az előtte lévő füves területen Esterházy Ferenc gróf a két világháború között nagyszabású kulturális rendezvénysorozatot szervezett. A mostani szabadtéri színpad is a közelben van.

1948-ban a londoni olimpiára készülődő sportolók megkapták az Angolpark egy részét a felkészülésükhöz. Stílusosan az Angolparkot szemelték ki az akkori vezetők, a helyi párás, nyirkos mikroklíma a londonihoz hasonlító volta miatt. A sikeres olimpiai szereplés után véglegesítették az edzőtábort.

A Cseke-tó
A 23 hektáros, két kis szigettel rendelkező, hangulatos Cseke-tavat mesterséges töltés mögött, a hajdan bővizű források vizével hozták létre. A tavat tápláló források a közeli bányák karsztvízkitermelése miatt az 1960-as években jórészt kiapadtak, a tó vízszintje rohamosan süllyedni kezdett, megmentésére az Öreg-tóból szivattyúzták át a vizet. A tó igazi horgászparadicsom, a hatalmas platánfák, vízre lógó szomorúfüzek között a tó teljes hosszában sorakoznak a kapásra váró horgászok.

Az egész Angolparkot átszövik a hangulatos kis sétautak, a mindig zöld gyep, a fenséges platánóriások, szomorú füzek elképesztő nyugalmat árasztanak.

Ebben a csodálatos környezetben töltöttük el a délutánt, élvezve a szabad levegőt, a napfényt, a látnivalókat, és egymás társaságát. Befejezésül a park bejáratához közeli cukrászdában még fagyiztunk egyet, aztán lesétáltunk a buszhoz, és 16 órakor hazafelé vettük az irányt. Buszvezetőnk, Laboda András volt, akit nyugalma és segítőkészsége miatt valamennyien megkedveltünk.

Tatai kirándulásunk nem jöhetett volna létre a XIX. kerületi önkormányzat segítsége nélkül. Kispest Önkormányzata 45 fős buszt bocsátott rendelkezésünkre, így tette lehetővé számunkra, hogy részt vehessünk ezen a tartalmas, és élményekkel teli kiránduláson, és a szakmai napon a Rehabilitációs Intézetben. Köszönet érte!

Beszámoló: Bernát Zsuzsanna
közösségi civilszervező

Képek: Puchnyák István
közösségi civilszervező