2024. március 13-án Pesterzsébeten jártunk a Kerekerdő Oviban, ahol érzékenyítő foglalkozást tartottunk.
Öt csoport vett részt a foglalkozásokon, mely során a gyerekek szemtakaró használata mellett kipróbálhattak olyan speciális játékokat, melyek által közelebb kerülhettek a látássérült emberek világához, mint például a tapintós párosító, keretbeillesztős játék, fűzögetős játék.
Hang- és illatfelismerés is feladat volt, ezt a gyerekek nagyon élvezték, és ügyesen eltalálták.
Megismerkedhettek a várva várt vakvezető kutyussal is, akit kedvükre simogathattak a foglalkozások végén.
Szemléletformálás a Budakeszi Úti Óvoda Labanc Utcai Tagóvodájában
2024.03.12.
A Budapest II. kerületi Budakeszi Úti Óvoda Labanc Utcai Tagóvodájába kapott meghívást Egyesületünk a Szemléletformáló programunk megtartására.
Érzékenyítő csapatunkat ezúttal Czagány Izabella,Dudikné Andrea,Lenkainé Viktória,Rátóti Krisztina,Tanai CsabaSzamóca kutyával, és Török-Zselensky EszterUnó kutyával képviselte.
Három csoportnak, összesen 50 kisóvodásnak tartottunk interaktív Szemléletformáló foglalkozást.
A program két részből állt. Az első részben letakart szemmel tapasztalhatták meg játékos formában a gyerekek, milyen az, ha a többi érzékszervünkre kell hagyatkoznunk látássérültként. Így tettünk egy virtuális sétát egy “varázs erdőben”, ahol az erdőben élő állatok hangjait kellett kitalálniuk, utána pedig a különböző illatokat felismerve a tapintás sokrétű játékos világában is kalandoztunk az ügyes és bátor gyerekekkel.
A program második felében beszéltünk a látássérülés fogalmáról, megismerhették a fehérbotos és kutyás közlekedést, elmondtuk, miről ismerhetik fel a vakvezető kutyát, hogyan közeledhetnek, ismerkedhetnek velük.
Mint minden alkalommal, vakvezető kutyáink most is nagy sikert arattak, nem csak fegyelmezettségükkel, hanem barátságos, emberszerető viselkedésükkel egyaránt.
Természetesen a foglalkozás végén a kutyák simogatása sem maradhatott el az ovisok legnagyobb örömére.
Szemléletformálás az Ady Endre Általános Iskolában
2024. március 11-én Pesterzsébeten az Ady Endre Általános Iskola 5.a, 6.a és 7.a osztály tanulói részére tartottunk szemléletformáló előadást Tanai Csaba kollégámmal és Szamóca kutyusával.
Beszéltünk a látássérültség fogalmáról, arról, hogy ki minősül látássérültnek, hogyan boldogul egy látássérült a mindennapokban, valamint arra igyekeztünk rávilágítani, hogy egy látássérült mindennapjai épp úgy telnek, mint ép látású embertársainak, azzal a különbséggel, hogy igénybe vesz különböző – a látást segítő – segédeszközöket. Szó esett ezekről a segédeszközökről, azok használatáról is.
A fehérbotos közlekedés kapcsán a gyerekek interaktív játékban vehettek részt, ahol szemtakaró használata mellett fehérbottal kellett végigmenniük a tantermen kísérővel az oldalukon.
A gyerekek érdekesnek és egyben ijesztőnek találták ezt az élményt.
Majd következett a számukra legizgalmasabb téma, a vakvezető kutyus, mellyel kapcsolatban számos kérdésre kaptak választ, és az óra fénypontja pedig a kutyus simogatása volt Szamóca legnagyobb örömére.
Összejövetelünk középpontjában ezúttal a húsvét ünnepe állt. A délután elején tagjaink megismerhették Pataky Andreát, új kolléganőnket. Andi hozott egy plüss nyuszit, amivel szintén megismerkedhettünk. Érdekességként elmesélte, hogy az ő rokonságából való az a Pataky István, akiről előzőleg el volt nevezve a művelődési központ, amely klubjainknak helyszínt biztosít.
Később egy kvízjáték segítségével elevenítettük fel tudásunkat a húsvéthoz kapcsolódó hagyományokról. Ezután arról ejtettünk szót, idén ki, miként üli majd meg a március végi ünnepet.
A program végén hagyományainkhoz híven meghallgattuk az erre a napra kiválasztott verset.
Az újpesti színházi programunkban egy igazán mai témát feldolgozó színdarabot láthattunk.
Egy nagymama és unokája kapcsolatát tárja fel előttünk Amy Herzog. A komédiában két generáció, két külön világ, két gondolkodásmód, és sok ki nem mondott szó keveredik a szívmelengető és humoros koktéllá. Természetesen mindez nem lett volna ennyire szórakoztató, egyben elgondolkodtató is a nagyszerű színészek játéka nélkül. Nagyon jól éreztük magunkat, és várjuk az áprilisi előadást is.
Érzékenyítés a rákosmenti Kőrösi Csoma Sándor Ált. Iskola és Gimnáziumban
2024. március 8.
Második állomásához érkezett az idei érzékenyítő program, amely ezúttal a Kőrösiben folytatódott tovább. Velünk tartott Jánosi Vera,Pesa PankaHablattyal, a vakvezető kutyával, és új kolleganőnk, Kriszta, aki megfigyelőként vett részt.
Két másodikos osztállyal dolgoztunk az iskola tornatermében. Az érdeklődő gyerekek hallhattak részletet Csukás IstvánPom Pom újabb meséi című Braille mesekönyvből, megismerkedhettek a látássérülés fogalmával, a beszélő eszközökkel, kipróbálták, hogyan tudnak szemtakaróval a szemükön vizet önteni egy pohárba, és megsimogathatták Hablatyot is, amely nagy sikert aratott a körükben.
Pályázati lezárásként, a Látássérült személyek elemi rehabilitációjának Közép-Magyarországi Régiójában történő programon a VGYKE-tSzalainé Tündi közösségi civilszervező képviselte.
A megjelenteket Nyikes Fatime elnök köszöntötte a BULÁKE részéről, majd Kállai Mikola Gyöngyvér szakmai vezető számolt be róla, hogy a látássérülés fogalmát módosították Magyarországon is, a Visus a korábbi 0,3 helyett 0,33 értékre módosult. A rehabilitációba azok a 16 éven felüli személyek is bekerültek a korábbi gyakorlattól eltérően, akiknek agyi eredetű, illetve kortikális eredetű látásproblémájuk van. Az óraszám 300, illetve 400 órát ölelt fel a projektben.
Királyhidi Dorottya az SVOE-től a kliensutat mutatta be, hogy kerülhet be a látás/hallássérült személy a rehabilitációba, itt külön kiemelte a környezet, az orvosok szerepét. Magyarországon a legutolsó népszámlálás adatai szerint-ami önkéntes volt, mintegy 200.000 látássérült személy él, és nagy részük nem jut hozzá a rehabilitációhoz.
Egyed Gazsi Beáta, a VIII. kerület fogyatékosügyi tanácsadója kiemelte, hogy együttműködést kötöttek az SVOE-val, különös tekintettel az épített környezet kihívásaira, QR kódok használatára a mindennapokban, bejárások a felújítások előtt-és nem utána. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy szükség van az önkormányzat dolgozóinak gyakorlati képzésére a fogyatékossággal élők ügyintézésének segítése érdekében.
Daczi Péter, a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai intézet mb. pályázati igazgatója kiemelte, hogy 3 éves ciklusokra van a pályázati pénz, 600 millió volt az előző, és sajnos a jelenlegi pályázati ciklusban sem emelkedtek az összegek, most is ugyanennyi áll rendelkezésre. 17 megyében van jelenleg rehabilitációs ellátásra lehetőség. Elmondta, hogy kettévált a pályáztatási rendszer, pályázati igazgatóságra és fogyatékosságügyi igazgatóságra. 2021-ben elemi rehabilitációs rendelet jött létre a hatékonyabb segítés érdekében. Cél a komplex segítés, remélhetőleg a közeljövőben az összegek is emelkedhetnek. Szó esett az intézetben működő képzésekről is.
A hozzászólásoknál elhangzott, hogy szakemberhiány van, a nagyértékű eszközök beszerzésénél előnyös lenne rehabilitációs ajánlás, illetve az is, hogy a halmozottan látás és más sérülésekkel élőket a Metszéspont Rehabilitációs Központ segíti. A munkaerőpiaci elhelyezkedés a látássérülteket érinti a leghátrányosabban, erre is jó lenne valamilyen koncepció kidolgozása.
Szalainé Tündi
Közösségi civilszervező
IX. kerület, Ferencváros
Alig több, mint nyolc éve, 2016. február 25-én hunyt el Psota Irén, a Nemzet Színésze. Karaktere, hangja talán még többünk emlékében él, szépsége pedig azok emlékeiben, akiknek megadatott, hogy színpadon is és a vetítővásznon is többször láthatták őt. Gyermekkorától színészi pályára készült. Eleinte Dávid Irén néven játszott. 1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, abban a legendás osztályban, amelyben osztálytársa volt többek között Berek Kati,Horváth Teri,Váradi Hédi,Szemes Mari,Soós Imre és Farkas Antal. Rögtön leszerződött a Madách Színházhoz, ahol 1980-ig játszott olyan színészóriásokkal együtt, mint Pécsi Sándor,Kiss Manyi,Tolnay Klári,Gábor Miklós. 1980–82 között a Népszínház, majd 1982-től 1990-ig a Nemzeti Színház tagja lett. Akkor visszatért a Madáchba. Minden műfajban otthon érezte magát. Szerepei a tragédiától a musicalen át a vígjátékig terjedtek. Életéről további információkat, adatokat – egyebek között – a Wikipédián olvashatunk.
Március 8-án, péntek este a Békásmegyeri Közösségi HázbanSzebényi Ágnes színháztörténész, muzeológus idézte fel Psota Irén pályájának főbb állomásait, kisebb-nagyobb szerepeit egy bő kétórás, diavetítéssel és filmvetítéssel fűszerezett előadásban. Előadása nagyon színvonalas, és látássérültek számára is élvezetes volt, mivel a fényképek bemutatása mellett a Művésznő egy-egy gondolatát is gyakran idézte.
Köszönet a Békásmegyeri Közösségi Ház vezetőjének, Truppel Mariannak, hogy meghívta a VGYKE Óbuda-Békásmegyeri Lámpás klubját e színvonalas előadásra, mely Szebényi Ágnes “Színházi kulisszák – a Nemzet Színészei” sorozat részeként hangzott el.
További érdekességeket és képes beszámolót az Óbudai Látássérültek Klubja közösségi oldalán találnak, itt.
A kézzel fogható művészet – nőnapi klub Békásmegyeren
Családias hangulatú nőnapi klubon vehettek részt, akik március 8-án ellátogattak a Békásmegyeri Közösségi Házba. A Nemzeti Ünnep miatt ezúttal a hónap második péntekén tartottuk havi klubunkat, melynek vendége Huszár Rita keramikus volt, aki már nem ismeretlen Tagtársaink körében. A résztvevők kipróbálhatták kreativitásukat, hogy egy kis agyagból milyen formákat, kisebb tárgyakat tudnak elkészíteni. A kétórás foglalkozáson különféle érdekes figurák születtek, volt, aki kis tálkát, de olyan is volt, aki kígyót, vagy épp orrszarvút készített. A klubon külön köszöntöttem a szebbik nem képviselőit. Hölgy olvasóinknak ezúton is sok boldogságot kívánok a Nőnap alkalmából!
További érdekességeket és képes beszámolót az Óbudai Látássérültek Klubja közösségi oldalán találnak, itt.
Az MVGYOSZ és az Élelmiszermentő Központ jóvoltából a jövő héten húsvéti
élelmiszer adomány csomagokat osztunk. Várható mennyiség 65 csomag / 4-5 kg
Egy csomag tartalma:
2-3 féle töltött kalács (bejgli jellegű)
száraztészta
liszt
1l-es gyümölcsös üdítő
1 vagy 2 fajta nagyobb kiszerelésű konzerv
Várjuk azon tagok jelentkezését, akik szívesen fogadják az adomány csomagot, a
2024. évi tagdíjukat rendezték és személyesen át tudják venni a csomagot.
FONTOS! Amennyiben több látássérült van a családban, a 65 csomag erejéig
családonként 1 csomagot tudunk biztosítani.
Jelentkezés kizárólag telefonon és e-mailen: Tel: 06 70 387 52 67 vagy 06 1 384 – 55 41 E-mail:ugyfel@vgyke.com
A csomag osztás helyszíne:VGYKE Regionális Központ – 1141 Bp. Szugló utca 81.
Az átvételkor kérjük, mindenki hozzon magával erős táskát, guri kocsit, egyéb
eszközt, amivel el tudja szállítani a dobozba csomagolt 4-5 kg-os adományt.
Jelentkezési sorrendet tudunk figyelembe venni. Aki jelentkezését követően március
28-án 12 óráig nem veszi át a csomagját, azt automatikusan más rászoruló
tagunknak fogjuk átadni.
Hogy éljünk biztonságban Újpesten?
2024. március 6.
Az idén is elkezdődött Varga Brigitta rendőr százados körzeti megbízott közbiztonsági és közlekedésbiztonsági előadás sorozata. Mint mindig, most is elmondta, hogy éppen milyen csalásokkal tévesztik meg az embereket, és szedik ki belőlük a pénzüket. Mire figyeljünk, hogy ne kerüljünk a csalók hálójába, mivel nekünk, látássérülteknek még nehezebb dolgunk van velük szemben. Figyelmeztetett bennünket a lámpák figyelembevételére és az óvatos közlekedésre is.
Most is felajánlotta a segítségét, ha szükségünk lenne rá. Köszönjük neki, hogy mindig segítségünkre van, például a beszélő lámpák visszakapcsolásánál!
„Utánképzés ittas vezetőknek” – audionarrált színházi előadás
2024. március 6.
Ehavi klubkirándulásunk keretében a Pesti Magyar Színházba látogattunk, ahol kortárs művet: Háy János„Utánképzés ittas vezetőknek” című szatíráját néztük meg – mégpedig audionarrációval! Ugyan a darab inkább épített a szövegre, mint a vizualitásra, Oláh Klaudia szakavatott tolmácsolásában a legapróbb részletekről is értesültünk.
A történet szerint kilenc embert hoz össze egy számukra cseppet sem lelkesítő feladat: „hőseink” ugyanis ittas vezetés következményeként kényszerülnek egy, a bűnismétlést megakadályozni hivatott utánképzéses csoportmunkán részt venni. Motivációjukat pszichológusaik – a frissen vált, saját spirituális fejlődésével elfoglalt ezoterikus, illetve a nyugdíjazásáig csak a centit vágó valamikori tanárnő – sem tudják éppen növelni. A csoporttagok a mai magyar társadalom minden rétegét képviselik: akad közöttük nevelőintézetben felnőtt „nyóckeres” éjjelnappalis, idősödő özvegy közös képviselő, plázacica műkörmös, túlmozgásos egykori húskereskedő, elvált vendéglátós családapa, belbudai marketinges, női magazin újságírója, építészmérnök és egy valószínűsíthető belügyes is… A csoportmunka a szokásos módon indulna – keretek tisztázása, szabályok lefektetése, ismerkedő kör – ám a résztvevők (beleértve a csoportvezetőket is) személyisége, múltja, traumái lépten-nyomon megszakítják, zsákutcába terelik az egészet.
Gondolkodásuk egyetlen pontban egyezik: mindannyian ártatlannak vallják magukat, és nagyon szeretnék visszakapni a jogosítványukat. Részegen vezetni szerintük csakis akkor probléma, ha elkap a rendőr… és ők egyébként sem isznak annyit, ugye. Ahogy telnek a napok, elérkezik az idő, hogy mindenki eljátssza azt a bizonyos eseményt, ami miatt ebbe a csoportba került – és csodák csodája, valahogy senki sem igazán bűnös; a résztvevők egyként próbálják oly módon lefesteni az általuk részegen okozott balesetek körülményeit, hogy ők maguk a lehető legártatlanabbnak tűnjenek.
A vicces szituációk során igen komoly kérdések kerültek terítékre, és gondolkodtattak el minket, nézőket az alkoholfüggőség működési mechanizmusáról és az ennek falazó kollektív képmutatásról, ami együttvéve szinte lehetetlenné teszi az önerőből való leszokást; cserébe a segítség sem feltétlenül az, aminek látszik. A résztvevők közötti diskurzusok felszínre hozták a női-férfi szerepek, az emancipáció, a rasszizmus és a gyermekbántalmazás, vagy éppen a más kultúrákkal, vallásokkal kapcsolatos előítéletek témáját is, utalva néhol napjaink aktuális közéleti botrányaira. Mindezt azonban olyan mesteri könnyedséggel szőtték a párbeszédekbe, hogy mi az első perctől az utolsóig remekül szórakoztunk – miközben a tárgyalt témák cseppet sem váltak súlytalanná.
Igazán elégedetten, valódi élménnyel gazdagodva léptünk ki végül a színház kapuján.
