Haranghy Jenő: Szondi-mozaik az egykori Béke szálló homlokzatán

A Kodály körönd egyik hősét követve a Teréz körúton találjuk magunkat az egykori Béke Szálló, ma Radisson Blue Hotel előtt. A homlokzatának gyönyörű mozaikjai által azonban nemcsak a honvédő katona története elevenedik meg, hanem a 20. század elejének egyik remek művésze, Haranghy Jenő előtt is tiszteleghetünk. Az ő munkájával az előző sorozatban, a Műcsarnok timpanonjának Szent István, a művészetek pártolója című mozaikjának esetében már megismerkedhettünk. (A Műcsarnokról készült leírás megtalálható itt)

A Teréz körút és Szondi utca sarkán 1912-ben nyílt meg a híres Britannia Szálló, később keresztelték csak át Béke Szállóra. A kávéház, a Szondi Söröző, a bálterem és más különtermei, sőt az épület kívül- belül Haranghy Jenő grafikusművész munkáival volt tele, így sokan „Haranghy múzeumnak” is hívták. Ma az utcai homlokzat gyönyörű képeivel ismerkedünk meg alaposabban, amelyekre 1947-ben kapott megbízást a művész.

A körúti homlokzat íves, kétszárnyú bejáratának két oldalán a török ostrom képei láthatók. (1. kép) A keretet vöröses színű, várfal bástyáinak fogazatát idéző elemek díszítik. A képek egy régi verseskönyv vagy mesekönyv illusztrációjának hangulatát idézik rajzos stílusukkal. Színei egykoron minden bizonnyal élénkek voltak, mostanra a körúti szmog szürkés árnyalatot adott neki. A kép felső sávjában jobb oldalon a Szondi György által védett drégelyi vár látható a hegy ormán, alatta színpompás sátrak sorakoznak szorosan egymás mellett és mögött. Bal oldalon, a várral szemben (azaz egy vonalban vele) török katona szegezi rá ágyúját. A katona alatt, a bejárat bal oldalán szakállas, tollas turbános, díszes öltözetű török vezér látható. Lovának szerszámozása is gazdagon díszített, a férfialak kezében lófarkas kopját tart. A figura alatt szöveg olvasható, amely idézet Arany János Szondi két apródja című balladájából. „Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond, / És pattog a bomba, és röpked a gránát”. A bejárat jobb oldalán a török hadsereget jelképező turbános lovas katonák láthatók. A lovak patái felverik a port, amely érzékelteti roppant erejüket és sebességüket. A lovasokat egymás mögött, részben takarásban ábrázolja a művész, összesen öt lovas látható. A homlokzaton a mozaik képeit több helyen a balladából vett idézetek egészítik ki. Az olvasásukat nemcsak a mozaik technikája, hanem az ékezetek mellőzése is nehezíti kicsit.

A Szondi utcára befordulva találkozhatunk magával Szondi Györggyel. Az épület sarkát kissé lecsapták, tehát a sarkon egy körülbelül 2 méter széles falszakasz alakult ki. Itt állt a második világháború előtt Bory Jenő Szondi szobra, aminek elpusztulása után és annak pótlására álmodta meg ide Haranghy a várvédő kapitány mozaik képét. (2. kép) A mozaikkép közepén Szondi György alakja látható. Az ősz hajú és szakállú idős kapitány szemét lehunyja, testén tetőtől talpig páncélt visel, vállát súlyos vörös palást fedi. Súlyos pallosát teste előtt, két kézzel fogva a földön támasztja. Irdatlan méretét jelzi, hogy markolata a férfi derekáig ér. Ilyen súlyú kardot bizony csak két kézzel tudott megemelni a roppant erejű harcos. A férfi lábánál nagy sörényű, hím oroszlán fekszik. Az alak feje fölött pergamentekercset idéző elem látható, ennek bal oldalán vélhetőleg Szondi címere látható, míg a tekercsen vörös színnel, régi kódexek betűivel írva Szondi György neve olvasható. A férfi fejének két oldalán olvasható vörössel a drégelyi ostrom dátuma, az 1552-es évszám. Bal oldalon a 15-ös, jobb oldalon 52-es szám. Van azonban még mit olvasni a képen, a mozaikon ugyanis megörökítették a várvédő rövid történetét is. „Szondy György 1552-ben életét áldozta a hazáért. Drégely várát védte az ostromló törökök ellen. Csodálatra méltó hősiessége visszaadta a nemzetnek a hitét önmagában. Az ő hősi emlékének állítottunk e helyen 1939-ben szobrot, amely 1945-ben az ostrom ideje alatt elpusztult. Isten óvja az emlékművet és e házat. Britannia szálló és Szondi söröző” A felirat alatt kör alakú koszorú mozaik képe látható, amelyet négy helyen nemzeti színű szalaggal kötöttek át. A koszorú két oldalán olvasható a mozaik készítésének éve: 1947.

A Szondi utcai homlokzaton folytatódik tovább a ballada, a nagy képet itt is a várfalat idéző vörös sáv keretezi (3. kép). A képet itt is egy íves ablak szakítja meg a fal közepén, az ablakon át bepillanthatunk a földszinti kávézóba, amelynek egyik dísze az óriási üveg kupola, ami egykoron a bálterem dísze volt. A Szondi utcai homlokzat képeinek főszereplői már a várkapitány két apródja. A kép tetején itt is tájkép található. Bal felső sarokban a hegytetőn álló romos vár szürke csonkjai láthatók, alatta szöveg: „Ő álla halála vérmosta fokán, / Diadallal várta be végét.” A jobb sarokban naplemente sötét felhői között egy dombra állított kopja előtt két alak térdel a nézőknek hátat fordítva. Öltözetük vöröses-barnás színekben játszik, rövid köpenyt viselnek. A jelenet alatt az alábbi szöveg olvasható: „Két ifiu térdel, kezökben a lant, / A kopja tövén, mintha volna feszűlet. / Zsibongva hadával a völgyben alant / Ali győzelem-ünnepet űlet.” A fal bal alsó sarkában már szemből látjuk az alakokat, kezükben lantot tartanak. A fiúk jobb lábukra helyezve testsúlyukat, hangszerükön játszva, elmerengve tekintenek maguk elé a földre. Mögöttük kopár, megtépázott fa látható, ami tükrözi az esemény szomorú hangulatát. Alattuk szöveg olvasható: „Két dalnoka is volt, két árva fiú: / Öltözteti cifrán bársonyba puhába” A győztes öröme is megjelenik, a kép jobb alsó sarkában a török győzelmi ünnepet láthatjuk. A török vezért sátrában örökítette meg a művész, szolgák viszik elé az ételt és zenészek szolgáltatják a győzelmi muzsikát.

Talán a leírásból is érzékelhető, hogy Haranghy Jenő, mintha egy képregényt vitt volna fel az épület homlokzatára. Ez a képregény jelleg nagyon különleges és egyáltalán nem teszi populárissá vagy éppen túlzóvá az épület megjelenését. Igazi kuriózum Budapest utcáin!

Arany János Szondi két apródja című balladája, Sinkovits Imre előadásában meghallgatható itt:

Pár gondolat a technikáról:

A mozaik az egyik legősibb művészeti technika, találkozhatunk vele például Pompei romjai között is. Az elv roppant egyszerű. Kisméretű, jellemzően négyzet alakú kövekből alakítják ki a művészek a mintát, formákat, alakokat vagy akár feliratokat is. Minél részletgazdagabb, aprólékosabb képeket szeretnének létrehozni, annál kisebb elemeket használnak fel. A felületre felragasztott kis négyzetek persze nem illeszkednek tökéletesen egymáshoz, így a köztük kialakuló réseket tömítő anyaggal, legtöbbször cementtel töltik ki. Ez adja a kis formák kontúrját. A Béke szálló képein testközelből megfigyelhető, megérinthető a technika.

Somogyi-Rohonczy Zsófia