“De jó a fogyatékos embereknek!” Ezzel a számomra megdöbbentő mondattal lépett be a ház ajtaján Emma lányom az egyik napon. Nem akartam hinni a fülemnek. Gondoltam, csak valami félreértés lehetett, esetleg összekeverte a fogyatékos szót, valamilyen másik magyar szóval. Nem először fordulna vele elő. Gyorsan vissza is kérdeztem angolul: „Did you mean disabled people?” “Yes, disabled ones, they are awesome and I wish I could be as unique as they are” (“Úgy érted, hogy a sérült embereknek?” “Igen, úgy. Csodálatosak és bár olyan különleges lehetnék, mint ők!” – a szerk.), hangzott a magabiztos és még megdöbbentőbb válasz.