Category: A Vizuális kultúra mindenkié FOF 2020

Narráció 14

2020-12-18 (updated 2021-10-26) | By Szendrei József | 0 Comments

Hermész-kút a Váci utcában

Budapest -és általában a városok- utcáit nemcsak nemzeti hősök, királyok és hadvezérek népesítik be, hanem időről időre istenségek is felbukkannak. Ezúttal egy görög isten, Hermész alakjával foglalkozunk kicsit részletesebben.

Az egyik leglátványosabb Hermész ábrázolással a Váci utca forgatagában találkozhatunk, pontosabban a Váci utca és a Régiposta utca találkozásánál kialakított kis téren. 1983-ban itt állították fel Giovanni de Bologna 16. századi németalföldi szobrász Hermész ábrázolásának bronz szobrát, aminek Wild László építész tervezett elegáns kő kutat. A nyolcszögletű kútból négyzetes oszlop emelkedik ki, amelynek egy-egy oldalán egy bronz halfejből folyik ki a víz. Az oszlop tetején félgömb alakú elemen egyensúlyoz a görög istenség. A kút kávájára kényelmesen le is ülhetünk, ha a nagy nyári melegben megpihennénk egy kicsit.

Hermész – római nevén Merkúr– alakja egy igazi klasszikus szobrászati alkotás, anatómiailag pontosan és élethűen ábrázolja az atletikus férfitest minden részletét. A szeméremre viszont adott a szobrász, Hermész ágyékát egy kis falevél takarja. Az alak testsúlyát bal lábára helyezi, azzal egyensúlyoz a fém félgömbön, míg jobb lábát kissé hátra emeli. Az elegáns mozdulatot tovább hangsúlyozza a bal kezének hüvelyk, mutató és középső ujjai között tartott kígyós, szárnyas bot és a jobb kezének könnyedén felemelt mutató tartása. Mintha csak mutatóujjával előre haladásra, munkára buzdítaná a sétában megpihenő nézőjét. De Bologna szakálltalan, örökifjú fiatal férfiként ábrázolta az istenséget, hullámos hajfürtjei kikandikálnak kalapja alól. Mégis mi teszi ezt a tökéletes ifjút mégis istenné? A szobrász gondosan felruházta ismertetőjegyeivel, másnéven attribútumaival. Lássuk sorjában! Az elsők a szárnyak: az ifjú mindkét bokájánál, valamint láthatatlanná tevő kalapján kis szárnyak láthatók, amely a gyorsaságát biztosította az istenek hírnökének is tartott Hermésznek. A második a pálcája (görög nevén kerükeión; caduceus a rómaiaknál), amelyet bal kezében tart. A kereskedelem ősi jelképének tartott pálcát a két szárnyról és a rajta tekergő két kígyóról lehet felismerni. Sokan összetévesztik a gyógyszertárak jelképeként elterjedt kígyós bottal, de ott csak egy kígyót találunk. A bronz szobor, kültéri elhelyezéséből adódóan magán őrzi a környezet hatását. A feketés sötét szobor enyhe zöld patinás árnyalatot kapott.

Néhány gondolat Hermészről, római nevén Merkúrról:

Hermész Zeusz és Maia nimfa gyermekeként jött a világra és az istenek hírnökeként volt ismert a görög mitológiában. Emellett a pásztorok, az utazók, a kereskedők, a súly- és hosszmértékek isteneként is tisztelték, valamint az ékesszólás, irodalom, az atlétika és a tolvajok védelmezőjeként tartották számon. Számtalan történet szól furfangjáról és ravaszságáról. A költészetben is járatos volt, Apollón egyik legközelibb barátja volt.

Ha szeretnél többet megtudni Hermészről, akkor ajánlom ezt a videót: Nagy mitoszok – Hermész – YouTube:

Hol találkozhatsz még Hermész szoborral Budapesten?

Az Andrássy út és Bajcsy-Zsilinszky út találkozásánál, a Sugárút első épületének az egykori francia biztosító épületének, a Fonciére-palotának tetejét díszíti Szász Gyula Hermész szobra. Annyiban különbözik Váci utcai társától, hogy itt az alakot drapéria takarja és nem falevél, valamint egy pénzeszsákot tart kezében és a szobrot kiegészíti két szárnyas griffmadár szobra is. Testük oroszlán, míg fejüket, szárnyukat és karmos lábukat a sastól kölcsönözték.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció 13

2020-12-11 (updated 2021-10-26) | By Szendrei József | 0 Comments

Haranghy Jenő: Szondi-mozaik az egykori Béke szálló homlokzatán

A Kodály körönd egyik hősét követve a Teréz körúton találjuk magunkat az egykori Béke Szálló, ma Radisson Blue Hotel előtt. A homlokzatának gyönyörű mozaikjai által azonban nemcsak a honvédő katona története elevenedik meg, hanem a 20. század elejének egyik remek művésze, Haranghy Jenő előtt is tiszteleghetünk. Az ő munkájával az előző sorozatban, a Műcsarnok timpanonjának Szent István, a művészetek pártolója című mozaikjának esetében már megismerkedhettünk. (A Műcsarnokról készült leírás megtalálható itt)

A Teréz körút és Szondi utca sarkán 1912-ben nyílt meg a híres Britannia Szálló, később keresztelték csak át Béke Szállóra. A kávéház, a Szondi Söröző, a bálterem és más különtermei, sőt az épület kívül- belül Haranghy Jenő grafikusművész munkáival volt tele, így sokan „Haranghy múzeumnak” is hívták. Ma az utcai homlokzat gyönyörű képeivel ismerkedünk meg alaposabban, amelyekre 1947-ben kapott megbízást a művész.

A körúti homlokzat íves, kétszárnyú bejáratának két oldalán a török ostrom képei láthatók. (1. kép) A keretet vöröses színű, várfal bástyáinak fogazatát idéző elemek díszítik. A képek egy régi verseskönyv vagy mesekönyv illusztrációjának hangulatát idézik rajzos stílusukkal. Színei egykoron minden bizonnyal élénkek voltak, mostanra a körúti szmog szürkés árnyalatot adott neki. A kép felső sávjában jobb oldalon a Szondi György által védett drégelyi vár látható a hegy ormán, alatta színpompás sátrak sorakoznak szorosan egymás mellett és mögött. Bal oldalon, a várral szemben (azaz egy vonalban vele) török katona szegezi rá ágyúját. A katona alatt, a bejárat bal oldalán szakállas, tollas turbános, díszes öltözetű török vezér látható. Lovának szerszámozása is gazdagon díszített, a férfialak kezében lófarkas kopját tart. A figura alatt szöveg olvasható, amely idézet Arany János Szondi két apródja című balladájából. „Hadd zúgjon az álgyu! pogány Ali mond, / És pattog a bomba, és röpked a gránát”. A bejárat jobb oldalán a török hadsereget jelképező turbános lovas katonák láthatók. A lovak patái felverik a port, amely érzékelteti roppant erejüket és sebességüket. A lovasokat egymás mögött, részben takarásban ábrázolja a művész, összesen öt lovas látható. A homlokzaton a mozaik képeit több helyen a balladából vett idézetek egészítik ki. Az olvasásukat nemcsak a mozaik technikája, hanem az ékezetek mellőzése is nehezíti kicsit.

A Szondi utcára befordulva találkozhatunk magával Szondi Györggyel. Az épület sarkát kissé lecsapták, tehát a sarkon egy körülbelül 2 méter széles falszakasz alakult ki. Itt állt a második világháború előtt Bory Jenő Szondi szobra, aminek elpusztulása után és annak pótlására álmodta meg ide Haranghy a várvédő kapitány mozaik képét. (2. kép) A mozaikkép közepén Szondi György alakja látható. Az ősz hajú és szakállú idős kapitány szemét lehunyja, testén tetőtől talpig páncélt visel, vállát súlyos vörös palást fedi. Súlyos pallosát teste előtt, két kézzel fogva a földön támasztja. Irdatlan méretét jelzi, hogy markolata a férfi derekáig ér. Ilyen súlyú kardot bizony csak két kézzel tudott megemelni a roppant erejű harcos. A férfi lábánál nagy sörényű, hím oroszlán fekszik. Az alak feje fölött pergamentekercset idéző elem látható, ennek bal oldalán vélhetőleg Szondi címere látható, míg a tekercsen vörös színnel, régi kódexek betűivel írva Szondi György neve olvasható. A férfi fejének két oldalán olvasható vörössel a drégelyi ostrom dátuma, az 1552-es évszám. Bal oldalon a 15-ös, jobb oldalon 52-es szám. Van azonban még mit olvasni a képen, a mozaikon ugyanis megörökítették a várvédő rövid történetét is. „Szondy György 1552-ben életét áldozta a hazáért. Drégely várát védte az ostromló törökök ellen. Csodálatra méltó hősiessége visszaadta a nemzetnek a hitét önmagában. Az ő hősi emlékének állítottunk e helyen 1939-ben szobrot, amely 1945-ben az ostrom ideje alatt elpusztult. Isten óvja az emlékművet és e házat. Britannia szálló és Szondi söröző” A felirat alatt kör alakú koszorú mozaik képe látható, amelyet négy helyen nemzeti színű szalaggal kötöttek át. A koszorú két oldalán olvasható a mozaik készítésének éve: 1947.

A Szondi utcai homlokzaton folytatódik tovább a ballada, a nagy képet itt is a várfalat idéző vörös sáv keretezi (3. kép). A képet itt is egy íves ablak szakítja meg a fal közepén, az ablakon át bepillanthatunk a földszinti kávézóba, amelynek egyik dísze az óriási üveg kupola, ami egykoron a bálterem dísze volt. A Szondi utcai homlokzat képeinek főszereplői már a várkapitány két apródja. A kép tetején itt is tájkép található. Bal felső sarokban a hegytetőn álló romos vár szürke csonkjai láthatók, alatta szöveg: „Ő álla halála vérmosta fokán, / Diadallal várta be végét.” A jobb sarokban naplemente sötét felhői között egy dombra állított kopja előtt két alak térdel a nézőknek hátat fordítva. Öltözetük vöröses-barnás színekben játszik, rövid köpenyt viselnek. A jelenet alatt az alábbi szöveg olvasható: „Két ifiu térdel, kezökben a lant, / A kopja tövén, mintha volna feszűlet. / Zsibongva hadával a völgyben alant / Ali győzelem-ünnepet űlet.” A fal bal alsó sarkában már szemből látjuk az alakokat, kezükben lantot tartanak. A fiúk jobb lábukra helyezve testsúlyukat, hangszerükön játszva, elmerengve tekintenek maguk elé a földre. Mögöttük kopár, megtépázott fa látható, ami tükrözi az esemény szomorú hangulatát. Alattuk szöveg olvasható: „Két dalnoka is volt, két árva fiú: / Öltözteti cifrán bársonyba puhába” A győztes öröme is megjelenik, a kép jobb alsó sarkában a török győzelmi ünnepet láthatjuk. A török vezért sátrában örökítette meg a művész, szolgák viszik elé az ételt és zenészek szolgáltatják a győzelmi muzsikát.

Talán a leírásból is érzékelhető, hogy Haranghy Jenő, mintha egy képregényt vitt volna fel az épület homlokzatára. Ez a képregény jelleg nagyon különleges és egyáltalán nem teszi populárissá vagy éppen túlzóvá az épület megjelenését. Igazi kuriózum Budapest utcáin!

Arany János Szondi két apródja című balladája, Sinkovits Imre előadásában meghallgatható itt:

Pár gondolat a technikáról:

A mozaik az egyik legősibb művészeti technika, találkozhatunk vele például Pompei romjai között is. Az elv roppant egyszerű. Kisméretű, jellemzően négyzet alakú kövekből alakítják ki a művészek a mintát, formákat, alakokat vagy akár feliratokat is. Minél részletgazdagabb, aprólékosabb képeket szeretnének létrehozni, annál kisebb elemeket használnak fel. A felületre felragasztott kis négyzetek persze nem illeszkednek tökéletesen egymáshoz, így a köztük kialakuló réseket tömítő anyaggal, legtöbbször cementtel töltik ki. Ez adja a kis formák kontúrját. A Béke szálló képein testközelből megfigyelhető, megérinthető a technika.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció 12

2020-12-04 (updated 2021-10-26) | By Szendrei József | 0 Comments

A Kodály körönd szobrai

A múlt héten, a Gellért szobor kapcsán említettem meg Ferenc József nagylelkű adományát, a Főváros díszítését szolgáló tíz nemzeti hőst megörökítő köztéri szobrot. Haladjunk tovább a városban ezeknek a szobroknak a segítségével! A következő megállónk a pesti oldalon, a Kodály köröndön lesz.

Az 1870-es években kialakuló teret eleinte csak köröndnek hívták kör alakja miatt, majd 1971. március 6-án, a zeneszerző halálának negyedik évfordulóján kapta jelenlegi nevét. A köröndöt az Andrássy út, valamint a Szinyei Merse Pál és a Felsőerdősor utca négy egyenlő részre osztja, az egyes körnegyedeken rendezett mini parkok közepén és évszázados fákkal keretezve található négy hős honvédő életnagyságúnál nagyobb patinásodó bronz szobra.

A Felsőerdősor utca felől a köröndre beérkezve jobb oldalon az első alak Zrínyi Miklós (1. kép). Fehér, kő talapzatának lábánál félmeztelen török katonát faragott ki az alkotó, Róna József 1902-ben. Szigetvár hős védője korabeli nemesi öltözetben látható, fején tollas forgóval (kör alakú díszes rátét) díszített süveg, kezében zászló. Testsúlyát jobb lábára helyezi, csizmába bújtatott bal lábát kissé előrébb helyezi. Jobb kezében könnyedén tartja íves szablyáját, amelyet mintha éppen az imént húzott volna ki a bal oldalán lógó hüvelyéből. Bal kezében rúdra erősített zászlót tart. Arcvonásait a korabeli, róla készített rajzok alapján formázta meg Róna József. A középkorú férfi bajszot és rövid szakállat visel, tekintete a messzeségbe réved, száját mintha szóra nyitná és katonáihoz intézné utolsó, buzdító szavait. A körönd eredeti szobrai közül, egyedül Zrínyi alakja maradt meg, de a többi nemzeti hőst is érdemes közelebbről szemügyre venni.

A Szinyei utca felé haladva jobb oldalunkon Balassi Bálint, a végvári katona és költő alakja tűnik fel (2. kép). Ezt a szobrot 1959-ben Pátzay Pál szobrászművész készítette. Jól kiolvasható a két szobor közötti stíluskülönbségből, hogy hogyan változott meg ötven év alatt az ízlés a köztéri szobrok esetében. Míg Zrínyi testtartásában erő, hősiesség, pátosz érződik, addig Balassi alakja inkább szerény, talán kicsit sablonos. A terpeszállásban álló figura felemelt jobb kezében papírlapot tart. Az érett férfi tekintetét a lapon pihenteti, bal kezének gesztusa is a felolvasásban elmerülő ember tartását idézi. Ennek a hős férfinak is kard lóg a bal oldalán, ezzel is emléket állítva Balassi kettős hősiességének, hiszen az Esztergomnál hősi halált halt férfira a XVI. századi magyar költészet kiemelkedő alakjaként is emlékezhetünk. A tekintélyes bajszot és rövidre vágott hajat viselő férfi homlokát vízszintesen két mély ránc barázdálja. Ruházata szerény, közel sem olyan díszes. A nemes kapitány Zrínyi gombokkal és hímzésekkel gazdagon díszített öltözékéhez képest a költő ruházata visszafogott: lábszárközépig érő bőr csizma, lábára simuló nadrág és álló gallérú kabát, amelyet ökörfejjel díszített csatos öv fog össze derekán.

Az óra járásával ellentétesen haladva ismét egy honvédő hős, Szondy György várkapitánynak Marton László 1958-as szobrával találkozunk (3. kép). Szondy sisakban, páncélban, jobb kezében a földre támasztott íves szablyájára támaszkodva, bal lábát kissé maga elé tolva, bal kezét csípőjén nyugtatva látható. Szakállas-bajszos arcán, messzeséget pásztázó tekintetében a vele szemközt álló Zrínyi hősiességét ismerhetjük fel. Bár nem tudható biztosan, de valószínűleg Szondy nem volt nemesi származású, így érthető, hogy Zrínyi Miklóshoz képest szerényebb, inkább a katonai érdemeit jelképező vértben örökítette meg a szobrász.

Végül, de nem utolsó sorban, ismerjük meg a tér negyedik hősét, Vak Bottyánt, akiről Kiss Kovács Gyula készített 1958-ban bronz szobrot (4. kép). Bottyán János – népszerűbb nevén Vak Bottyán– a Rákóczi-szabadságharc legendás hadvezéreként került be a magyar történelem hősei közé. Öltözéke talán annyiban tér el Balassi Bálintétól, hogy fején a 17. században elterjedt fejfedőt láthatunk. Ezt a süveget magas nemez peremmel készítették, amelyet felhajtottak, felette a puha anyagból készült hengeres süveg leomlott kissé a viselője fejére. A hadvezér bokáig érő köpenyt visel, balján neki is hüvelyében kard lóg. Testsúlyát jobb lábán viseli, jobb hüvelykujját övébe fűzve pihenteti. Bal kezében tartott kisméretű fejsze, másnéven bárd utal katonai erényeire.

Nagy hősökkel találkozhatunk tehát lépten-nyomon a városban, érdemes róluk minél többet megtudni! Jövő héten még mindig a hősöket kutatva, mozaikokban megörökített hőskölteményekkel ismerkedünk meg.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció 11

2020-11-27 (updated 2021-10-26) | By Szendrei József | 0 Comments

Szent Gellért szobra

Sétáljunk tovább a Gellért-hegy északi oldalán, ahol az Erzsébet-híd fölé magasodva a 11. századi hittérítő és első magyar vértanú 7 méter magas szobra néz át a pesti oldalra. A szobor helyének kiválasztása sem véletlen, a legenda szerint ugyanis a püspököt egy szögekkel kivert hordóba zárva innen gurították le a Vata-féle pogányfelkelés résztvevői.

Az 1904-ben felállított szobor egyike annak a tíz köztéri szobornak (1. kép), amelyeket Ferenc József király a magyar állam alapításának ezredik évfordulójára adományozott a magyar fővárosnak. A tíz szobor közül ma is látható Pázmány Péter szobra a Horváth Mihály téren a VIII. kerületben, Zrínyi Miklós alakja a Kodály köröndön és a Béla király névtelen jegyzőjének, Anonymusnak emléket állító szobra a Városligetben. Ezt a sort egészíti ki a hittérítő 1904-ben felállított 7 méteres bronzszobra, amelyet Jankovits Gyula tervei alapján készítettek el. A hosszú hajú és szakállú idős férfi elszántan, a hittől felvértezve tekint maga elé, tekintete a messzeségbe réved. Bal kezét szívére teszi, jobb kezében egyszerű keresztet emel a magasba. Alakját földi érő, hosszú ujjú köpenyszerű ruha fedi. Ezen viseli egyszerű miseruháját. Ez a hagyományos öltözék hosszú, szinte a földig ér és íves aljjal készítik. Nincs külön ujja, a viselője a nyakánál kivágott íves nyíláson át dughatja át a fejét a felvételekor. Az anyag a püspök karjainak megemelése hatására lágy redőkben fodrozódik a teste előtt.

A hittérítő lábánál, a szobor talapzatául szolgáló sziklára támaszkodva még egy alakot láthatunk. Szobrát Gárdos Aladár szobrász mintázta meg, és míg a püspök bronz szobrán már látszik az idő nyoma és zöldeskék patina kezdte el nemessé tenni, addig a pogány férfi figuráját mészkőből faragták ki. A keresztény hitre megtérő magyarságot jelképező pogány férfi alakja bajszot visel, hosszú haját ősi magyar szokásokhoz híven arcát keretező két varkocsba fonta. Érdekes a testtartása, hiszen térdelve, mindkét kezét a sziklán nyugtatva áhítattal tekint fel a püspök alakjára. Az életerős, hódító férfi akárcsak egy kisgyermek kuporog a karizmatikus, erős hittérítő alakjának lábánál.

A szobor méltóságteljességéhez hozzájárul a Francsek Imre építész által tervezett félköríves oszlopsor a két alak mögött. Az egyszerű oszlopok alkotta építészeti hátteret már néhol benőtte a hegy növényzete, de ez csak romantikusabbá teszi és jól rímel a szobor alatt, a hegy oldalában található mesterséges vízesésre, amely forró nyári napokon felüdülést ad a szoborhoz felsétálóknak. Emlékezzünk majd erre a félköríves oszlopsorra, mint egy szobor építészeti hátterére, ha a későbbiekben a Hősök tere szobraival ismerkedünk!

Szent Gellért szobra és környezetének kialakítása szerintem nagyon izgalmas (2. kép). Gondoljunk csak bele! A forgalmas és nagyon is modern Erzsébet-híd budai oldalában található, gyakorlatilag mindenki felpillanthat rá, aki autóval, busszal, biciklivel vagy gyalog igyekszik át a pesti oldalról. A forgalmas főutat magunk mögött hagyva, elegáns balusztrádos korlátokkal övezet lépcsősorok segítségével két oldalról sétálhatunk fel először a vízesés barlangjához, ami nem természetes képződmény. Ilyen mesterségesen kialakított elemek nagyon divatosak voltak már a 18. század során is. Romantikus műromok, mesterséges sziklabarlangok és vízesések népesítették be a korabeli kerteket. A város fölé emelkedve, a Gellért-hegy gyönyörű zöld környezetében pedig ott áll a keresztény hittérítő óriási szobra. Háta mögé állva mi is letekinthetünk a nyüzsgő városra. Gyönyörű összművészeti alkotás ez, ahol a szobor, építészeti elemek és a természet harmonikusan, egymást kiegészítve alkotnak egy egészet.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció 10

2020-11-20 (updated 2021-10-26) | By Szendrei József | 0 Comments

Kisfaludi Strobl Zsigmond: Szabadság-szobor

Folytassuk tovább virtuális sétánkat Budapest nevezetességei között. A következő állomásunk magasról tekint le a városra, de jó páran még a régi 10 forintos pénzérmén is találkozhattak vele, amit először 1971-ben adtak ki és 1995-ig használtunk. A Gellért-hegy tetején tornyosuló, az egykori katonai erődítmény elé, a Citadellára Kisfaludi Strobl Zsigmond tervei alapján elkészült Szabadság-szobor 1947 óta sok mindent láthatott a Főváros történetéből. Eredetileg a Budapest felszabadítása közben meghalt szovjet katonák hősi emlékművének szánták a szoborcsoportot, de túlélte a politikai változásokat is.

Ha a Gellért-tér felől sétálunk fel a hegy kacskaringós útjain, akkor a zöldbe borult hegy kaptatója után hirtelen ütközünk bele a monumentális szoborcsoportba az előtte kialakított téren. (1. kép) A 14 méter magas alak masszív kő talapzatával együtt 35 méter, a talapzaton felirat olvasható csupa nyomtatott fém betűvel. „Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogságáért.” Örökérvényű szavak. A három alakból álló csoport központi alakja maga a Szabadságot megtestesítő figura. Alakja nagyméretű pálmaágat emel magasba mindkét kezével tartva, így a levél könnyedén fektetve nyugszik a kezében. A figura fejét enyhén hátra hajtja, így adva át magát a győzelmet és a szent békét jelképező ág magasba emelésének, felajánlásának. Rövid hajába mintha szél kapna bele. Ugyanez a szellő mozgatja meg hosszú, tógához hasonlító öltözékét, amelynek ujjai kissé felcsúsznak vállai felé az emelő mozdulatban, lábait takarja a földig érő textília. A ruhája szemérmesen csak érzékelteti, hogy női alakról van szó. Arca a földről nézve alig látszik, egyes felvételeken viszont látható, hogy a szobrász nem akarta feltétlenül egyéni karakterrel ellátni. Szinte szenvtelen arckifejezéssel tekint az ég felé, semmilyen áhítat, lelkesedés nem figyelhető meg rajta. No, de ki is volt a modellje ennek a szobornak? A vidékről a fővárosba felköltözött fiatal lányt -későbbi nevén Thuránszkyné Gaál Erzsébet-egy villamosmegállóban várakozva pillantotta meg a szobrász. A lány először megijedt az őt bámuló férfitól, csak attól nyugodott meg egy kicsit, amikor bemutatkozott a férfi és átnyújtotta a névjegyét. Gaál Erzsébet visszaemlékezésében így írja le a szobrász első hozzá intézet szavait: “A Zsiga bácsi leszólított a Dózsa György út és a Thököly út sarkán. Már húsz méterről felismertem a nyers márványban a szobromat – mondta – Bocsásson meg, még be sem mutatkoztam, Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész vagyok. Azt a nőt kell megformáznom, akinek a szebb életéért harcoltak a hősök.” A modellkedés kemény munka és lemondásokkal is járt. Elsőként le kellett vágni a lány derékig érő haját, hiszen nem illettek a tervekhez. A lány hetekig járt a szobrászhoz és alkalmanként 20 percig tartotta a pálmaágat az ég felé, miközben ventilátor szele fújta. A szobor felállításáról szóló filmhíradó részletét itt nézheted meg.

A nőalak alatt, a kő lépcsősor két oldalán egy-egy férfialak szobra látható. Ha szembe állunk a szoborcsoporttal, akkor a bal oldali figurát vegyük először szemügyre (2. kép). A talapzaton az akt szobor bal lábával előre lépve, azt derékszögben behajlítva, támadóállásban tör előre. Jobb kezében lobogó fáklyát tart, bal kezével energikusan hátra nyúl. A szobrász érzékletesen munkálta meg a fiatal test izmait. Haját és az ágyékát szemérmesen takaró leplet szintén mintha szél fújná. A drapéria egyik csücske a földre, azaz talapzatra lóg. Ez technikailag azért fontos, mert így nem két ponton (a két láb), hanem három ponton támaszkodik a szobor, tehát statikailag biztosabb. Arcát figyelve ugyanazt a kissé semleges, érzéketlenséget fedezhetjük fel, mint a központi női alak esetében, bár mintha egy kis derűt is rácsempészett volna a szobrász. Vonásai alapján fiatal férfinak vagy fiúnak vélhetnénk.

A szoborcsoport jobb oldalán már egy sokkal tetterősebb alakot vehetünk szemügyre. Az idősebb férfi alak jobb lábával lép előre és jobb ökölbe szorított kezével lesújtani készül a bal kezével megragadott hét fejű sárkányra. (3. kép) A sárkány pikkelyes fejei vicsorítva fordulnak a férfi felé, karmos lábaival a férfi lábaiba kapaszkodva próbálják ellökni sikertelenül. A sárkány a mű értelmezéseiben a fasizmus jelképeként azonosítható be. Mindhárom szobor bronzból készült, így felületüket gyönyörű kékeszöld patina fedi, amely a bronz nemes oxidációja.

Ha szeretnél még többet megtudni az ikonikus szoborról, akkor hallgatsd meg Torma Tamás rövid videóját az építészfórum oldalán!

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció 9

2020-11-13 (updated 2021-10-26) | By Szendrei József | 0 Comments

Steindl Imre: Országház

Hátunk mögött hagyjuk a Budai Várnegyedet, de az eheti épületünkkel is kapcsolódunk kicsit még a Mátyás-templomhoz. Az Országház ugyanis neogótikus, illetve eklektikus -azaz több építészeti korszak elemeit elegyítő- építészeti stílusa révén is rokonságot mutat a templommal, míg építészének, Steindl Imrének neve azért is ismerős lehet, mert az ő hívására tért haza Schulek Frigyes Magyarországra.

A Duna pesti oldalának látképét meghatározó épületet mindenki ismeri. Klösz György 1896 körül készített szépiás (barnás árnyalatú) felvétele is ebből a nézetből örökítette meg (1. kép). Lássuk be, szerencsére nem sokat változott az évtizedek során! Az sem véletlen persze, hogy pont itt épült fel a magyar törvényhozás épülete, pont a Királyi várral szemben, ezzel is kifejezve a magyar nemzet önállósági vágyát.

A szinte csipke finomságú kőfaragásokkal díszített épület elegáns megjelenését meghazudtoló méretekkel rendelkezik. A 18000 négyzetméteres alapterülete négy szintre oszlik. Szinte hihetetlen, hogy ötven darab ötemeletes lakóház is elférne benne! A megépítéséhez 40 millió téglát használtak fel, a ház külső falain 90 kőszobor látható és további 162 szobor található bent a Házban. Az itt dolgozók 27 kapun keresztül léphetnek be az épületbe, bent a folyosókon pedig vörös színű szőnyeg fut végig, amelynek a teljes hossza 3 kilométer.

Az ország háza nem lehet akármilyen épület, így nem csoda, hogy Steindl Imre ilyen méltóságteljes és tekintélyes méretű épületet álmodott meg. Az Országház három fő részre oszlik. Középen helyezkedik el a 96 méter magasságú kupola és a főbejárat. Két oldalán az egyenlő magasságú és hosszúságú egykori alsó- és felsőház üléstermének épületrésze található. Ez sem volt véletlen a tervező részéről, ugyanis a népet képviselő alsóház és történelmi felsőház egyenrangúságát akarta ezzel kifejezni.

A kupola, akárcsak a két épületrész tetőzete vöröses, barna színű cseréppel van fedve, amelyen sötét ívek, azaz bordák futnak le függőlegesen. A gömbölyded formájú kupolát egy hegyes tüskére emlékeztető, díszes kidolgozás csúcsdísz zárja le, amely óriási dárdához hasonlóan meredezik az ég felé. Az már történelem, hogy 1950 és 1989 között ezen a csúcsdíszen világított a kommunista rendszer jelképe, egy vörös csillag. Ezt végül csak 1990. januárjában tudták leszerelni, hiszen egy külön állványzatot kellett építeni hozzá, a csúcsdísz alatt végig futó körerkélyről ugyanis nem tudták leszerelni.

A kupola alatt kör alaprajzú elem található -ezt tamburnak hívjuk. Ezen találhatók azok az ablakok, amik a kupola alatti tér megvilágítását biztosítják. Fentről lefelé haladva egyre nagyobb méretű és összetettebb ablakokat figyelhetünk meg. A tető alatt húzódó sávban díszes törpegaléria található, ami egy oszlopokkal határolt árkádsor, itt a bizony szédítő magasságban. Ez alatt következik a rózsaablakokat idéző ablakokkal díszített sáv, míg alatta összetettebb csúcsíves ablakok láthatók. Egy a gótikára jellemző építészeti elemet is megfigyelhetünk itt, méghozzá az épületről kívülről kapcsolódó támoszlopokat. Ezek a kecses, íves kőoszlopok az épülethez kívülről kapcsolódnak, és mint ívesen faragott támasztógerendák tartják kívülről a falakat. A támpilléreknek a gótikában (XIII. század második felétől a XVI. század elejéig) valós feladatuk volt, hiszen a magasra nyúló falakat a megfelelő és biztonságos technika hiányában kívülről kellett megtámasztani, nehogy összeomoljanak.

A kupola két oldalán egy-egy elegáns és támpillérekkel díszített torony magasodik az ég felé, a Mátyás-templom harangtornyát idézve. Az épület egész hosszában, a tornyokkal gazdagon díszített tetőzet alatt ablaksor fut végig, ami alatt egészen a rakpart szintjén oszlopos, boltíves árkád (azaz boltíves folyosósor) látható. Óriási ólomüveggel díszített ablakaival, tetőzetén a tornyokkal, a 2014-es felújítás befejezése után fehéren világító kő burkolatával elegáns várkastély benyomását kelti az épület. Érdekesség, hogy építésénél kikötötték, hogy csak hazai alapanyagokból és magyar mesterek által épülhet fel. Ez a hazafiasság még a dekorációjában is megnyilvánult, hiszen csak Magyarországon honos növényekről mintázott kőfaragványok díszítik.

A reprezentatív Duna-felőli oldalhoz képest nem marad alul a látvány akkor sem, ha a Kossuth-tér felől érkezünk. A 2-es villamos megállójából készített felvételemen (2. kép) jól érvényesül a hatalmas kupola, a tetőzetet meghatározott ritmusban tagoló tornyok, a tetőn körbefutó szinte csipkeszerűen faragott törpegaléria és az ablakok között feltűnő féloszlopok szinte bordáknak tűnő rendszere. A törpegalérián elhelyezkedő, csak a díszítést szolgáló kisebb tornyok, amiket fiatoronynak hívunk. Ezeknek a kisebb tornyoknak gyakorlatilag díszítő és statikai feladatai vannak, bemenni nem lehet. Az embernek furcsa érzete támadhat innen nézve az épületet! Kettős hatása van, ahogy az álmodozásra csábító, meseszerű, aprólékos díszekkel felékesített tető alatt egy szigorú és átgondolt rendben, az oszlopok és párkányok által mintegy négyzetrácsos szerkezetben sorakoznak az íves ablakok. A szemfüles nézelődő az innen látható három ablaksor -tehát három emelet- közül a középsőt furcsának találhatja. Körülbelül fele akkorák ezek az ablakok, mint az őket alulról és felülről keretezők és egyszerű négyzetes formájúak. Szinte jelentéktelenek, hiszen semmilyen dísz nem látható a keretükön. Ez az egyszerűség azzal indokolható, hogy ez egy félemelet! Itt kisebb dolgozószobák, tárgyalók és közlekedőfolyosók kaptak helyet, míg fölötte a főszinten elegánsabb és jóval nagyobb – nyolc méter- magasságú termek kaptak helyet.

Ha szeretnél még több érdekességet megtudni az Országházról, érdemes ellátogatni az Országgyűlési Múzeum Facebook oldalára.

Klösz Györgynek az Országházról készített felvételét a Fortepanról kölcsönöztem. A Fortepan egy szabad felhasználású, közösségi fotóarchívum, ahol több mint százezer archív fényképet böngészhet és tölthet le az érdeklődő.

Kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.109

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció 8

2020-11-06 (updated 2021-10-26) | By Szendrei József | 0 Comments

Mátyás-templom – Budai Várnegyed

A budavári Nagyboldogasszony-templom, avagy ismertebb nevén a Mátyás-templom Budapest egyik fontos turisztikai látványossága. Nem ok nélkül! Az impozáns épület előtt és mellett lekövezett teret is kialakítottak, így remekül tud érvényesülni a méltóságteljes épület. Mellette húzódik a stílusában hozzá illeszkedő Halász-bástya. Bár a templom lényegesen nagyobb méretekkel rendelkezik, még sincs az az érzésünk, hogy elnyomná a mellette található bástyarendszert, inkább kiegészítik egymást. (1. kép)

A templom története egészen a XIII. századig vezet vissza, ekkor említették először iratokban. Az elmúlt évszázadokban sok mindent láthattak ezek a falak, a jelenlegi állapota szempontjából azonban a 19. század második felétől lesz izgalmas a történet, amikor a Kiegyezés után itt koronázták magyar királlyá és királynévá Ferenc József osztrák császárt és feleségét, Erzsébetet. Ezek után ugyanis 1873-ban megkezdték a templom helyreállításának munkálatait a magyar építész, Schulek Frigyes vezetésével. A helyreállítás során az építész igen jó érzékkel bontotta vissza a barokk korban keletkezett toldásokat, egészen a Mátyás király korában épített részekig ment vissza. Kibontatta a régi oszlopfőket és szép lassan kezdett kibontakozni a régi gótikus templom formája, amelyet -ha a szükség úgy kívánta- Schulek kiegészített az eredetivel megegyező másolatokkal, vagy a korhű tervei alapján. A második világháború sajnos a Mátyás-templomot is jelentősen megrongálta, 1950 és 1970 között zajlottak a nagyobb munkálatok, az utolsó simításokra 1984-ben került sor.

A Mátyás-templom tehát most neogótikus jegyeivel tör az ég felé. A fehér kő szinte ragyog, a finoman faragott elemei csipkeszerűek. A látogatók sokszor a nyugati homlok felől pillantják meg a templomot, a Szentháromság tér felől, ahol gyönyörű bélletes kapu fogad minket. No, de milyen is az a bélletes kapu? Kinézetében olyan hatást kelt, mintha befelé menet egyre szűkülő kapuk lennének egymásba helyezve. Az egyes kapuk úgynevezett pilaszterekkel, tehát féloszlopokkal -nem körbejárható oszlop- vannak kialakítva, sok esetben minden pilaszterre más-más mintát faragtak. A Mátyás-templom esetében azonban az oszlopok törzse egységesen sima felületű, ám az oszlopfőket gyönyörű növényi díszítés koronázza. Ugyanilyen gazdag növényi díszt kapott az oszlopok fölött található ívek sorában a legkülső ív. Ennek a különleges megoldásnak egyfajta hívogató, vonzó, befelé invitáló hatása van. A bélletes kapun belépőt, közvetlenül a kapu felett festett dombormű fogadja. A jelenet közepén Szűz Mária ül, ölében Jézussal, két oldalán egy-egy angyal térdel. A bélletes kapu felett nagyméretű, kerek rózsaablak látható. Ez a fajta építészeti elem, ablak szintén a késő román korral és főként gótikával terjedt el a templomok világába. A kör alakú minta középpontjából építkezik, sokszor a kerék küllőihez hasonlítják az egyes körcikkeket bontó elemeket. A gótika során ezek a „küllők” egyre bonyolultabb mintázatot kaptak, finom faragássá váltak. A Mátyás-templom ablakának központi eleme egy nyolc szirmú virághoz hasonlít, melyet a külső íven szintén nyolc nagylevelű lóhere körvonalait idéző elem vesz körül. (2. kép)

A templom másik jellegzetes eleme a harangtornya. Az ég felé törő, óriási torony méretei ellenére is elegáns hatást kelt. Ablakait csúcsíves bélletes keretek díszítik, amiket finom faragások díszítenek. A harangtoronyhoz több kisebb torony is kapcsolódik, áttört mintázatú korlátok, növények kőből kifaragott másolatai teszik a tornyot egy ékszerdobozhoz hasonlóvá. Érdemes egészen felnéznünk a torony tetejéig, a torony legfelső teraszához ugyanis kőből kifaragott vízköpők csatlakoznak. A démonokat idéző kőfigurák elsődleges feladata még a középkor folyamán a templom és a hívek védelmezése volt a Gonosztól, de kézzelfogható funkciójuk is volt, hiszen tátott szájukon keresztül vezették el a felesleges esővizet. (3. kép)

Végül érdemes megemlíteni a ragyogóan fehér templom színpompás tetőcserepeit. A tetőzetet közel 15000 színes cseréppel fedték, amit a híres Zsolnay gyárban készítettek el. A kék, barna, vörös és sárga színű cserepekből kialakított minták csúcsukra állított rombuszokból kialakított szövetet idéznek, a tető gerincéhez, valamint a kisebb tornyok és kápolnák tetőzetén pedig virágmintákká állnak össze.

Pár gondolat az építészről:

Schulek Frigyes 1841-ben, felvidéki származású családba született Pesten. Tanulmányait Bécsben végezte, tanára Schmidt professzor hatására szerette meg a középkor építészetét. Tanulóéveit párizsi és itáliai tanulmányutakkal fejezte be. Budapestre barátja, a szintén építész Steindl Imre hívására tér vissza. 1871-től a Mintarajziskola, majd a későbbi Képzőművészeti Főiskola tanára lett, 1895-től a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként tartották számon. A Műegyetemen évekig tanította a középkor építészetére a lelkes hallgatókat. Munkáival utazásaink során sokszor találkozhatunk, érdemes meglátogatni a Jáki templomot vagy éppen a János-hegyi Erzsébet-kilátót.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció 7

2020-10-30 (updated 2021-10-26) | By Szendrei József | 0 Comments

A Halászbástya és Szent István szobra

A Budai Várnegyed igazán bővelkedik a látnivalókban, turisták ezrei teszik tiszteletüket ezen a fővárosi helyszínen. Az épületeken kívül az innen elénk táruló panoráma is vonzó célponttá teszi. A Halászbástya 1987-ben a Világörökségi listára is felkerült a Budai Várnegyed részeként. Nézzük meg jobban a Mátyás-templom felől!

Az első képen a Halászbástya lenyűgöző együttesének egy része látható. A Schulek Frigyes által tervezett neoromán tömböt hét torony alkotja, amely a Honfoglalás hét vezérét szimbolizálja. Nem véletlen ez az utalás. A Halászbástyát ugyanis 1899 és 1902 között építették, tehát a milleniumi ünnepségeknek, a Honfoglalás ezredik évfordulójának tiszteletére épült. A fotón jól látszódnak a jellegzetes elemei. A kör alaprajzú tornyokat kúpos tető fedi, a tetőzet alatt oszlopokkal tagolt ablaksor látható. A bástya tornyai között az építész fedett folyosókat alakított ki, nyitott oszlopcsarnoksoron nyugvó boltozattal, amelyek felett teraszt nyitott. Schulek Frigyes ezzel az árkádsorral a románkori kolostorok kerengőit idézte meg. Bár az épület neoromán stílusú, tehát a 11. és 12. század robosztusabb építészetéből meríti elemeit, mégis könnyed hatást kelt ez a kőépítmény. Ezt a néhol szinte csipkeszerű könnyedségét talán az építész által megálmodott ritmikus elemek adják. Az árkád oszlopait kettős, illetve hármas csoportban nagyobb ívek fogják össze. Az áttört felületeken szabad kilátás nyílik a Dunára. A fehér kő, szinte világít a napsütéses napokon és remekül kiegészíti a Mátyás-templom törő épületét. Tovább haladva az egykori Híradás-bástyára épített, az eddigieknél egy szinttel magasabb, külön lépcsőrendszerrel és lépcsőtoronnyal kiegészített tornyot találunk.

A Halászbástya árkádjainak ölelésében, egy kisebb téren Stróbl Alajos Szent István szobra (1906) várja a látogatókat. A Halászbástya stílusához illeszkedő román stílusú, fehér mészkő talapzatot első királyunk életéből vett jelenetek díszítik. A háromszintes kő építmény alapja egy ovális alaprajzú elem, amelynek korlátját egyenlő szárú keresztek törik át. Az áttört mellvédkorláton csúcsos elemek díszelegnek, amelyek mintha hosszúkás török turbánok formáját idéznék. A korlát mögött látható téglalap alapú alépítmény oldalsó falait Szent István életéből vett jelenetek, az államalapítást meghatározó történelmi mozzanatokat megörökítő domborművek díszítik (koronázás, törvényhozás, templomépítés és Bécs hódolata), a téglalap sarkain pedig fenséges kő oroszlánok ülnek. Ezen az elemen található a harmadik, az előzőnél valamennyivel kisebb elem, amelyet csavart mintás oszlopok vesznek körül. A talapzat ezen részén, az oldalfalakon szintén domborművek láthatók, amelyek a király egyházalapító tevékenységére utalnak. Az Isten báránya mellett, a négy evangélista jelképe látható. Az aranyozott körökben az oroszlán, a sas, a bika és az angyal faragott képe látható. A fotón talán nem is érzékelhető, hogy milyen méretekről van szó. A talapzat több ember magas, 540 centiméter. Ezen a többszintes, dúsan díszített talapzaton foglal helyet Szent István négy méteres méltóságteljes bronz szobra, amelyet kékeszöld patina borít. Az első királyunkat hordozó ló négy lábát megvetve, szilárdan áll, fejét leszegi, testét gazdagon kimunkált ötvösművészeti érmékkel díszítő takaró fedi. Milyen más ez a ló, mint Savoyai Jenő lovasszobrának energikus paripája, amelyen nem messze innen, a Magyar Nemzeti Galéria előtt áll! Az államalapító királyt hosszú hajú és szakállas férfiként ábrázolta a szobrász. Vállán a koronázási palást, fején a Szent Korona, kezében kettős kereszttel díszített jogar. A nemes zöld patinával borított szobor feje körül aranyló kör, glória jelzi a király 1083-ban történő szentté avatását.

Igencsak furcsán hathat, hogy ezt az elegáns és méltóságteljes építményt a halászokról nevezték el. Hogyan is kerülhettek a Dunától messze, egy hegy tetejére a vízparti munkások? Az elnevezés azonban a hagyomány következtében mégiscsak Halászbástya lett, ugyanis a középkorban a várfalnak ezt a részét a halászok céhe védte. Egy másik elképzelés szerint nevét a bástya alatt elterülő városrészről kapta, amelyet anno Halászvárosnak hívtak és a mai Víziváros déli részét jelentette.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció 6

2020-10-23 (updated 2021-10-26) | By Szendrei József | 0 Comments

Rippl-Rónai József: Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett
1907

Bár órákig, napokig lehetne a Magyar Nemzeti Galéria tereiben csodálni a szebbnél szebb műalkotásokat, Rippl-Rónai József Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett című alkotása lesz az utolsó, amelyet itt megnézünk.

A kép méretében is igazodik a családias, bensőséges témához. A 68×100 centiméteres nagysága messze elmarad például Székely Bertalan Egri nők című festményétől, a témához illeszkedő méreteitől. A kép kompozíciója igencsak sűrű, az alakok mintha csak karnyújtásnyira lennének tőlünk. Ez is erősíti a bensőséges hangulat érzését és a nézőt szinte az asztal mellé ülteti. A kép előterében meleg színű, vörös asztalterítővel borított kerek kis asztalkát látunk. Rajta vörösborral megtöltött íves, keskeny nyakú elegáns üvegből készült kancsó áll. A kancsó két oldalán kerekded formájú boros poharakban már a kitöltött ital várja az ivókat. Mind a kancsó, mind a poharak felületén megcsillan a közeli ablak fénye, tükröződik formája. Az asztal túloldalán, a kép bal oldalán ül a festő apja kék és barna csíkos kárpittal fedett, magas háttámlájú, karfás székében. Komor, fekete kabátot visel. Hosszú szakállába és bajuszába már őszes sávok jelentek meg. Arcán is nyomott hagyott az idő. Szomorúan és kissé gondterhesen támasztja jobb kezével fejét, homlokát. Elgondolkozva tekint maga elé. A kép jobb szélén ül a Piacsek bácsiként ismert alak. A markáns orrú, ráncos férfi szakálla és haja hófehér. Szájából pipája hosszú szára lóg ki és elgondolkodva tekint maga elé. Hátuk mögött, alig látszik a szoba világos sárga fala.

Izgalmas hangulatú kép ez. Két férfi, előttük vörösbor. Akár jókedélyű beszélgetést is ábrázolhatna ez alapján a festő, mégis a szűk képkivágatú, szoros kompozíció jelenet egyfajta fáradtságot, elmerengést sugároz. A két férfi bár egymás mellett ül, de tekintetük nem találkozik, láthatóan nincsen közöttük interakció, nem beszélgetnek. Mindketten saját világukba, gondolataikba vonultak vissza.

A festmény Rippl-Rónai úgynevezett kukoricás korszakából való. Nevét arról kapta, hogy a művész ebben a korszakában a festéket laposan, kukoricaszemre emlékeztető formákban hordja fel a vászonra és vastagabb körvonalat hagy nekik. Nemcsak a foltok formája miatt érdekesek ezek a képek. A festő felhagy a térmélység érzékeltetésével, a színeket jellemzően tisztán viszi fel. Rippl-Rónai erről így nyilatkozott: “Abból áll ez, hogy színeket egymásra semmi körülmények között nem rakunk. Minden szín megvan a tubusban, csak ki kell venni belőle, úgy, ahogy van.” Ezt érzékeljük ezen a képen is, tehát a „szűkös” érzetet nemcsak az alakok és tárgyak zsúfoltsága okozza, hanem a színek is ráerősítenek erre.

Néhány gondolat a művészről:

Rippl-Rónai József Kaposvárott született 1861-ben. Csontváry Kosztka Tivadarhoz hasonlóan ő is gyógyszerészként dolgozott kezdetben, majd házitanítói megbízásának köszönhetően kezdett el rajzórákat venni. Később, több magyar festőhöz hasonlóan, Münchenben tanult a művészeti akadémián, majd Párizsban Munkácsi Mihálytól tanult. Franciaországban ismerkedett meg az impresszionizmus irányzatával. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció 5

2020-10-16 (updated 2021-10-26) | By Szendrei József | 0 Comments

Vaszary János: Morfinista
1930

A Magyar Nemzeti Galéria tereiben sétálva eddig találkozhattunk idilli hangulatú, nemzeti öntudattól és harci láztól átitatott és vallási hitvallástól sugárzó képpel is. Ezen a héten a modern élet kritikus ábrázolását csodálhatjuk meg Vaszary János Morfinista című képén. Színpompás, álomszerű jelenetet látunk, de ez az álom kissé nyomasztóvá válik, ha részletesen megvizsgáljuk.

A kép előterében, a festmény alsó sávjában hófehér bőrű, meztelen nőalak nyúlik el ernyedten. Üres tekintettel kifelé mereng a képből. Szó szerint üres, a festő a lelki üresség ábrázolásához nem festett szemgolyót se az alaknak. A nő talán egy fotelben ül, amelynek egyik karfáján lazán veti át lábait, gyűrűs kezével pedig a másik karfán támaszkodik. Ruhát nem visel, csak egy fehér alapon piros pöttyös kendő látható a fején és egy színben ezzel harmonizáló (piros, fehér, kék) gyöngysor van a nyakában. Alakját, a kép többi részéhez hasonlóan kissé elvontan, az egyéni jellemzőktől, részletektől mentesen festette meg a művész. A hófehér testet kékes lila körvonalakkal rajzolta meg. Nincs is szükség ezekre, hiszen az élvezeteket hajszoló nőben egy elvont fogalmat, a nagyvárosi létet fogalmazta meg a festő. A nő mögött a háttér kissé kaotikus, mintha egy morfiumgőztől terhes képzelgés lenne, ahol a valóság elemei rendszertelenül rakodnak egymásra. Határozott fénysugár világítja meg a nő arcát és mögötte a háttérben látható óriási Buddha szobor fejet, amely azt mutatja, hogy a 30 évek válságai között sokan a vallásban kerestek megoldást. Ezzel együtt a Buddha szobrok gyakori lakásdekorációs elemek is voltak a korszak art deco stílusú lakásaiban. A nő lábainál a háttérben cilindert viselő férfialak fekete árnya látható. Ez az elem szintén a korszak élvhajhász életmódját szimbolizálja. A test gyönyörei, az erotikus kapcsolatok nyíltsága erőteljesen hozzátartoztak a modern városi világhoz. Ezt a világot jelenítik meg a háttérben felbukkanó toronyházak és épülettömbök. A nagyvárosi éjszaka csillogását adó fényeket apró színes pöttyök sokaságával ábrázolta a művész. A morfin okozta képzelgéseket, hamis álmokat kék és rózsaszín gömbökkel jelenítette meg a művész.

Összességében nézve a kép remekül érzékelteti a 20. század első évtizedeinek nagyvárosi életérzését, életviszonyait. A csillogás, az élvezetek között bőven válogathat a városlakó, de a nyüzsgésben mégiscsak egyedül érzi magát és kapcsolatai felszínesek maradnak. Ezt az érzetet adják vissza a Morfinista festményének színei is. A képet szemlélve szinte dúskálunk a színekben, de a festmény kékei és rózsaszínei mégis tompák és kissé fakók.

Vaszary Jánost (1867-1939) festményeiről, grafikáiról ismerjük, de tervezett gobelineket (faliszőnyegeket) is, ami jól mutatja sokszínű tehetségét. Művészeti tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában kezdte, majd kortársaihoz hasonlóan, ő is Münchenben és Párizsban tanult. Munkáiban erőteljesek a franciás jegyek, de mutatják a Nagybányai Iskola hatását is. Képzőművészeti tevékenysége mellett figyelemre méltó tanári aktivitása is, ugyanis 1920-tól tíz évig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Részt vett több fontos művészeti csoport munkájában is. Alapító tagja volt az Új Művészek Egyesületének és a Képzőművészek Új Társaságának.

Ha szeretnél többet megtudni Vaszary Jánosról, akkor érdemes meghallgatni az alábbi két videót:

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció 4

2020-10-09 (updated 2021-10-26) | By Szendrei József | 0 Comments

Csontváry Kosztka Tivadar: Zarándoklás a cédrushoz Libanonban (1907)

Magyar Nemzeti Galéria

Álmok, látomások, isteni sugallatok. Nem ritkán meghatározzák az ember életét. Főleg, ha hallgatunk rájuk. Szerencsére így tett Csontváry Kosztka Tivadar is és ennek köszönhetően csodálhatjuk meg most a Magyar Nemzeti Galériában Zarándoklás a cédrushoz Libanonban című festményét.

Talán a színek azok, amik a leginkább megragadják figyelmünket és szinte oda láncolnak a festményhez. Az ég kékje a kép szélein még erőteljes, harsány, szinte éles színekben játszik, akárcsak a felhőtlen nyári napokon, de a horizonthoz közelítve egyre lágyabb, világosabb kékbe megy át. A horizont, másnéven láthatár, az a vízszintes vonal vagy sáv, ahol az ég és a föld találkozik. Egy olyan része az ábrázolásnak, amin megpihenhet a szemünk a kép szemlélése közben. Ez a sáv Csontváry képén egy halvány rózsaszín, légies domboldal, amelyen fehéres színű halvány utak sávjai vezetnek fel. Vajon mi lehet ez a domboldal? Talán sziklák vagy napszítta fű adja ezt a furcsa szint? Egy dolog biztos, hogy szinte éteri, súly nélküli ez a domboldal, akárcsak felhők szálltak volna le az égből.

A képet az óriási cédrus uralja. A két fa kékes, szürkés színekben játszó, összecsavarodó törzse adja a kép függőleges tengelyét, míg a fa fajtájára jellemző vízszintesen terjeszkedő ágai és méregzöld lombozata egészen kinyúlnak a kép oldalsó széléig. A fák körül elterülő vöröses-barnás földön az izzó rózsaszín és finom fehér virágok között láthatók a zarándokok. Az óriásira nőtt fákhoz képest szinte eltörpül a tövében álldogáló egy fehér és egy fekete ló. A képen szereplő további alak is aprócskának tűnik a fenséges cédrusokhoz képest. A fa körül hosszú fehér ruhában nők táncolnak egymás kezét fogva. Olyan érzetet keltenek, mintha valamilyen ősi rítus szerinti táncot járnának. Mozdulataikból és ruhájuk lengedezéséből érezhető lendületük, kezüket az ég felé emelik. A kép előterében lovaikon különböző színes ruházatban várakozik a többi zarándok. A háttérben a vöröses föld és a finom rózsaszín domboldal határán további alakok tűnnek fel. Lovasok, egy-két gyalogos, köztük talán civakodó kisgyerekek. A távolság miatt még kevésbé vehetők ki, mint az előtér figurái. A fa és az emberek mérete közötti különbség nem feltétlenül a növény adottságaiból adódik, bár a libanoni cédrus akár 40 méter magasra is megnőhet, az ilyen óriások igen ritkák. Az óriásira nőtt fa, mintha az égi és földi világot akarná összekötni, szétterülő ágai akárcsak széttárt karok lennének. Hatalmas ágai alatt az emberek, míg lombkoronájában madarak találnak oltalomra. Csontváry képei tele vannak szimbólumokkal, jelképekkel, így talán nem lepődünk meg, hogy több szakértő úgy gondolja, hogy a festő önmagát jelenítette meg fa formájában. Az eget és a földet összekötő fa így könnyedén vélhető a prófétai szerepet magára öltő festő önábrázolásának.

Néhány gondolat a művészről:

Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) művészetének látnoki-prófétai jellege már a gyógyszerészi pálya elhagyásakor is megnyilvánult. 1880. október 13-án leült a patika ajtajához, ahol dolgozott, hogy lerajzolja a szemközt álló ökrös szekeret. A patikavezető, amint meglátta rajzát, állítólag felkiáltott, hogy Csontváry festőnek született. Ekkor Csontváry hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője”.

Az isteni hang hatására végül elhagyta szakmáját és Münchenbe ment, ahol Hollósy Simon festőiskolájában fejlesztette rajztudását. Rengeteget utazott. Festett Dalmáciában, Olaszországban, Németországban, Görögországban, Egyiptomban, Palesztinában, Szíriában, Libanonban, Párizsban. Élete folyamán nem igazán becsülték műveit hazájában. Örökösei szekérponyvának akarták eladni műveit, utolsó pillanatban vásárolta meg őket az építész, Gerlóczy Gedeon.

Nehéz besorolni Csontváry festői stílusát. Sokan az expresszionizmushoz és a posztimpresszionizmushoz sorolják, de nem igazán illik egyik irányzatba se. Ő a Napút festője volt, a színek teljes tárházát akarta megörökíteni képein, valamint a napfény és a környezet tárgyainak összejátszásából sugárzó energiát.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Narráció 3

2020-10-02 (updated 2021-10-26) | By Szendrei József | 0 Comments

Székely Bertalan: Egri nők

A 19. század művészetének egyik meghatározó irányzata volt a történelmi festészet. Nem véletlenül lett kedvelt a korabeli Magyarországon, a szabadságharc leverése után a magyar társadalomban az elnyomó hatalommal, a Habsburgokkal szembeni ellenállás érzelmi megerősítését szolgálta. A hazafias témaválasztásnak köszönhetően előszeretettel ábrázolták a korábbi nagy honvédő hősöket, mindezt romantikus, lírai, lelket felemelő hangvételben.

Székely Bertalan ennek az irányzatnak kimagasló egyénisége volt. Az Egri nők című óriási (227×176,5 cm), embernél is nagyobb vásznán mozgalmas és hősies csata jelenete bontakozik ki. Miután a férfiak már elestek a harcban a várvédő nők testükkel, kosarakból kiömlő kődarabokkal próbálják meg visszatartani a várfalra létrák segítségével felmászó török ostromlókat. Ezt a vérzivataros, hősies harccal telített hangulatot emeli ki a háttérben látható ostromban megsérült bástya, a várfalon folyó küzdelemben egymásba gabalyodó testek és a háttérben gomolygó füst, amit a várban keletkezett tűz lángja fest vörösre. A meleg színek, a vöröses színárnyalatok használata nemcsak a halálos harc érzékeltetésére szolgálnak, hanem a néző érzelmeinek felélesztésére is alkalmasak.

A jelenet középpontjában fekete hajú, erős fizikumú nő látható. Alakját erős fény emeli ki, mintha egy reflektor világítaná meg. Lilás színű szoknyája előtt felhajtott fehér kötény látható, mintha csak azt szerette volna jelezni a művész, hogy a nő asszonyi teendőit hagyta abba a harc kezdetekor. Fehér blúzára szőrmével bélelt, világoskék anyagból készült, combközépig érő mentét, egyfajta kabátot húzott. Mozdulatában elszántság, a végsőkig harcolni akarás érződik. Jobb lábával kissé előre lép, így támasztja meg magát a beomlott várfalon. Bal kezével a mellette holtan összeeső páncélinges férfialak élettelen kezét fogja. A festmény elemzéseiből tudhatjuk meg, hogy az asszony férje kezét fogja és az ő íves szablyáját tartja jobb kezében, ezzel véve át párjától a várvédő feladatot. Érdemes megfigyelni a nő arcát, ahogy merev, félelmet egyáltalán nem sugárzó arccal tekint le a lába alatt özönlő török ostromlókra.

A török támadók első sorát még sikerült az asszonyoknak visszaverni. A katonák közül páran hátraesnek, de a mögöttük mászó alakok már lándzsával támadnak az asszonyra. Izgalmas kicsit elidőzni a törökök csoportján. Van közöttük kopaszra borotvált fejű katona, akinek csak egy kis lófarokban hagyták meg a haját, de vannak turbános alakok is. Öltözetüket finom anyagok alkotják: sárga-fehér, zöld-vörös mintás vastag brokát anyagok és vékonyabb hatású vörös-fekete vékony csíkozású kaftánok. Nehezen hihető, hogy a korabeli török közkatonák ilyen öltözéket viseltek. Talán ezeknek a kosztümöknek is köszönhető, hogy inkább egy színházi előadás jelenetének érzetét kelti a kép. A várfalon még két női alak látható a központi figura mögött. A fiatalabbik asszony oldalán karddal, elszánt tekintettel emeli fel a kövekkel teli kosarat, amit az ostromló törökök fejére készülnek zúdítani. Idősebb segítője arcán félelemmel segít emelni a kosarat. Félelmét nemcsak arca, de testtartása is tükrözi, nyakát kissé behúzza.

Érdekes megfigyelni, hogy bár egy véres küzdelmet örökített meg a festő, mégis mentes az ábrázolás a halál megjelenítésétől. A szereplők ruhái patyolat tiszták, a holtak is sérüléstől mentesek. Nem olyan meglepő ez, ha arra gondolunk, hogy itt a hősies érzelmek, a haza védelme a kép témája és nem pedig az elrettentés, sokkolás volt a festőművész célja.

Érdemes elolvasni a kép történetének alapjául szolgáló irodalmi alkotást, Tinódi Lantos Sebestyén énekét: Eger vár viadaljáról

Néhány gondolat a művészről:

A magyar történelmi festészet nagy alakja 1835-ben született Kolozsvárott. Eleinte mérnöknek készült, de szerencsénkre végül átiratkozott a művészeti akadémiára. Ahogy sokan a 19. század második felében Münchenben tanult, de elutazott Berlinbe, Franciaországba, Hollandiába, Németországba, Olaszországba és Londonba is. 1866-ban végül visszatért Magyarországra. Itthon nagyméretű történelmi témájú festményei mellett figyelemre méltóak freskói, amelyeket a pécsi székesegyházban, a tihanyi apátság és a budapesti Mátyás-templom számára készített. Jelentősek portréi is, de igazi kísérletező, nyitott személyiségként a mozgás tanulmányozásával is foglalkozott.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Newer
1
2
3
4
5
Older