Karácsonyi László: Patkánybűvölő

Kedves Olvasó!

Ezen a héten egy igazán különleges, varázslatos tárgyat hoztam Neked. Karácsonyi László Patkánybűvölője ugyanis egy dioráma. A műfaj eredetileg a fényképezést megelőző trükkös látványelem volt, de napjainkban inkább már a három dimenziós maketteket értjük alatta. Karácsonyi László diorámája mindezt egy doboztérben valósítja meg, tehát egy műfajötvözetről van szó. A megjelenésen túl meseszerű a címadás is, ugyanis egy klasszikus történet ered. Az eredeti mesében Patkánybűvölő különleges képessége, hogy hegedűjátékával magához vonzza a patkányokat, majd kicsalja őket a városból. Micsoda humánus patkányírtás, nem? A Patkánybűvölőt egy város lakói azonban becsapják, ugyanis a sikeres művelet után nem hajlandók kifizetni a bérét. Ekkor Patkánybűvölő bosszúból ismét játszani kezd, ám most már egy olyan melódiát, amivel a város összes gyerekét magához édesgeti és kivezeti őket a városból. A rémült szülőknek természetesen azonnal megjön a kedve a fizetéshez.

A Patkánybűvölő jelenete egy díszes dobozban helyezkedik el. Méretei: 38x37x62 centiméter, tehát egy könnyen felemelhető, elegáns dobozkáról van szó. A tárgy maga ötvözi magában egy régi klasszikus óra és egy ékszer vagy zenedoboz valamennyi tulajdonságát. A fekete és ezüst, dúsan faragott doboz leginkább egy ókori templomot idéz. Két oldalt egy-egy növényi díszes fejezettel ellátott oszlop látható, melyek egy patkányfejjel díszített timpanont (háromszög alakú homlokzati elem, ami mintegy megkoronázza az épületet, a háromszögbe leginkább emberalakos jeleneteket helyeztek). A belső tér falai tükörrel burkoltak, ezért a látvány kissé bizonytalan, meseszerű.

A fehér márványos és vörös négyzetalakú kővel borított kis tér egyetlen dísze egy dúsan aranyozott, barokk stílusú csillár. Ez világítja meg a bizarr jelenetet, ahol egy barokk vagy rokokó ruhába öltözött gorilla táncra perdíti a fekete és fehér patkányokat. Karácsonyi László talán egyik védjegye, hogy ötvözi a különböző talált szobrokat és játékokat, így felismerhető, hogy a figura teste egykor egy rokokó szobor része volt. Az egykori hegedűművész szobra elegáns kék zakót, fodros inget, sárga szűk térdnadrágot, fehér harisnyát és fekete cipőt visel. Ezt a klasszikus nippet, dísztárgyat ötvözte a művész egy játék gorillafigura vigyorgó fejével. A két tárgy kombinációja a végletekig fokozza a bizarr világot.

A mű azonban nem egy statikus dobozvilág. Komoly részét képezi a zene és a mozgás is. A jelenetet befogó doboz elülső oldalán, a lábazaton három kis kurblit találunk, amelyet megforgatva különböző dallamokat varázsolhatunk elő a dobozból, ezzel mindig más és más dalt játszik nekünk a Patkánybűvölő.

Az alkotás másik meglepetése, hogy a patkányok nem mozdulatlanul merednek a hegedülő alakra, hanem a kockaköves alap alá szerelt egy-egy óraművel folyamatosan és szabályosan körbe-körbe forognak.

A dobozterek műfajával, így a diorámával Karácsonyi László képzőművész régóta foglalkozik. A Patkánybűvölőt 2013-ban álmodta meg, azóta ki volt állítva 2013-ban a Casati Art Corner Galériába, 2015-ben a Budapest Art Marketen, 2016-ban a Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria kiállításán.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Vincze Ottó: Magyarázat

Kedves Olvasó! 

Manapság sajnos egyre többször tapasztaljuk, hogy a kommunikáció nem megfelelően működik közöttünk. Más nyelvet beszélünk, eltérő dolgokat értünk egy-egy kifejezés alatt, de a legtöbbször nem figyelünk egymásra, nem vagyunk elég nyitottak a másik jelzéseire. Ezt a gyakori problémát mintázza remekül Vincze Ottó Magyarázat című installációja, amelyet ma hoztam neked. Ezzel az alkotással Szentendrén a Láthatatlan jelenlét kiállításon találkoztam még májusban és azonnal rabul ejtett.

Első pillantásra végtelenül egyszerű munka, ami leginkább dekorativitásával ragadja meg a nézőt. Két nő képzeletbeli beszélgetésének lehetünk részesei. A nők ábrázolása persze elvont és nem egy konkrét nőalakot kell magunk elé képzelnünk, csak az elsődleges nemi jegyeket emelte ki a művész. Az alakok nyaktól lefelé és derékig láthatók. Csak karjuk mozdulata, mellük, válluk és a felsőtestük tartása közvetíti a mondanivalót. Az alakok egymással szemben állnak, mi csak oldalról látjuk őket. Testüknek is csak a körvonalait látjuk, akárcsak egy vonalrajzos képregényben. A figurákat megrajzoló vonalak anyaga körülbelül 1 centiméter széles, vékonyra lapított ónhuzalok. A fém kontúrt vékony pálcákkal körülbelül 10 centiméter távolságban rögzítik a falra, így kissé eltartanak az alapot képező falsíktól. Ezért megfelelő világítás mellett a vonalrajz árnyékot vet a falon és térbeli, háromdimenziós lesz a kétdimenziósnak hitt rajz. A nők felsőtestét fekete csőtop fedi, amitől még életszerűbb lesz a látvány.

Az anyagiak után azonban térjünk rá a figurák beszédes mozdulataira, a magyarázat folyamatára. Az egymással szemben álló páros bal oldali alaknál van épp a szó, ezt onnan sejthetjük, hogy kezét lazán, derékszögnél kissé nagyobb szögben behajlítja, felemeli. Tenyerét felfelé fordítja. Mozdulata mögött sok minden lehet. Kezével, gesztusaival nyomatékosítja elhangzott szavait. Talán éppen igaza mellett érvel vagy kérleli társát. Ezzel szemben a jobb oldalon álló alak válla enyhén beesik, testtartása passzív. Karja ernyedten, erőtlenül lóg teste mellett. Minden porcikájából a passzivitás árad. Érezzük, hogy a beszélgetőpartner minden erőfeszítése hiábavaló szófecsérlés. Amíg a másik fél nem nyitott mondandónkra, addig bármit teszünk is, nem fogja befogadni és felfogni szavainkat.

Különösen igaz ez, ha a beszélgetés témája vagy mikéntje eltér a hétköznapitól. Ezt jelzik az installációban, az alakokat kiegészítő tárgyak. A két figura között ugyanis egy megsárgult, talán szakkönyvből kitépett lap látható ócska képkeretben. Akár egy múlt századi iskola osztálytermének a falán is lóghatna. A táblázatot szemlélve anyagok, vegyjelek és mértékegységek szépen rendezett sora tárul elénk. Bár el tudjuk olvasni a jeleket és a szavakat, értelmezni már nem biztos, hogy tudjuk. Kell hozzá valamilyen speciális előismeret, tudás. Fontos kritérium ez a beszélgetések során is. Mindig figyelembe kell vennünk beszélgetőtársunk ismereteit és tudását is. Ez is a figyelemnek egy formája.
Az installáció jobb szélén fülhallgatót és mp3 lejátszót találunk, amelyben két nő társalgását hallgathatjuk, azonban a partnerek nem egymást váltva, hanem egyszerre beszélnek. Képzelhetjük, hogy ebből mekkora káosz alakul ki. Ez is a sikeres kommunikáció egyik összetevője. Ha nem adjuk meg a tiszteletet, az időt és a figyelmet beszélgetőtársunknak, akkor nem tudjuk meghallani és megérteni a mondandóját, az egész beszélgetés, a teljes szituáció feleslegessé válik. Vincze Ottó Magyarázat című munkája, tehát nemcsak egy egyszerű, hétköznapi szituációt ábrázol, hanem tanít is. Tanít az egymásra figyelésre és egymás tiszteletére.

Pár szó a művészről:

Vincze Ottó autodidakta művész. 1964-ben született Kisvárdán, jelenleg Szentendrén él és dolgozik. Korai munkáinak jellegzetessége: az emblematikus módon leegyszerűsített bábszerű figurák. A Magyarázat munkája 1998-ban készült. 1986-tól napjainkig számtalan önálló és csoportos kiállításon állított ki. Művei több közgyűjteményben is megtalálhatók, többek között a Magyar Nemzeti Galériában, a Ferenczy Múzeumban, a paksi Modern Képtárban, a pécsi Jannus Pannonius Múzeumban vagy a németországi Skulturenparkban Katzowban.

Érdemes kilátogatni Szentendrére a Ferenczy Múzeumi Központ Kovács Margit kiállítására is, ahol tapintható tárgyakkal teszik érzékletesebbé a tárlatot.

A mű a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteménye

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Lonovics László Ég és Föld 4. című alkotása

Kedves Olvasó!

Ezen a héten egy magyar kortárs alkotó nonfiguratív művét szeretném bemutatni Neked. Nonfiguratív vagy absztrakt festészetet értelmezni, leírni nem könnyű feladat, de mégis rengeteg lehetőség rejlik benne. Az absztrakt képek esetében ne várjunk természethű ábrázolást, még csak utalást se! Nincsenek jól felismerhető alakok, a természet és a hagyományos ábrázolásmód szabályai nem vonatkoznak rájuk. Az absztrakt művészet tehát a színeket és formákat önmagukért léteznek, a tárgyi és vizuális megjelenésük inkább az elvont tartalom közvetítésének és nézőből kiváltott hatás elérésének egy eszköze.

Lonovics László Ég és Föld 4. című alkotása is egy elvont fogalomhoz, érzethez visz majd közelebb minket. Ahogy a címből is kiolvasható a mellékelt alkotás egy sorozat negyedik alkotása. Ezen darab, ahogy a sorozat további képei is, számítógéppel készült. Lonovics Lászlót régóta foglalkoztatják a fény kérdései, hatása és megnyilvánulása. Az itt látható képén is többféle érzete jelenik meg a fénynek. A valóságban, a kézzel fogható életben 90×90 cm-es alkotás alsó körülbelül egy ötöde érzékelteti a földet egy szürkés, feketés sávval. Felette feszül a ragyogó égbolt meleg színeivel: a sárga egész színtárával a citromsárgától a melengető narancsig, amely néha már vörösbe hajlik.

A két rész színei azonban nem lágyan mosódnak egymásba, hanem sugarasan, vékony és apró sávokban. Az apró sávok akár a grafikai munkák, metszetek megmunkálását, karakteresebb ecsetvonásokat, vagy akár a szőttesek szálainak sorjázását is emlékezetünkbe idézhetnék. Az Ég és a Föld találkozásából, a horizontból indulnak ki és haladnak a kép szélei felé, sőt szinte az az érzetünk, hogy kifelé száguldanak a képből. A függőleges tengelyen és szintén a horizontból erőteljesebb sárga fény áramlik ki. A korábbi apró fénysugarak itt erőteljes, karakteres sávokká változnak át és szinte kitörnek a kép keretei közül. Az eddigi fénysugarak a kép teréből kifelé tartottak, ezzel ellentétesen a stilizált nyilakként ábrázolt sugarak a kép felső széléből a horizont irányába haladnak, a kép függőleges tengelyén elhelyezett középpontja felé. Az égből érkező vonalak és nyilak a Föld sávjában is tükröződnek.

A két összhatása igazán izgalmas. Egyrészt ahogy a hagyományos technikák (festészet, grafika) vizuális megjelenése a számítógépes grafika eszközeivel és lehetőségeivel tovább élnek. Másrészt a roppant szabályos szerkesztés miatt, ugyanis a vízszintes és függőleges tengelyeken szerkesztett, stilizált nyilakkal alkotta meg képét a művész. Ez a merev szerkesztés azonban mégsem feszélyez minket a mű szemlélése közben. Hihetetlen energiák tombolnak a képen: a különböző irányú sugárzások azonban mégsem nyugtalansággal, inkább békével, nyugalommal árasztják el a szemlélőt. Egy univerzális, az ember terén felül álló, mindenható erő képét sugározzák felénk. Lonovics alkotásának izgalmas vonása, hogy képes a személytelennek, hidegnek tartott számítógépes grafikával egy ennyire meleg, emberi és a spirituális világot is megjelenítő komplex alkotás létrehozására.

Pár szó az alkotóról:

Lonovics László a Magyar Iparművészeti Főiskola vizuális és környezetkultúra, valamint multimédia szakán végzett. Ebből következően nemcsak a hagyományos festészeti és grafikai műfajokat és eszközöket használja gyakorlottan, hanem a legmodernebb technológiákat is beemeli alkotási folyamataiba. Alkotásaiban felhasznál fotókat is, fényrajzait szitanyomással sokszorosítja. Munkásságában fontos szerepe van az oktatásnak is, hiszen a békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskola docense, a vizuális tanszék vezetője.
Köszönet Gy. Dobos Mariannak, hogy bemutatásra ajánlotta az alkotót és a művet.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Vigadó tér közterületi szobrok

Kedves Olvasó!

Ezúttal nem egy, hanem azonnal három szobrot hoztam nektek. Különlegességük, hogy utcán találhatjátok meg őket, így meg is érinthetitek őket. Mindannyian Budapesten a Vigadó tér egy-egy pontján találhatók.

Ha a Vörösmarty tértől közeledtek az első ilyen köztéri szobor az InterContinental szálló Duna felőli oldalán vár rátok. A világirodalom egyik óriásának, William Shakespeare–nek állít emléket. A bronz szobron már meglátszik az idő nyoma, zöldes színű patina található itt-ott a feketés-fémes alakon. Mészáros Andor szobrászművész életnagyságú szoborként álmodta meg Shakespeare alakját. A feje búbján már kopaszodó, de tarkóján hosszú hajú, elegáns bajszos férfi a 16. század jellegzetes ruházatát viseli: nyakán a korszakra jellemző malomkerékszerű spanyolgallér fodrozódik, zekéje a test vonalát követi, apró fodros díszítésű nadrágszerű ruhadarabot és harisnyát visel. Az alak jobb lábát előre nyújtva, bal lábát meghajtva, derekát meghajtva elegáns mozdulattal a hajol meg egy képzeletbeli uralkodó előtt. Jobb kezét lágyan előre nyújtja, bal hóna alatt összetekert papírtekercs. Talán éppen legújabb alkotása. Arcvonásaiban felismerhetjük az egykori híres író és költő vonásait, a jellegzetes hajviseletnek és a bajusznak köszönhetően felismerhetjük a szoborban az irodalomkönyvek lapjain szereplő Shakespearet. A szobor eredetije az ausztráliai Ballarat város főterén áll, ennek másolatát helyezték el a magyar fővárosban 2002-ben.

A nagy költőtől nem messze, ücsörög Raffay Dávid szobra a Kutyás lány. A szintén bronz szobor életszerű, vidám jelentet örökít meg: a fiatal, haját lófarokba fogó lány egy kör alakú padon ülve jobb karját kinyújtva kéri vele szemben ülő kutyájának szájából a labdát. A lány megjelenésében semmilyen különlegesség nincs, ruhája hétköznapi hosszú ujjú pulóver és nadrág. Arca, mosolya és kérő gesztusa viszont hihetetlenül beszédes. Szinte várnánk, hogy megszólítsa kutyáját. Hosszúszőrű kiskutyája előtte ül. Fülét ugyan hegyezi, de labdáját szájában tartó fejét játékosan elfordítja gazdájától.

A Vigadó téri Dunakorzó egyik leghíresebb alkotása, Budapest egyik ikonikus köztéri szobra. Marton László Kiskirálylány című szobrát saját 5 éves kislányáról, Évikéről mintázta, akinek kedvenc játéka volt, hogy újságpapírból kreált koronájában és fürdőlepedő palástjában királylányosat játszon. Az 1990 óta a Dunakorzó korlátján ücsörgő életnagyságú bronz szobor élethűen adja vissza a kislány vonásait, természetes testtartását. Fején a papírkorona ágai kissé kuszán állnak, a királyi palástot jelképező fürdőköpeny gallérja vagányul felhajtva. A stabil ülés érdekében lábait kissé szétveti, kezeivel a korláton kapaszkodik. Mind a karján, mind a ruházatát alkotó laza pólón életszerűen gyűrődik az anyag. A köztéri bronz szobrokra jellemző módon a Kiskirálylány egyes részeit is már csillogóra koptatták a turisták simogatásai. A Kutyás lány kiskutyájának füléhez hasonlóan a Királylány lábai, combjai is fényesre kopásukkal mutatják az érintések helyét.

Az életnagyságú és megfogható köztéri szobrok egyik jellemzője ez. Székesfehérváron a gesztenyeárus kocsiját toló kendős idős asszony, Kati néni orra is csillog már, az arra járók szerencsét hozónak tartják a szobor érintését. Nem egyedi szokás ez: a Feneketlen-tó partján álló Maci szobor fülei is csillognak már, hiszen az arra járó babonás iskolások a medve fülének simogatásától várják a jó jegyeket.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Jakócs Dorottya-Tripsánkszki Dávid: Mindenkinek van egy városa

Kedves Olvasó!

Folytassuk bóklászásunkat Budapest utcáin, hiszen ott is lépten-nyomon művészeti alkotásokba botlunk. Ezúttal egy falfestményt, muráliát hoztam neked. A Színes Város Csoport évek óta szervez falfestéseket Budapest különböző területein és felületein, hogy egy színesebb, szebb és örömtelibb városban élhessünk. Alapgondolatukat a 20. századi magyar festőtől Vásárhelyi Győzőtől, vagy ahogy a nagyvilág ismeri, Victor Vasarelytől származik, aki 1983-ban elkezdte hirdetni, hogy a művészetnek nem csak a múzeumokban, hanem a falakon kívül, a városi térben és a mindennapjainkban is helye van.

A Színes Város Csoport pár éve már falfestő fesztivált is szervez, amelynek keretében profi művészeket hívnak meg, hogy hidak lábát, iskolaépületek falát, komor betonkerítéseket, metrólejárókat tegyenek vidámabbá. Leggyakrabban tűzfalakat festenek ki. Az óriási, üresen tátongó felületek akkor tárulnak elénk a házak oldalfalai, amikor foghíjtelkek keletkeznek két ház között, tehát lebontanak egy épületet. Sokszor romos, üresen ásítozó falak ezek. A munka sosem egyszerű, hiszen magasra és nagy felületre kell felfesteni a terveket, így építkezési állványokat építenek a művészek, a képeket óriási festőhengerekkel, graffitis spraykkel festik meg.

A Színes Város sok-sok munkája közül ma a Dob utca 36-38. szám alatti, azaz feletti tűzfalfestményt hoztam. A 207 négyzetméteres gigantikus festményt Jakócs Dorottya és Tripsánkszki Dávid alkotta meg. Címe: Mindenkinek van egy városa. A fehérre festett házfalon míves, régi képkereteket idéző arany és szürke színben játszó képkeretben egy férfi és egy nő portréja látható deréktól felfelé. A férfi és a nő különböző stílusúak, mintha két különböző várost jelenítenének meg.

A nő vörös haja lobog a szélben, érzéki vörös ajkait csücsöríti, merész sminket visel, ruhája gazdagon díszített arany ékszerekkel. Jobb kezével fogja a mellette álló férfi kezét, a nő karja telis-tele tetoválásokkal, motívumai a népművészetből erednek. Fején korona, amit ha jobban megnézünk barokkos stílusú arany házakból áll össze. Fülében víztornyok csüngnek fülbevalóként. A nő testéből kis madarak, csőrükben üzenetet tartva repülnek át a másik alakhoz. Jobban megnézve a nő mellett álló férfi igazán furcsán fest. A nő színessége mellett ő tényleg elszürkül, csak szürke és fekete festékkel festették meg. A torzonborz, szakállas férfialak tekintete üres, testét lakótelepek nyitott ablakainak képe díszíti. Hajából óriási toronyházak meredeznek kifelé.

Érdekes ellentét feszül a két alak között: a nő eleven és élő, míg a férfi merev, hideg és változatlan. A női alak előtt papírszalag húzódik, melyen a mű címe: Mindenkinek van egy városa és a felavatás ideje – 2014. augusztus 14.- látható. A kép alsó részében a nő alakjánál a férfira jellemző szürke felhőkarcolók, a férfinál a nő világából származó aranyozott, díszes, régimódi házak láthatók. A két ellentétes világ így egyensúlyba kerül.

Az egész rajz stílusa a régi graffitiket és egy kicsit a modern tetoválások stílusát idézi: a formákat vastag fekete körvonalak hangsúlyozzák, a használt színek tiszták és elevenek, nincsen színátmenet, összemosás. Az óriási falfelületen dúskálunk a különböző elemekben, a férfi és a női, a régi és az új, a színes és a szürke váltogatja egymást, de mégis az összkép harmonikus.

A falképek festése igazán nehéz feladat a művészek számára. Nemcsak óriási méretben kell megalkotniuk művüket, de nézőt is nehéz megszólítaniuk. A napi rohanásban sokszor észre sem vesszük ezeket a csodás képeket, nem állunk meg az utca forgatagában, hogy elgondolkozzunk üzenetén vagy csak rácsodálkozzuk szépségére és felfedezzük a részleteit. Pedig ajándékok ezek, ici-pici szépség morzsák a mindennapjainkban.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
Fotókredit: Farkas András

Lajta Béla: Szent István utca 15.

Kedves Olvasó!

Ezúttal is egy épületet hoztam neked. A mostani érdekessége, hogy nem a Budapesten megszokott vakolat burkolata van, hanem kerámiával vonták be.

A Belváros szívében, a Bazilika melletti utcában található, a Szent István utca 15. szám alatt. Egykor a Hecht Jónás és fia textil-kereskedése üzemelt benne, majd a Magyar Külkereskedelmi Bank költözött ide, ennek az elegáns felirata a mai napig megtalálható az épületen. Olyan sok értékes épületünkhöz hasonlóan ez is kiüresedve, lezárva áll és várja, hogy egyszer ismét értékelik és méltóképpen használják majd.

A fotón az épület homlokzatának egy része látható.

A földszinti rész halvány kékeszöld kerámia lapokkal van burkolva, ezek az épület mellett elhaladva, megtapintva is nagyon izgalmas érzést adnak. A halvány kék kerámia azonban csak az alap színét adja az épületnek. Fémes hatást keltő sávok ölelik körbe a Magyar Külkereskedelmi Bank feliratot, amin csak igazán közelről látható, hogy a népi hímzésekről ismert páva és növénymintákat alakították ki fémből, szinte még a keresztszemes öltések is érezzük az ujjaink alatt. A pávák mellett más állat is látható az épületen a nagy főbejárat feletti erkélyt kitátott szájú csukákról mintázott szobrok díszítik. A kő halak kitátott szájukkal mintha levegőért kapkodnának, mereven tekintenek le ránk. Nem véletlen, hogy a tervező pont ezeket a nem annyira bájos halakat választotta a díszítésre, ugyanis az üzlet tulajdonosának neve (Hecht) németül csukát jelent. A bejáratot két oldalról keretező oszlopokon tenyérnyinél valamennyivel nagyobb négyzet alakú mezők van. A mezőkben napsugarak, a napsugarak alatt két évszám 1850 (az üzlet alapításának az éve) és 1907 (a ház építésének éve). Az évszámos kerámialapok a homlokzat halványzöld színével harmonizáló, de kicsit sötétebb, fémes aranyosan csillogó bevonatot kaptak.

A következő képen az íves, kicsit rácsszerű megoldással kialakított ablakok közötti szakaszokat díszítő jellegzetes elem látható. Bár jelenleg az épület ablakai fatáblákkal le vannak fedve, egy-egy tábla között felnyúlva a mai napig megsimogathatjuk a díszítést. A mezőben egy stilizált virágcsokrot adnak ki a színek és a minták. Olyan módon áramlanak és mosódnak össze benne a színek, mint a szappanbuborék felszínén. Van itt zöld, kék, lila, vörös és arany. A virágcsokor formáit háromszögek, finom íves növénykacsok, finom körök adják. A formákat azonban nem csak úgy ráfestették a kerámia lapokra és kiégették! A különböző vonalakat belepecsételték, belenyomták az anyagba, így a kiégetés után is remekül kitapinthatók az egyes formák és vonalak barázdái. Nagyon hasonlítanak a népi fafaragásban használt mintákhoz. Ezért is nagyon érdekes ez az épület, mert a népi hímzéstől a fafaragáson át mindenhonnan kölcsönzött az építész mintákat, de egy új anyagban, a kerámiában dolgozta fel.

Végül, de nem utolsó sorban beszéljünk kicsit az építészről.

Lajta Béla a századforduló (1900-as évek eleje) elismert magyar tervezője volt, akire mint építészre két dolog volt jellemző imádta a kerámiát használni és főként a népművészetből vett elemekkel díszítette épületeit. Lajta Béla épület még a Mexikói út 60. szám alatt álló Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Szakközépiskola is. Ugyanabban az időben készült, mint a fent leírt épület, így díszítőelemei is nagyon hasonlóak. Érdemes kerítését és kapuzatát megnézni, találhatunk hasonló díszítéseket.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

A mellékletben található képek forrása
1. http://susannicon.blogspot.hu
2. saját fotó(Somogyi-Rohonczy Zsófia)

Az Átrium Film-Színház épülete

Ezúttal egy jellegzetes budapesti épületet választottam, az Átrium Film-Színház épületét, amely építészeti jelentőségén túl azért is fontos, mert a színház évadról évadra nagy számban tűz műsorára akadálymentesített előadásokat is.

A fekete-fehér fotón a film-színház épületének 1969-es állapota látható, úgy ahogy az utca embere is megszemlélhette akkoriban. A főbb jegyek változatlanok, de pár apró érdekes részletet felfedezhetünk a fotón: a mozi előtt parkoló fehér Volkswagen bogarat és a Trabantot, az épületen virító Május 1. neonfeliratot, ugyanis ekkoriban már Május 1. mozinak hívták az Átriumot. A fotó nappal készült, az emberek jönnek-mennek az utcán, egy férfi hóna alatt létrát cipel.

De lássuk, hogy hogyan is néz ki ma az Átrium Film-színház!

A Margit körút zsongásába épült fel 1937-ben a híres Kozma Lajos építész tervei alapján a hét emeletes lakóépület, melynek földszintjére már a kezdet kezdetén is mozit, tehát mozgófilmszínházat terveztek. Az épület stílusa letisztult és egyszerű: szürkés kő hatású burkolata van a falaknak, egyforma négyzetes ablakai szalagszerűen futnak egymás alatt, egymás mellett háromszor négy ablak található. Az ablakkeretek vidám, meleg narancssárga színűek. Játékosan megbontják a mértani szigort. Egy-egy lakáshoz íves, pirosas-narancs színre festett korlátós erkélyek is kapcsolódnak. Ezek alapján azt is gondolhatnánk, hogy az épület ugyanolyan lehangoló látványt nyújt, mint a lakótelepek kockatömbjei, de ez mégsem így van. Az apró színes elemek vidámságot, egy kis játékosságot visznek a mértani formák közé.

A bejárat fehér és narancs keretes üvegajtajai fölött íves tető található, az előtető fölött elegáns neon betűkkel olvasható a film-színház neve: Átrium. Éjszaka felkapcsolják a neon betűket, ami eleganciát és valami hollywood-i csillogást ad a mozinak.

A fa borítású lengőajtókon az előtérbe belépve tipikus art deco hangulat fogad minket. Az 1920-as, ’30-as évek irányzatához hű módon a belső térre is a geometrikus formák a jellemzőek. Sok a fém,a tükör és a lámpa. A padló fekete-fehér kockás kőburkolatot kapott, a térben található karcsú négyzetes oszlopok felületét tükrök borítják, a kör alakú oszlopokon apró fekete-fehér mozaik. Ebbe a nagyon mértani és merev fekete-fehér hangulatba hoz egy kis vidámságot a lépcső alatti falfelület narancssárga csempeborítása. Bár sok követ, csempét és fémet használt a tervező, a formák is leginkább négyzetesek, mégsem tűnik barátságtalannak a tér. A belépőt a tér jobb oldalán íves lépcső fogadja, amelyen a karzatra juthatunk fel. A fényárban úszó előteret a lépcső melletti, egész falat betöltő tükör még nagyobbá és ragyogóbbá teszi. A nézőtérbe belépve vörös bársony borítású falak, valamint a földszinten és a karzaton is bársony huzatú székek fogadnak minket, fejünk fölött óriási kör alakú mélyedés, ahonnan mint valami sejtelmes égi fény ragyognak ránk a nézőtér lámpái.

Érdekességek a mozi történetéből:

• Az Átrium Film-színház volt Budapest első mozija, amit direkt hangosfilmek játszására szántak.
• A második világháború alatt több bombatalálat is érte, így az épület igencsak romossá vált a harcok után. A mozi terében, ahol most a színházi előadásokat nézhetjük, a harcok alatt egy ideig mészárszék volt, tehát állatokat vágtak ebben a térben.
• A háború utáni újjáépítést követően Teherán néven mulató is üzemelt itt.
• 2012-től üzemel színház az egykori mozi épületében.

Somogyi-Rohonczy Zsófia

Az Átrium Film-Színház épületéről készült kép forrása a fortepan.hu, készítője Bauer Sándor

Claes Oldenburg: Női fehérneműs pult

Szeretettel üdvözlök mindenkit,

Somogyi-Rohonczy Zsófia művészettörténész és az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület munkatársa vagyok. A következő 40 hétben olyan műalkotásokat (festményeket, szobrokat, fotókat és épületeket) szeretnék bemutatni Önöknek, amelyek Budapest utcáin és terein vagy egy budapesti közgyűjteményben is megtekinthetők.

A Ludwig Múzeum munkatársaként elsőként egy, a jelenlegi állandó kiállításon is látható alkotást szeretnék bemutatni Önöknek és mint művészettörténész nem is tudok nagyon kibújni bőrömből, így az egyes alkotásokról röviden művészettörténeti szempontból is mesélek majd.

Claes Oldenburg 1962-ből származó Női fehérneműspult című munkája előtt egy életnagyságú női fehérneműs pult előtt állunk. A karnyújtásnyira valamivel szélesebb, embermagasságú, éles peremű és csúcsos fényes fekete műanyag pultra halmozva, valamint egy fém állványra és egy lábon álló fogasra akasztva női fehérneműk ismerhetők fel. Stílusuk az ’50-es, ’60-as évek stílusát követi. Van itt kombiné, fűző, harisnyatartó és csúcsos kialakítású melltartó, harisnya és kesztyű is. Bár formájuk alapján be tudjuk azonosítani a különböző női alsóneműket, már látványra is érzékelhető, hogy a megszokottól eltérő ruhadarabokról van szó. Mert milyen minőségek és érzetek jutnak eszünkbe a fehérneműről? Áttetsző, puha, rugalmas, az alakot követő, kényelmes és érzéki. Ezzel ellentétes érzeteink lehetnek Oldenburg művét nézve, hiszen a művész valamennyi ruhadarabot zománcfestékbe mártotta, így akasztotta és halmozta őket egymásra. A festéktől merevvé és viselhetetlenné váltak a fehérneműk. Zöld, piros, kék, fehér, fekete, szürke felületükkel és fröccskölt mintájukkal keményen és mereven függnek a fogasokon. A tárgyak fölött hideg fényű neon függ, ami mozgásunkat érzékelve hirtelen felgyullad. A sokat költöztetett műveknél, főleg ha ilyen sok tárgyból állnak, sokszor előfordul, hogy nem az eredeti, művész által elképzelt felállásban kerülnek ki a tárgyak. A Ludwig Múzeumban is így volt sokáig, pár évvel ezelőtt magának a művésznek a közreműködésével alakították ki a mostani elrendezést. Erről bővebben a Ludwig Múzeum blogján lehet olvasni:

http://ludwigmuseum.blog.hu/2012/03/23/a_fehernemuspult_igaz_tortenete

A svéd származású szobrász a pop art művészeti mozgalomhoz tartozott. A pop art a modern élettől ihletet alkotásaival sokszor kérdőjelezte meg a használati tárgyaink értelmét. Sokszor fordultak munkáikkal a kor híres emberei, szupersztárjai felé (gondoljuk csak a leghíresebb pop art művész, Andy Warhol Marilyn Monroe vagy Elvis Presleyt szériában gyártó festményeire) vagy hívta fel a figyelmet a modern élet sztereotípiáira, csalóka boldogságára. Oldenburg tettével megfosztotta értelmüktől a használati tárgyakat, tehát használhatatlanná tette őket. Áttételesen az érzéki, simulékony, a férfiak álmaiban szereplő nő képe szertefoszlik, lehetőség nyílik egy új nőkép kialakítására.

fotó: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum I Rosta József