Tudtad, hogy Budapesten található a világ második legnagyobb zsinagógája? A new yorki Emánu-Él zsinagóga után a magyar főváros zsidó közösség zsinagógája érdemelte ki ezt a címet. A Dohány utca kezdetén álló mór stílusú épület építészeti, vallástörténeti és a magyar történelem szempontjából is értékes emlék. Az épület akárcsak egy mesebeli palota, az Ezeregy éjszaka meséinek is helyet adhatna.
Az 1859 szeptember 6-án történt ünnepélyes felavatás után sokáig csak a zsinagóga épülete állt ezen a helyen, majd 1931-ben építették hozzá a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár épületét és alakították ki a hősök kertjét, amely ma már temető. A Dohány utcai épület a neológ irányzatnak a zsinagógája. Az 1868-as év a zsidó közösség szempontjából is meghatározó év. A közösség tagjai nem tudtak megegyezni egy közös vezetőben, így három irányzatot hoztak létre. Ezek a neológia, status quo ante, orthodox irányzat.
Az épület leglátványosabb eleme talán a központi bejárat fölött tornyosuló két torony (1. kép). A hatszög alapú hasábok mindegyik oldalát kecses, keskeny, íves ablakok törik meg. A tornyok tetejét aranyozott kupolák fedik. A mór stílus jegyeit hangsúlyozzák a finom csipkézettel díszített ablakok. A központi bejárat fölött kör alakú ablak látható, amely egyszerre idézi fel a gótikus katedrálisok rózsaablakait, de formái által mégis a keleties hatást erősíti. A központi kapu síkja kissé beugrik, míg a tornyok alatti falszakaszok inkább kiugranak. Az épület másik jellegzetes díszítése a burkolat vízszintes sárga-vörös sávozása, amely végigfut a homlokzaton, de még a kupolás tornyokon is látható ez a dekoratív csíkozás.
Ha közelebbről is szemügyre vesszük az ablakokat, akkor még finomabb díszítésre lehetünk figyelmesek (2. kép) A félkörívben záródó ablakok körül díszes sáv fut végig, amikben sárgás tégla színű nyolcágú csillagok láthatók sorban egymás után. Mindegyik csillagot vöröses tégla színű bordázat veszi körül. Az ablakokon feltűnik a zsidó díszítőelemek egyik jellemző eleme, a hatágú csillag is.
A főbejárat felett, a két torony között még egy jellegzetes és érdekes elemet láthatunk. Mózes két kőtábláját szimbolizáló táblákat (3. kép) A bejárat felett aranyozott héber feliratot láthatunk, amelynek fordítása “És készítsenek számomra szentélyt, hogy közöttük lakozzam.” A felirat bizonyos betűi felett apró csillagokat figyelhetünk meg. Minden betűhöz egy bizonyos számot rendeltek és ezeknek a számértéke 1859 lesz, tehát a zsinagóga felavatásának éve. Mind a külső, mind a belső díszítést megfigyelve észrevehetjük, hogy nem található egyetlen emberábrázolás sem, bár a geometrikus formákat és virágdíszítéseket rendkívül kreatívan használják, ahogy a csillagok esetében is láthatjuk. Ez a szabály a tízparancsolatban szereplő bálványimádás tilalma miatt alakult ki.
Belépve az épületbe megfigyelhetünk egy-két olyan jellegzetességet, ami a keresztény templomokhoz teszi hasonlatossá a zsinagógát és ami nem volt szokványos a zsidó közösség épületei között (4. kép). Ilyenek elsőként a színek. A Dohány utcai zsinagóga díszítésében ugyanis bőségesen használták az aranyozást, a hagyományos sárga és kékkel szemben. A zsinagóga maga háromhajós elrendezésű, tehát egy főhajót két oldalról egy-egy alacsonyabb mellékhajó vesz körül, míg a hagyományos elrendezésnek a centrális (központi) elrendezés számított. A háromhajós elrendezést inkább a keresztény templomok, bazilikák esetében használták. A bima, azaz a tóraolvasó emelvény elől és nem a tér közepén helyezkedik el, sőt két oldalon egy-egy szószék is található. A zsinagógában kórus és orgona is található, ami szintén szokatlan egy zsinagógában. Jellegzetes elem a karzat is, ahol a hagyomány szerint a nők foglalhattak helyet, bár ma már a földszinten a két szélső széksorban is leülhetnek. A zsinagógában tehát a férfiakat és nőket elválasztják, ennek egyik ismert magyarázata, hogy így a nők nem terelik el a férfiak figyelmét az imádkozásról. A belső tér díszítésében is visszaköszön a nyolcágú csillag, így például a padsorok között futó mozaik technikával készült kőpadlón is megfigyelhetjük őket. A belső tér otthonosságát, melegségét és egyben gazdagságát a faburkolatok adják: a karzat és a padok a fa meleg barna színét öltötték magukra. A tetőzetet vas oszlopok tartják, a mennyezet kazettás burkolatán szintén geometrikus formák és középen csillag köszön vissza.
Végezetül nézzük meg a tóraszekrényt (5. kép), amelyben a Mózes öt könyvét tartalmazó tóratekercsek vannak. A hagyomány szerint a szófér, azaz a tóraíró írja fel a pergamentekercsekre Mózes öt könyvének szövegét, majd a tekercset két fa rúdra tekerik fel. Fontos feladat a szóféré, ugyanis ha csak egy hibát is vét a szövegben, akkor az egész addigi munkáját abba kell hagyni és el kell temetni. A tóra szövege hetiszakaszokra van bontva, így a szöveget egy év alatt olvassák végig.
Az arany díszítéssel bőségesen ellátott, épületre emlékeztető szekrény előtt az örökmécses lóg. A csillagot formázó mécses az I. és a II. jeruzsálemi Szentélyre, amelyet leromboltak (i.e 586 és i. sz. 70-ben).
A zsinagóga épületéhez tartozik a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, amelyből jövő héten egy szédertáltakarót ismerhetünk meg.
A csatolt képeket a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár biztosította számunkra.
A Városliget egyik látványossága a Fővárosi Állat- és Növénykert, amely 1866. augusztus 9-e óta várja a látogatókat, 1986 óta pedig természetvédelmi területnek is számít az állat- és növényritkaságokat bemutató kert. A számtalan látványos építménye közül azonban, ha az állatkertre gondolunk, nagy valószínűséggel mindenkinek a főbejárat épülete jut eszébe. A jelenlegi építményt 1909 és 1912 között építették Neuschloss Kornél műegyetemi professzor tervei alapján (1. kép).
Már a kapuban állatokkal találkozik a látogató. Az építmény két oldalán két-két világosszürke műkőből öntött elefánt tornyosul fölénk. Természetesen az élő állatoknál valamennyivel kisebbek, de az ormányosok így is lenyűgözőek. A két elefánt között egy-egy idomárjuk ül lábát összefonva.
A bal oldali elefántpáros között buggyos nadrágban, izmos meztelen felsőtesttel fiatalabb férfi szobra látható, mindkét kezét kissé az ég felé emeli, mintha valamilyen szertartást végezne (2. kép). A vele szemben törökülésben ülő férfi szobra is hasonló.
A jobb oldali két elefánt között ülő férfi idősebb, bajszos és szakállas komoly arccal tekint a kapun áthaladókra. Fején turbán látható, kezei szintén kissé az ég felé emelve láthatók. Felsőtestét a bal vállán átvetett kendő részben fedi. (3. kép) Az idő és leginkább a látogatók keze nyomott hagyott már a szobrokon, a bal oldali idomár szobra szinte már fekete a sok simogatástól.
A kapu boltívén gyönyörű mozaik képet láthatunk, egy igazi paradicsomi kép tárul elénk. A két íven szimmetrikusan épül fel a kép, az alsó sorban kaktuszok láthatók, majd egy narancsliget fái érett gyümölcseikkel, a csúcs felé haladva pedig pálmák helyezkednek el. A boltív csúcsán, a mozaik legtetején egy fehér madár, egy kócsag repül (4. kép). A mozaik Róth Miksa, korának híres üvegművesnek műhelyében készült. A mozaikos sáv alatt baglyok és farkasok szoborfejei tekintenek le ránk. Összesen 11 állatfejet számolhatunk össze, a baglyok és a farkasok egymást váltva szerepelnek. A kapuzatot egy álkupola koronázza, amelyet ugyanolyan kék Zsolnay kerámiával díszítettek, mint az ÁllatkertElefántházát, a kék mázas kerámia ragyog a napsütésben. Az álkupolát, a boltívhez közeli alapján körben robosztus jegesmedvék szobrai állják körbe, a szobrok Maugsch Gyula alkotásai. A boltívet bástyákra, kis várra emlékeztető épület szobra koronázza.
A főkapu két oldalán félköríves rész található, amelyben 3-3 zöld ráccsal takart forgókapu kapott helyet, ezen léphetnek be a látogatók. A két félkörív zárásaként kaptak helyet a jegypénztárak. A kő épületeket a főbejárat csúcsos boltívét idéző ív díszíti és természetesen innen sem hiányozhatnak az állatok, egy-egy ülő mandrillt ábrázoló szobor kapott helyet az épületek sarkain. A mandrillok a cerkófmajmok családjába tartozó látványos majmok, az arcukon az orr két oldalán látható világoskék hosszanti bordázott mezőről lehet felismerni.
Amennyire látványos a főbejárat, annyira érdekes az állatkert alapításának a története is. Már a reformkorban felmerült egy nyilvános állatkert életre hívásának a gondolata, de az 1848-49-es szabadságharc és az azt követő politikai helyzet nem tette lehetővé az alapítást. Végül az 1860-as években ismét felmerült a gondolat, igazi nemzeti összefogás és sok-sok ember önzetlen munkája kellett hozzá, hogy a Főváros által a Városligetben kijelölt helyen létrejöjjön az állatkert. Példaértékű volt Petz Ármin, a város főkertészének felajánlása, aki ingyen és bérmentve álmodta meg és alakította ki az állatkert parkrészeit. Szintén díjazás nélkül dolgozott Reitter Ferenc csatornázási mérnök is, aki a Nagy-tó táplálásáért felelős kút kiásásáért és tervezéséért volt felelős. A kezdeti épületeket ifj. Koch Henrik és Szkalnitzky Antal tervezte, utóbbi építész nevéhez fűződik az Egyetemi Könyvtár épületének megtervezése is. A nyitáskori épületek közül mára már csak az elhagyatott várromra emlékeztető Bagolyvár épülete maradt meg. A kezdeti években az állatok vásárlására közadakozásból összegyűlt pénzből vagy adományozás által kerültek az állatkertbe. Az egyik leghíresebb ajándék Erzsébet királyné által érkezett, akinek közbenjárására a schönbrunni állatkert három zsiráfja közül (akkori elnevezése szerint foltos nyakorja) egy nőstényt kapott a fővárosi intézmény. Érkezése után nemsokkal újabb örömöt okozott a nyakorján, ugyanis egészséges zsiráfborjúnak adott életet.
A Milleniumi Emlékmű szobrai A magyar történelem meghatározó alakjai
Előző héten Gábriel arkangyal és a hét vezér szobrával ismerkedtünk meg, de a Milleniumi Emlékmű körülöttük álló vezetők alakjaival és az oszlopcsarnokok tetején álló allegorikus szobrokkal lesz teljes. Bár az emlékmű kialakítását Schickedanz Albert és Zala György nevéhez kötik, több szobor nem alkotta az eredeti emlékmű részét, hanem a II. világháború után helyezték őket ide.
Az arkangyal és a hét vezér szobrát tartó oszlopos építményt a félkört alkotó két íves oszlopcsarnok, mintha csak két karként ölelné körbe (1. kép). Az oszlopcsarnokot az a Schickedanz Albert tervezte, aki a téren található Szépművészeti Múzeumot és a vele szemben álló Műcsarnokot is megálmodta. A korinthoszi oszlopok alkotta fülkékben Magyarország híres vezetőinek patinás bronz szobrai láthatók. Az uralkodók és vezetők mindegyikét saját korának megfelelő öltözetben álmodta meg Zala György. Arcvonásaikat az érmékről, festményekről ismert minták alapján alkotta meg a mester. Apró mozdulatokkal, gesztusokkal igyekezett élővé varázsolni alakjaikat, mégis mozdulatlannak, megfagyottnak tűnnek. A bronzszobrok életnagyságnál nagyobbak, 280 centiméter magas óriások tekintenek le ránk talapzataikról. Mindegyik szobor lábánál kőbe vésve olvasható nevük és uralkodásuknak ideje. Az oszlopcsarnok alapépítményén minden szobor alatt téglalap alakú bronz domborműveket láthatunk, amelyek a híres személyiségek egy-egy híres cselekedetét, életének emlékezetes és hősies pillanatát örökítik meg. A két oszlopcsarnok alakjaira egyfajta szobrokba öntött történelemkönyvként érdemes tekinteni: az alakok és a hozzájuk tartozó domborművek a magyar történelem fontos vezetőit és eseményeit foglalják össze.
A tér bal oldalán található oszlopcsarnokban (2. kép) az életnagyságnál nagyobb bronz szobrok sorát az országalapító Szent István kezdi. Bal kezében kettős keresztet tart a magasba, fején a Szent Korona. 1083-ban egyházszervező tevékenysége miatt szentté avatták, így glóriával mintázta meg Zala György szobrászművész. Bár szentté avatták I. István királyunkat, az állam alapításához a harcmezőn is helyt kellett állni. Bal oldalán díszes hüvelyben kard lóg. Alakja alatt domborművén uralkodásának legfontosabbnak ítélt eseménye látható, amikor 1000. év Karácsonyán a pápa küldöttei koronát nyújtanak át a magyar királynak, ezzel szentesítve a keresztény államot. A következő a fülkében ismét egy szent király -így glória díszíti az ő koronás fejét is-, ő Szent László. A harcos szent király oldalán kard, jobb kezében csatabárd jelzi hadi tetteit. Az ő domborművén az látható, amikor László király legyőzi a leányrabló kun vitézt. A jelenetben a két harci ménen ülő vitéz csatabárddal és dárdával küzd egymással. Lovaik között az elrabolt lány próbál szabadulni a kun vitéztől.
A kard helyett tudással küzdött Könyves Kálmán. Hogyan máshogyan is örökíthette volna meg Zala, mint hogy jobb kezével egy kis asztalkán egymásra halmozott könyveken támaszkodik. Domborművén a király tudósai, írnoka és udvartartásának más tagjai között látható. A jelenet értelmezését a dombormű alá vésett felirat teszi lehetővé, hiszen azt látjuk, amint a király betiltja a boszorkányégetést. A mellette helyet foglaló II. András kezében kardot és egy függőpecsétes papírtekercset tart. Ez a híres Aranybulla, amelyben a király először rögzítette a nemesség jogait a magyar történelem során. Domborművén már a II. András keresztes hadjáratot vezet Jeruzsálem felszabadítására című jelenet látható. Címével ellentétben itt nem egy csatajelenetet láthatunk. A király papok társaságában egy kereszt töredékét vizsgálja. Vélhetőleg annak a keresztnek a maradványa, amin a Megváltót megfeszítették, hiszen a koronás király mögött több katona térdre rogyva imádkozik.
IV. Béla szakállas alakja gondterhelten néz maga elé, vállait kissé összehúzva öleli magához óriási palástját és még nagyobb kardját. Érthető is aggodalma, hiszen az ő feladata volt, hogy a tatárjárás után újjá építse a feldúlt országot. Az ezt szimbolizáló jelenetet látjuk a domborművén. A király katonái társaságában szomorúan tekint az előtte halmozódó holttestekre. A tragédiát a háttérben látható kopár, megtépázott fa is jól érzékelteti.
A gondterhelt figurát egy erős és tettre kész alak követi. Ő Károly Róbert, aki jobbjával kardjára, míg bal kezével címerével díszített óriási pajzsára támaszkodik. Koronáját, pajzsát, súlyosnak tűnő láncát Anjou liliomok díszítik, hiszen a nápolyi Anjou királyi házból érkezett Magyarországra, hogy V. István dédunokájaként megküzdjön a trónért. Az ő szobrát nem Zala György, hanem a felirat szerint Kiss György szobrász készítette. Domborműve alatt nem találunk feliratot, így csak találgatni tudunk, hogy vajon mit ábrázol a lovas csatajelenet. Talán a rozgonyi csatát, amit 1312-ben vívott Kassa alatt a király az Aba család ellen és még a Képes Krónikában is megfestették? A bal oldali íves oszlopcsarnok utolsó királyszobraként Nagy Lajost láthatjuk. Uralkodását tekintik a középkori Magyarország fénykorának, a belső béke és a sikeres hadjáratok idejének. Ennek megfelelően jobb kezében királyi hatalmi jelképe, egy pálca, baljában kard látható. Alakja méltóságteljes, erőtől duzzadó, magabiztosan tekint maga elé. Dicsőséges hadjáratainak állít emléket domborműve is, a Nápolyba bevonuló királyt örökíti meg katonái és az előtte meghajoló, koszorúkat hozó asszonyok társaságában.
A királyok oszlopcsarnokának tetején, az ív egy-egy végén allegorikus szobrok foglalnak helyet. Az Andrássy út felé tekint a Munka és a Jólét párosa. Az alakok egy körülbelül 20 méter magas klasszikus görög templomokat idéző elemekkel díszített talapzaton állnak. A munkát atletikus termetű ruha nélküli fiatal férfi jeleníti meg, jobb vállán kaszát és pálmaágat tart. A két tárgynak a párosítása azt sugallhatja, hogy békeidőben lehet földet művelni, a jólét is ekkor köszönt be az emberek életébe. Mellette egyszerű ruhát viselő nőalak kissé előre hajolva kosárból virágokat szór. Velük mintha csak valamilyen ellenpontot akarna képezni, az ív másik felén a Háborút jelképező férfialak vágtat harci kocsiján. A kocsi elé befogott két ló sörénye lobog, orrcimpáik kitágultak az erőfeszítéstől, első patáik épp a levegőben vannak a vágtatás során. A sisakos férfi ostor helyett egy kígyóval hajtja a lovakat. Az ábrázolás mellett mérete is félelmet kelthet, körülbelül 4 méter magas bronz alkotásról van szó. Szükség is van ezekre a nagy méretekre, hiszen a Munka és Jólét szobra mellett a Háború is az oszlopcsarnokos építmény tetején kapott helyet.
A tér jobb oldali oszlopcsarnokában (3. kép) haladunk tovább balról jobbra, az első híres hősünk Hunyadi János. A súlyos páncélzatot viselő hadvezér sisakjának rostélya felhajtva, jobb kezében elképesztő méretű pallost tart, markolata a válláig ér. A domborművén ábrázolt jelenet, amikor Hunyadi nándorfehérvári győzelmével megállítja a török hódítókat. A domborművön páncélos katonák és turbános török harcosok heves harcát láthatjuk. Az alakok egymást harapva, birkózva kavarognak előttünk. A forgatagból egy pap is kitűnik, aki keresztet tart kezében, ezzel mutatva, hogy a keresztény világ védelmében folyik a harc. A következő szobor Hunyadi Mátyást ábrázolja. A humanista uralkodó már könnyebb páncélzatban látható, bár még jobb kezével kardján támaszkodik, de ez a mozdulat nem a minden pillanatban harcra kész katonát sugallja. A kard inkább a hatalom jelképe az ő esetében. Öltözékének fontos eleme a nyakában lógó súlyos lánc, amelyről a király jelképével, a hollóval díszített medálok lógnak. A szobor alatt látható domborművön a királyt tudósai között láthatjuk, ahogy egy templom tornyának makettjét mutatják be az uralkodónak. A torony a Mátyás-templom tornyára hasonlít, a templom leírását itt találod.
Hunyadi MátyástBocskai István követi. A tollas süveget viselő férfi jobb kezében buzogányt tart, ezzel jelezve, hogy az ő élete is harccal telt, bár mégis a béke közvetítőjeként ábrázolta Holló Barnabás. Bal kezében a zsitvatoroki béke okmányát tartja, amelyet Bocskai közvetítésével a tizenötéves háború lezárásaképp kötött meg I. Rudolf német-római császár és I. Ahmed oszmán szultán 1606-ban a Zsitva folyó torkolatánál. Bocskai István szobra egyike azoknak a szobroknak, amelyek nem az eredeti királyszobrok közül valók, 1958-ban helyezték csak ide. Domborművét Marton László mintázta és Bocskai hajdúit ábrázolja harc közben a császári zsoldosokkal. A harc forgatagában a lovas és gyalogos hajdúk elől menekülnek félelemmel teli arccal a császár fizetett katonái.
Bethlen Gábor szobra szintén egy béke okiratát tartja jobb kezében, míg baljában neki is kard látható. Ez a béke a nikolsburgi béke, amelyet az erdélyi fejedelem II. Ferdinánd magyar királlyal kötött 1621-ben. A szobor egyike annak a tíz szobornak, amelyet I. Ferenc József ajándékozott a Fővárosnak. 1902-től a Köröndön állt és csak 1948-ban helyezték át a Hősök terére. A Kodály körönd szobrairól, történetükről ide kattintva olvashattok többet. Az eredeti 14 királyszobor közül öt ábrázolt Habsburg uralkodót, őket politikai okok miatt cserélték le az évek során. Az I. világháború elvesztése után kellett „távoznia” Ferenc József szobrának, az ő helyére Kossuth Lajos szobra került. II. Lipót helyére II. Rákóczi Ferenc alakját állították, Mária TeréziáétThököly Imre szobra váltotta fel, I. Ferdinánd és III. Károly helyére a közeli KöröndrőlBocskai István és Bethlen Gábor szobra került, amelyek méretre éppen azonosak voltak az eredeti Habsburg uralkodók szobraival, így gond nélkül lecserélhetők voltak.
Visszatérve Bethlen Gábor szobrához, az alatta látható dombormű Bethlen Gábor szövetségkötését mutatja be a csehekkel, ez id. Szabó István alkotása. Az öt magyar és négy cseh férfi egymással szemben áll, a tárgyalás maga a kézmozdulatokból olvasható ki. A középen álló közvetítő figura mutatja be egymásnak a tárgyaló feleket. A társaság tagjai közül néhányan méltatlankodva, csípőre tett kézzel állnak, vagy kezükkel hevesen gesztikulálva magyaráznak társaiknak.
Thököly Imre szobra is később költözött csak a Hősök terére. A talapzat felirata alapján 1954-ben készült Grantner Jenő munkájaként. A tollas süvegben ábrázolt alak hajlított jobb karjában buzogányt tart maga elé, olyan mozdulattal, amelyből érezzük, bármely pillanatban megsuhinthatja a veszélyes fegyvert. Ezt hangsúlyozza kissé ráncolt szemöldöke, szúrós tekintete, dacosan összeszorított ajkai is. Az ő domborművén is egy harci jelenet látható: a Thököly szolgálatában álló négy kuruc üldözi a szikszói harcban a labancokat, akik közül egy már le is esett lováról. A szereplők mozdulataiból itt is remekül érzékelhető, hogy kik lesznek az összecsapás győztesei. Míg a kurucok energikusan és céltudatosan kardjaikat magasba emelve és kezüket ökölbe szorítva haladnak előre, addig a labancok menekülnek, elesnek, lezuhannak.
Az utolsó két szobor alkotója Kisfaludy Stróbl Zsigmond 1955-ben alkotta meg a II. világháború után az emlékműről eltávolított Habsburg uralkodók szobra helyett II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos szobrát. Megfogalmazásukban és stílusukban nem ütnek el ezek a szobrok a többitől, így Rákóczit is korabeli öltözékben és jobb kezében tartott buzogánnyal ábrázolta a szobrász. A dombormű jobb oldalán a fejedelem látható kíséretében, míg a jelenet középpontjában Esze Tamás látható, aki bal kezével hátra mutat a mögötte álló jobbágyhadsereg tagjaira, ezzel a mozdulattal ajánlva fel szolgálataikat a felkelés számára.
Végül Kossuth Lajos szobrát láthatjuk az oszlopsor jobb szélén, a Műcsarnok épületéhez közel. A díszmagyar viselő férfi szobra alatt, a bronz domborművén Kossuthot láthatjuk ceglédi toborzó beszéde közben, emelvényen állva. Éljenző férfiak tömege veszi körbe Kossuthot, de az előtérben feltűnik egy lelkesen integető kisfiú is, akit óva ölel át édesanyja.
A királyok és vezetők feje felett az íves oszlopsor tetején itt is két allegorikus szobor látható. A másik ív tetején látható Háború szobrával szemben természetesen a Béke kapott helyet. A nyugodt arckifejezésű, finoman mosolygó nőalak jobb kezében a békét jelképező pálmaágat tartja. Az ő kocsiját is két ló húzza, de ezek a paripák már nyugodtan léptetnek előre. Az ív Műcsarnok felöli végén látható a Tudás és a Dicsőség szobra. A körülbelül 350 méter magas bronz férfiakt aranyozott Niké szobrocskát tart a kezében. Nikét a görög mitológiában a győzelem istennőjeként tisztelték, így meg is tudjuk fejteni, hogy a férfialak a Dicsőség allegorikus megjelenítője. A lágy esésű ruhát viselő nőalak fején babérkoszorút visel, kezében pálmaágat tart, így benne a Tudást tisztelhetjük.
A Milleniumi Emlékmű tehát egy gyönyörű összefoglalása, galériája azoknak a hősöknek és történeteknek, amelyekre nemcsak a milleniumi ünnepségek alatt érdemes emlékezni.
Itt a tavasz és nyakunkon a tavaszi szünet.
Egy nagyon szórakoztató bábjátékot ajánlottunk napokkal ezelőtt.
Stúdió K Színház – Mosonyi Alíz: Csipkerózsika
Milleniumi Emlékmű Schickedanz Albert, Zala György
Az 1896-os milleniumi ünnepségek óriási változást hoztak Budapest életében. Ha a Földalatti vasúttal, azaz az egyes metróval utazunk vagy éppen a Szabadság hídon sétálunk át, jusson eszünkbe: mind a Honfoglalás ezredik évfordulóját ünneplő eseménysorozat tiszteletére épült meg. Az 1896. május 2. és október 31. között zajló ünneplésnek persze még számtalan épület köszönheti létét, de mégis a Hősök terén álló Milleniumi Emlékmű az, ami több, mint száz éve őrzi az emlékét a nagyszabású eseményeknek. Még akkor is, ha különböző problémák és nehézségek miatt csak tíz évvel később, 1906-ban vehette át a főváros a szoborcsoportot. Az emlékmű építészeti elemeit Schickedanz Albert tervezte, a szobrok megtervezésével pedig a kor sikeres művészét, Zala Györgyöt kérték fel.
Ezen a héten a Gábriel arkangyal által koronázott, a Hét vezér által díszített központi elemet vesszük szemügyre (1. kép). Kezdjük a tetején, az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat is nyert. Az arkangyal 480 centiméter magas bronz szobra egy 36 méter magas, korinthoszi oszlopfővel díszített kőoszlop tetején kapott helyet. Az arkangyal mellét kidüllesztve, félelmetes méretű szárnyát kitárva áll az oszlop tetején. Erős, hatalmat sugárzó szárnyak ezek, a szobrász tökéletesen dolgozta ki az utolsó tollat is rajta. A vállig érő hajú fiatal férfi képében megjelenő angyal fejét felszegve, érzelmektől mentes, szenvtelen arccal tekint le az alatta felvonulókra. Erős, izmos karjaiban a Szent Koronát és a kettős keresztet tartja az ég felé. Míg a bronzból készült szobor már patinásodni kezdett, jellegzetes kékeszöld színt véve fel, addig a korona és a kettős kereszt aranyozott felülete szinte szikrázik a napsütésben. Testét földig érő bő köntös fedi, amelyet az alakkal szembe fújó szél lágyan redőz, a szellőnek köszönhetően az öltözék kettős hasítékánál az arkangyal lábai is láthatóvá válnak. Ettől a megoldástól könnyeddé válik az irtózatos méretű figura. A legenda szerint éppen így látta álmában Szent István, az államalapító is Gábriel arkangyalt.
Az angyalt tartó kőoszlop lábazatán kaptak helyet a honfoglaló hét vezérnek elképzelt alakjai. A mára már patinásodó bronz szobrok férfialakjai lovaikon ülve, harci öltözetet magukra öltve, elszántan tekintenek ránk. Bal oldalon hátulról előre haladva a kezében zászlót tartó Töhötöm,Ond és Kond látható (2. kép), míg jobb oldalon szintén hátulról előre Tas,Huba,Előd jelenik meg, élükön Árpád magyar nagyfejedelem ül lován (3. kép). Ruházatukat megfigyelve azonban nem a honfoglaláskori viselet darabjait ismerhetjük fel, némelyikükön mintha 17. századi süvegeket fedeznénk fel, sőt mi több, az is ellent mond az iskolában tanultaknak, hogy némelyikükön még súlyos láncinget és nadrágot is felfedezhetünk. Ez aligha lehetett a szélsebesen lovagló magyarok öltözködésének darabja! Néhol viszont nomád, szinte sámánisztikus elemekkel ruházta fel az alakokat a szobrász. Huba lovának fejét óriási szarvas agancsok védik, de ugyanígy egy agancs látható Előd fején is. Valószínűleg a fegyvereket elnézve is találnánk ilyen korhűségre fittyet hányó megoldásokat, akárcsak a Huba kezében látható lándzsára gondolunk. No, de nem is a korhűség miatt olyan lenyűgöző a hét vezérnek a szobra! Inkább méltóságteljes testtartásukról, félelmet nem ismerő tekintetükről. Ennek egyik legjobb példája maga Árpád. Jobb kezében tartott buzogányának fejét combjára támasztva kihívóan, egy hadvezér elszántságával tekint maga elé. Érdemes még egy kis figyelmet szentelni a vezérek paripáinak. A pompás állatokat éppolyan részletgazdagon mintázta meg Zala, mint a vezérek arcát, ruházatának és fegyvereinek díszítését. A lovak mindegyike mintha más lélekállapotban lenne. Egyikük fejét leszegi, lába merev, míg a másik érdeklődve tekint társai felé, megint másik tartásából izgatott várakozás, a haladás vágya sugárzik.
Összességében elmondható, hogy mindegyik alak a hősiességet árasztja magából, beállításuk kissé mesterkélt és színpadias, ez viszont egy percig sem zavarhat minket, hiszen Zala György szoborcsoportja tökéletesen eléri célját több, mint száz év távlatából is: a honfoglaló ősök iránti tisztelet kifejezése.
Jövő héten az emlékmű királyszobraival ismerkedünk, de addig is érdemes megismerni magának a térnek a történetét is, ehhez ezt a videót ajánlom: A Hősök tere – YouTube.
Bogdány Jakab: Gyümölcscsendélet papagájjal és fehér kakaduval
18. század
Bogdány Jakab festménye, a Szépművészeti Múzeum Régi Magyar Gyűjteményének egy igazán hangos és érzékletes darabja. A szinte már idilli képen íncsiklandó gyümölcsök között repkedő egzotikus és Magyarországon őshonos madarakat láthatunk. Az iménti egyszerű leírás azonban nem adja vissza a festmény érzékszervekre ható elemeit.
Már maga, a jelenetnek helyszínéül szolgáló tér is érdekes. A csendéletet egy kastély parkjában rendezték be, a háttérben árkádíves épület részlete látszik, az előtérben a kakadu egy világosbarna faragott kőpárkányzaton csücsül. A párkányzat darabja ekkor talán egy épületet díszített, ma kissé megtöredezve, eldobva hever a kertben. A madarak és gyümölcsök csoportja mögött láthatók a kert fái, a kék égen szürkés fellegek gyülekeznek.
A gyümölcsök segítenek meghatározni azt is, hogy milyen évszakban készült a kép: barack, füge, körte és szőlő ismerhető fel a festményen, így leginkább késő nyári, őszi időt képzelhetünk el, amikor a nyári nap sugarainak melege még felvidít, de érzékelhető már az ősz és a tél közeledte. Az édes gyümölcsökből rakott halom a nyári bőség utolsó ízeit idézi fel a nézőben. Lenyűgöző, ahogy a művész megfestette a hibátlan gyümölcsöket, ahogy a szőlőszemek és az almák felületén megcsillan a fény, szinte érezzük ujjaink között a gyümölcs héjának viaszosságát.
A kép zajosságát maguk a madarak adják, akiket a festő úgy ábrázolt, mintha valami heves vitát folytatnának és hangos rikácsolással képviselné minden madár a maga igazát. A kép bal oldalán kissé meggörnyedve látható a madársereglet legnagyobb testű tagja, egy vörös arapapagáj. Nagy horgas csőre fehér és fekete színekben játszik, színpompás vörös tollazatába szárnyán sárga és kék tollak vegyülnek. Óriási és félelmetes fekete karmaival a túlérés miatt szétrepedt gömb alakú tökön trónol. Vele szemben helyezkednek el a többiek. Az épületpárkányzaton ücsörgő fehér tollazatú kakadu, fején sárga bóbita ágaskodik, jelezve hangos felháborodását. Felette szintén nagytestű papagáj látható, tollazata fűzöld, de tarkóján sárga, feje búbján kék és szárnyain vöröses színű tollazat tűnik fel. Tőlük balra látható egy sárga és zöld alapszínű, kisebb testű papagáj. A sárga tollazatú madár mereven szembe fordul a vörös arapapagájjal, testtartásából talán harcias ellenszegülés olvashatunk ki. Mellette látható kisebb zöld papagáj sárga társa felé fordul testével, de fejével a vörös arapapagájra fordul. Már a madarak elhelyezkedéséből, tartásukból is jól kivehető, hogy itt bizony komoly vitáról van szó, ahol a hangadó a fehér kakadu, de néha belekotnyeleskedik a kis sárga madár is. A vitában ellenfelük a vörös ara. Szinte halljuk azt a fülsiketítő lármát, amit a madarak csapnak a vita során! Az egzotikus madarak körül felbolydulnak a kert őslakói is, egy széncinke köröz izgatottan a papagájok felett.
Néhány gondolat a művészről:
Bogdány JakabEperjesen (ma Szlovákia) született, majd Hollandiában folytatta művészeti tanulmányait, ahol elsajátította a csendéletfestészet tudományát. Végül Angliában telepedett le és kedvelt, keresett művésszé vált a főúri körökben. Munkáinak jelentős része ma is Angliában található eredeti helyükön, a szobák faburkolataiban beépítve. Bogdány specialitása a madaras csendéletek lettek, a jellemzően egzotikus madarakat megörökítő képein élethűen ábrázolja a főurak madárházaiban hosszasan tanulmányozott élőlényeket. A csendéletek jellemzően megrendelőjük gazdagságának bizonyítékai voltak, hiszen a festés során folyamatosan friss gyümölcsöket, ételeket kellett biztosítani a művész számára, sőt ezeken a képeken sokszor megjelentek egzotikus tájakról származó tárgyak, állatok is.
A narráció illusztrációjaként szolgáló festmény reprodukció a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdona.
Franz Xaver Messerschmidt: Karakterfej: Gyerekesen síró
1771-1775
A Szépművészeti Múzeum világszínvonalú festmény gyűjteménye mellett szobrászati anyaga is számottevő. A sok szemet gyönyörködtető alkotás között olyan különleges alkotások is megbújnak, mint az osztrák szobrász, Franz Xaver Messerschmidt karakterfejei a Régi Szobor Gyűjteményben. A furcsa grimaszok néhol meghökkentik, máskor megnevettetik nézőjüket.
Az ón és ólom ötvözetéből készített mellszobrokon bizarr arckifejezést öltő fejeket formált meg a művész. Figyelmét kifejezetten a mimikára összpontosította, így csak a fejet, a nyakat és a mellkas egy kis részét alkotta meg, utóbbi talapzatként is szolgál. A ’gyerekesen síró’ karakterfej egy rövid, hullámos hajú férfit formáz. A szemöldökét felvonó figura homlokát erőteljesen ráncolja, szája lefelé görbül, ajkai kissé szétnyílnak, így láthatjuk fogait is. A sírástól orrcimpái kitágulnak, ráncok sűrű hálózata borítja be az orrát és a szem környékét is. A heves gesztus hatással van a férfi nyakára is, izmai megfeszülnek. Maga az arckifejezés jól megragadja az érzelmeit visszafogni nem tudó, látványosan és hangosan sírni kezdő emberek arckifejezését, bár könnyedén beillene az undor kifejezésének is az erőteljesen felhúzott orrával és a lefelé görbülő szájával. A 45x22x25 centiméteres, életnagyságú szobor valóban akkora, mint egy ember feje, így könnyű azonosulni, a való élethez kapcsolni az amúgy is nagyon életszerű arckifejezést. Nem vesz el a valószerűség érzetéből a szobor sötét barnás-szürke színe és fémes csillogása sem. Az arcon látható finom ráncok, a hullámos hajában látható aprólékos barázdák segítségével még a hajszálakat is érzékeltette a művész. Messerschmidt karakterfejei még manapság is érdekességnek számíthatnak, gondolhatjuk, hogy milyen megdöbbentőek lehettek a 18. század során, még akkor is, ha a korszak művészeti és szobrászati kérdései között fontos szerepet foglalt el az érzelmek ábrázolása, bár ilyen szélsőséges megjelenítése minden bizonnyal sokkolta a korabeli közönséget.
A művész története épp annyira izgalmas, mint amennyire különlegesek karakterfejei saját korának szobrászatában. Franz Xaver Messerschmidt a bécsi Képzőművészeti Akadémia szobrásztanszékén a professzori állás várományosa és a császári udvar közkedvelt szobrásza volt, tehát mondhatjuk, hogy karrierjének csúcsán volt, amikor elmebajára hivatkozva egyszer csak nyugdíjazták. Háta mögött hagyta az osztrák fővárost és Pozsonyban telepedett le, itt keletkeztek különleges karakterfejei is. Többféle elképzelés létezik keletkezésük körülményeire: van, aki Messerschmidt feltételezett skizofréniájának jeleit látja benne, míg mások a művésszel szoros barátságban álló orvos, Franz Anton Mesmer sajátos kezelései során a betegek arcán látható szélsőséges grimaszokat látják visszaköszönni a szobrokon.
Ha szeretnél többet megtudni Messerschmidt karakterfejeiről, akkor érdemes meghallgatni a Szépművészeti Múzeum rövid hanganyagát is: 54. Franz Xaver Messerschmidt: Karakterfejek by Szépművészeti Múzeum (soundcloud.com)
A csatolt fotó a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdona.
Id. Lucas Cranach: Salome Keresztelő Szent János fejével
1530-as évek
A Szépművészeti Múzeum sok csodálatos festményének alapját adják bibliai történetek, El GrecoKrisztus az olajfák hegyén című munkáját már alaposabban megismerhettük. Lucas Cranach festményével a XVI. század eleji németalföldi festészet területén barangolhatunk.
A bibliai történet szerint Salome zsidó hercegnő, Heródes mostohalánya volt. Egy ízben Heródes lakomát tartott és azon Salome olyan gyönyörűen táncolt, hogy ezért bármit kérhetett. Anyja mélységesen gyűlölte Keresztelő Szent Jánost, aki nyíltan támadta Heródessel való házasságát, hisz annak előtt éppen Heródes testvérének felesége volt. Így anyja rávette Salomet, hogy Szent János fejét kérje táncáért fizetségként.
A történetet az évszázadok alatt számtalanszor megfestették, Cranach művének segítségével a 16. század világába tekinthetünk be. Festményén Salome ugyanis a készítés idejének megfelelő ruhát visel. A kerek, hófehér arcú németalföldi szépség szőke haját fehér gyöngyökkel díszített háló fogja össze, frizuráját vörös bársonykalap koronázza, amit nyolc fehér toll keretez. A fiatal nő elszántan -sőt kihívóan- tekint a kép nézőjére, ruhája előkelő származást és gazdagságot sejtet. Elegáns ruhája aranybrokát anyagból készült, feketével hímzett gazdag növényi és virágdíszítés fedi. Ruhája szabadon hagyja vállait, ujjain két helyen is meleg hatást keltő sötétzöld bordázott bársony anyag töri meg az aranybrokát pompáját. Korabeli jellegzetesség, hogy a könyök részénél fehér inganyag buggyan ki. Az ábrázolt nő vagyonos helyzetét jelzik ékszerei is. Mellkasát két sorban súlyos sodrott aranylánc keretezi. Furcsa mód éppannyira tűnik rabláncnak az ékszer, mint a hatalmának és jelentős anyagi helyzetét jelképező státuszszimbólumnak. Kecses nyakán egy sokkal finomabb nyakéket pillanthatunk meg. A nyakpántszerű ékszeren vörös és zöld drágakövek láthatók foglalatukban, az ékszer széléről fehér gyöngyök csüngnek.
Kezében egyszerű, mindenféle díszítés nélküli fém tálcát tart. Ezen látható Keresztelő Szent János levágott feje. Az egykor életteli fej, most száját kissé kitátva, de tekintetét az ég felé fordítva fekszik a tálon. Nyakán sokkolóan élethű a vágás. Maga a tett, a levágott fej véres látványa teljesen új megvilágításba helyezi a fiatal nő arckifejezését. Már nemcsak kihívó, hanem egyenesen kegyetlen, mindenre képes női démont láthatunk benne. Az elegáns dáma tehát a csáberejével bármit elérni képes, a férfiak világára végveszélyt hozó nő képében jelenik meg Cranach festményén.
Vessünk egy pillantást azonban a fiatal nő mögött látható tájképre is, amelyre a nő mögött lévő ablakon keresztül pillanthatunk ki. A táj jellegzetesen vadregényes német táj fenyvesekkel, kristálytiszta vizű hegyi tóval, a sziklákon álló várkastéllyal. Ez a kissé ridegnek tűnő természeti háttér is felerősíti bennünk a vérszomjas tetthez, a szent lefejezésének óhajához szükséges hidegséget, érzelmek nélküliséget.
Néhány gondolat a művészről:
A festő 1472-ben született Bajorországban, apja is festő volt. Festményei mellett grafikai munkáiról is ismert, fametszetei is híresek. Élete és munkássága összefonódik korának politikai és vallási eseményeivel, későbbi lakhelye és műhelyének helyszíne az a Wittenberg, ahonnan Luther protestáns tanai elkezdik meghódítani a világot. Olyan jelentős szerepet vállalt a tanok művészeti eszközökkel való terjesztésében, hogy a protestáns egyházi festészet megalapítójának is tartják.
A Szépművészeti Múzeum Cranach a Krisztus és a házasságtörő asszony című képének audioguidejából többet is megtudhatsz a művészről és stílusáról: 28. Id. Lucas Cranach: Krisztus és a házasságtörő asszony / Salome by Szépművészeti Múzeum (soundcloud.com), illetve érdemes meghallgatni a Cranach életéről szóló animációs kisfilmet is:
Fotó: Id. Lucas Cranach: Salome Keresztelő Szent János fejével, Szépművészeti Múzeum Budapest
Tisztelt Tagtársak!
A Narradívák csapata szeretné felmérni látás-, és hallássérültek igényeit a kulturális területeken, a minél szélesebb körű akadálymentesítés érdekében. Létrehoztak egy kérdőívet, mely kitöltésének segítségével felmérhetik és megvalósíthatják a szükséges területek infokommunikációs akadálymentesítését.
A krétai születésű és Velencében tanult mester stílusát ezer közül is fel lehet ismerni. Extrém módon megnyújtott, hosszúkás alakjai, sokszor aszkétikus megjelenésű szentjei, drámai fényhatású képeinek sötét színvilágából mintha reflektorszerű megvilágításban tűnnének ki.
Az El Greco által megfestett jelenet-a Megváltónak az utolsó vacsora után a Getsemáni kertben való imádkozását ábrázolja. A kép alsó egyharmadában látható Péter,Jakab és János, akiket tanítványai közül magával vitt, de hátrahagyva őket már egyedül imádkozott. A tanítványok mély álomba szenderülve láthatók a kettétört fa alatt. Tele van a kép szimbólumokkal, így van ez a törött fatörzzsel is, amely a kettétört élet és a halál szimbóluma, miközben a mellette látható bimbózó olívaág az öröklétet jelképezi. A két bal oldali figura feje összeér álmukban, míg a jobb szélső szakállas férfi jobb kezével átkarolja és baljával támasztja a fejét. Olyan mozdulatok ezek, amiket talán csak a mély álomban lévő, magukat biztonságban érző emberek mutatnak csak. Mit sem sejtenek a közelgő veszélyről. Ábrázolásukban az érdekesség az őket takaró barna anyag megfestésének módja. Merev és fénylő hatást kelt. A három alak felett látható a kép középpontjában Krisztus és az angyal. A Biblia szerint Jézus háromszor szólt az Atyjához és tért vissza az alvó tanítványokhoz. Az ima közben Jézus vérrel verítékezett és egy angyal jött a megerősítésére. Ezt a találkozást láthatjuk a képen is.
Az aszkétikus, hosszúkás, sápadt arcú Krisztus vöröses-lilás színű hosszú ujjú ruhát visel. A ruházata is szimbólumként olvasható, ugyanis a színe a lélek metaforája, mely kész elhagyni a testet. Térdeplő alakja alatt kék köpeny van leterítve. Arcáról talán áhítat és meglepettség olvasható le. Két karját kissé széttárja, kézfejeit lefelé fordítva néz az érkező angyal felé. Furcsa ez a kézmozdulat is, inkább sugallja a hirtelen érkező alak okozta meglepetést. A fehér ruhát viselő angyal arca nem látható teljes mértékben, a nézőnek kissé hátat fordít. Testtartása alázatos, lehajtott fejjel közelít a Megváltó felé. Ruhájának örvénylése az emberi világtól való elkülönülést jelzi és egyúttal nyugtalanság érzetét is kelti. Az anyag kissé összeolvad a felhővel, amelyen az angyal érkezett. Kezében arany serleget tart, amely ismét egy szimbólum: az eljövendő keresztre feszítést és a passió stációit szimbolizálja. Egyszerre jelképezi Isten haragját és az isteni kegyelmet.
Az angyal felett, mintha csak megnyílna a fekete égbolt. A sűrű fellegek közül az égi fény sugárzik le.
A látványos jelenetek között megbújik a történet egyik fontos momentumát megjelenítő részlet is. A kép jobb szélén apró figurákra lehetünk figyelmesek, ahogy a fekete háttérből kitűnnek. Kezükben fáklyát tartó katonák ők, akiket Júdás hoz, hogy elfogják Krisztust. Baljóslatú apró részlet ez, ami bár eltörpül a kép középpontjában látható találkozás jelenete mellett, hisz a sötétből alig rajzolódnak ki a figurák, mégis megerősítik a szemlélőben a kép komor, felzaklató hangulatát.
A festményt szemlélve feltűnhet a színek különlegessége. Színekben gazdag palettával dolgozott El Greco. Rózsaszín, zöld, kék és barna, de ezek a színek mégis hidegek maradnak a festményén. Ezzel talán a földi világtól akarta eltávolítani a festő a jelenetet vagy éppen víziószerűségét erősíteni. A színek mellett izgalmas a fények használata is, hiszen forrásuk meghatározhatatlan. Talán az angyal testéből vagy a sötét égboltból árad ez az éles, fehér fény? Nem tudjuk, de a reflektorszerű megvilágítás erőteljesen emeli ki Krisztus alakját, világítja meg az angyalt, sőt még az alvó tanítványokat is. A fénynek ez a természetellenessége szintén a vízió érzetét erősíti.
Néhány gondolat a művészről:
Eredeti neve Domenikos Theotokopulos volt és Krétán született. Velencei tanulmányai után 1577-ben érkezett Spanyolországba, ahol tehetős támogatókra lelt és lett a spanyol barokk kimagasló mestere. Stílusára leginkább megnyújtott alakjai jellemzőek, néhol még az egyes testrészek arányait is önkéntesen választotta meg és alakította ki. Képeire a nyugtalanság, víziószerű megfogalmazás jellemző.
Ha szeretnél még többet megtudni El Greco munkáiról, ajánlom a Szépművészeti Múzeum hanganyagát! 47. El Greco: Bűnbánó Magdolna és Krisztus az Olajfák hegyén by Szépművészeti Múzeum (soundcloud.com)
