Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

A mobilod megvár, a pillanat nem

2017. december 22.
A csatolt képen a kisfiú arca látható, kicsit szomorkás, tiszta, őszinte, a háttérben elmosódó fényfoltok tűnnek fel.

Mivel ez egy reklám, gyors vágásokkal, rövid, szinte csak felvillanó képekkel dolgozik. Egy város téli látképe, madártávlatból, esteledik, a házakból itt-ott sápadt fény szűrődik ki. Ahogy a kamera az egyik házra közelít egy kisfiú tűnik fel, aki épp kinéz az ablakon, kint esik a hó. A következő pillanatban már az arcát látjuk, szomorú. A gyönyörűen feldíszített, kivilágítatlan karácsonyfa előtt áll, a fa alatt ajándékok sokasága. A kisfiú mellett egy nagy, hosszú-szőrű, szelíd, mackóforma kutya ül, egy bobtail, ülve is szinte a kis gazdi válláig ér. A kisfiú kedvesen megöleli a kutyus fejét és elmosolyodik, majd összenéz az anyukájával, aki a konyhapultnál ül és a tabletjén dolgozik. A kisfiú már a konyhaajtóban áll és mikor látja, hogy anyja nem foglalkozik vele, szomorúan lehajtja a fejét.

A következő pillanatban az anya legnagyobb vágyálmát látjuk, papírok hullanak az égből, ki tudja, talán író és ezek a könyvének a már megírott lapjai… A kisfiú továbbmegy, a nővére szobája előtt áll, aki az ágyán ül és szelfizik, azaz a mobilja segítségével magát fotózza, közben észre sem veszi a kisöccsét. Megint egy álomkép: a lány barátai tűnnek fel, mindenki egyedül egy-egy széken vagy egy asztalnál, mindnyájan mobiloznak és a lány rengeteg lájkot, szívet és mosolyjelet kap tőlük.

A következő pillanatban a kisfiú már az apukáját nézi, aki szintén a mobiljával van elfoglalva, ő is egy álomképbe merülve: épp gólt lő valamilyen jeles focimérkőzésen ezernyi néző csodálatától övezve. Már azt látjuk, amint a kisfiú kiábrándultan gubbaszt a karácsonyfa előtt, arcát a tenyerébe hajtja, mellette fekszik a kutyus, egymást nézik. Aztán a fiúcska a felnéz a fára és behunyja a szemét. Ebben a pillanatban ismét feltűnik a város képe és hirtelen fények gyúlnak a házakban, igazi karácsonyi fények. Ahogy kis hősünk szemét újra kinyitja, az ő fájuk is felragyog, majd az egész lakás is, mire a kisfiú boldogan elmosolyodik.

Ebben a pillanatban a családtagok leteszik a telefonjukat, tabletjüket, az apa ölbe kapja kisfiát, az anya pedig puszit nyom az arcára és végül mindnyájan együtt leülnek a családi asztalhoz.

Aztán elhangzik egy mondat, amit érdemes meghallgatni, úgyhogy nem írom le.

Tetszett a narráció? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címen, köszönöm! Látogasson el a www.facebook.com/vgykeaudionarracio oldalra is, itt tovább narrációkat, programajánlókat és egyéb érdekességeket talál, várom szeretettel!

S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +36 30 755 6983