Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete

Tavaszi érzékenyítő program Budaörsön

2014. április 18.

tavaszi érzékenyítő fotó 1tavaszi érzékenyítő fotó 2

A rendezvénynek a Városi Ifjúsági Klub adott otthont, amelyen a helyi Herman Ottó Általános Iskola, a Budaörsi 1. Számú Általános Iskola és a Mindszenty József Római Katolikus Általános Iskola harmadik osztályos diákjai vettek részt kísérőikkel.

A színházteremben teljes sötétség honolt, ami sokkal hatékonyabb és intenzívebb élményt nyújtott annál, mint ha csak szemkötőt használnának volna a gyerekek. Kizárta a „csalás” és a kitekintgetés lehetőségét.

Megérkezéskor üdvözlés gyanánt az egyesületről, illetve a programról kaptak rövid, de hasznos információt a diákok, majd az osztályokból négy csoportot alakítottak ki. A tanulókat a BULÁKÉ látássérült csoportvezetői fogadták, továbbá a helyi közösségi mentor is bekapcsolódott a munkába. Az előtérben és az udvaron a következő helyszíneket, állomásokat járták be:

  • ismerkedés a fehérbottal
  • játékok, segédeszközök
  • hangfelismerés
  • Braille abc-s alapok

tavaszi érzékenyítő fotó 3tavaszi érzékenyítő fotó 4

Innen a sötét terembe vezetett az út, ahol a diákok különböző játékos, tanulási szituációk segítségével ismerkedtek meg a látássérültek mindennapi életével, világával. Kipróbálhatták, hogy milyen érzés, ha csak négy érzékszervüket használják, a látásukat nem. Először a „konyhában” látták őket vendégül, ahol kóstolás és szaglás által az ízek és illatok világát fedezhették fel. A következő állomáson, a „boltban” a tapintásé volt a főszerep; a kis kezeknek valódi gyümölcsöket, zöldségeket, üdítőket, tésztákat, konzerveket, tisztálkodó szereket és sok más élelmiszert kellett felismerniük. A harmadik helyszín egy erdő volt, igazi erdei talajjal, élő, cserepes kis fával, a fejek felett zizegő levelekkel, ágakkal. Itt az ügyességüket, a tájékozódási képességüket és a csoportkohéziót fejleszthették, hiszen a feladat az volt, hogy az erdőben eldobált „szemetet” közösen szedjék össze és gyűjtsék egy zsákba. Az utolsó állomáson a csörgőlabda segítségével a látássérültek sportolási lehetőségeivel találkozhattak.

A tartalmas, sok tanulási helyzetet adó másfél órát egy összegző, megerősítő beszélgetés zárta, amin a gyerekek a felmerülő kérdésekre is választ kaptak, s ezáltal tudásukat gyarapítva léphettek ki a napvilágra.