Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy nem csupán a látássérültek több formája volt jelen, hanem több hallássérült, valamint más fogyatékossággal élő személy is megjelent a klubnapon. Ennek köszönhetően több nézőpont megismerésére nyílt lehetőségünk.

Pontosan körvonalazódott, hogy kinek milyen nehézségei voltak vagy éppen még most is vannak az ismerkedésben. Néhány rossz tapasztalat ellenére is mindenki azt erősítette meg, hogy alapvetően a fogyatékosság ténye nem hat feltétlenül hátrányosan egy kapcsolatra, sőt, bizonyos esetekben még előnyökről is lehet beszélni!

Az elhangzottak főleg személyes beszámolók voltak, melyek a “minden eset egyedi” megállapításon túl valahogy azt erősítették meg, hogy nagyon sok múlik az érintett személy magáról és az állapotáról kialakított véleményén. Az, aki nem tekintette akadálynak vagy problémának a saját állapotát, az körülbelül ugyanezt a visszajelzést kapta a partnereitől is. Valahol ez volt az alkalom egyik fontos tanulsága, mely a történetekből leszűrhető volt.

Az is előkerült, hogy nincs olyan ember, akinek ne lennének ilyen-olyan “fogyatékosságai”, tehát nem indokolt épnek és fogyatékosnak vagy látónak és nem látónak tekinteni az embereket. Ha ezt valaki képes a gondolataiban is elrendezni, akkor nagyon sok nehézségtől meg tud szabadulni és egy sor magában képzett akadály el fog tűnni az ismerkedési kísérleteiből.

A kérdéskörről megállapítottuk, hogy egyáltalán nem tudtunk a mélyére merülni, mert az idő kevés volt hozzá. Ezért júniusban vissza fogunk rá térni, mégpedig a kapcsolatteremtés, kezdeményezés témakörével. Mindenkit, akit érdekel a téma, sok szeretettel várunk!

Lenkainé Vajda Viktória és Neumann Károly
közösségi civilszervezők