Május 13-án Óbuda egyik nevezetes helyszínére látogattunk. A Gázgyári lakótelep történetével ismerkedtünk, megnéztük az 1910-es években épült házakat. A gázgyár szakembereinek otthont adó kolónia gyakorlatilag két elkülönülő lakótelepet jelentett. A belső tisztviselő telepet a gyár vezetőinek és a magas beosztású műszaki szakembereinek építették, a külső munkás telepen pedig az alacsonyabb beosztásban dolgozó munkások kaptak lakásokat. A két telep ennek megfelelően egészen eltérő volt a lakások beosztásának tekintetében. A belső telep tervezője Reich Kálmán volt, míg a külső munkástelep Balogh Lóránt tervei szerint épült meg. A dolgozók számára kialakított lakótelep gyakorlatilag egy kis faluként működött, ahol helyben minden volt: posta, orvosi rendelő, patika trafik, óvoda, iskola, bolt, pékség, hentes, fodrász, borbély cipész. A tisztviselőtelep és a munkástelep lakásainak megépítésénél minőségileg nagy különbségek voltak. A kertek gondozására viszont mindkét helyen nagy figyelmet fordítottak az ott élő emberek. Így szépek és gondozottak voltak. Kertész és utcaseprő is dolgozott ott akkor.

Gyakorlatilag mintatelepnek számított az Óbudai gázgyári lakótelep. A főváros költségeket nem sajnálva építette, szépítette, tartotta fenn. Az épületek nem változtak az elmúlt száz év alatt. Ma is parkosított térben helyezkednek el az egységes építészeti terv szerint megépített földszintes és emeletes házak. A lakótelep sikerességét bizonyítja, hogy a ma ott élő emberek is intenzív közösségi életet élnek. Nem ritkák a társas összejöveteleik. Amikor ott jártunk, a kizöldült fák lombjai között madarak énekeltek.

Utána a közeli „Nagymama Palacsintázója” Vendéglőben megpihentünk, és finom palacsintákat és üdítőt fogyasztottunk. Közben megbeszéltük múltbéli időutazásunk élményeit.

Ez a program az NSZI pályázat keretében valósult meg. Köszönjük.

Vasné Pintér Teréz
Közösségi civilszervező