A 2015-ben teremtett hagyományt követve, ismét rendeztünk egy úgynevezett A-napot, vagyis akadálymentes napot. 2018-ban ez a nap ismét a sporthoz kötődött, ez alkalommal szintén a bowlingot részesítettük kitüntetésben, miképpen tavaly is.

Az úgynevezett A-napjaink témája mindig valami olyan, ami egy aktuális és égető problémára hívja fel a figyelmet. Az első alkalommal, vagyis 2015-ben, a közlekedéssel foglalkoztunk. 2016-ban az előadóművészet került terítékre. 2017-ben vállaltuk fel a sport ügyét, mivel megtapasztaltuk, hogy a kerületben a látássérültek ilyen jellegű tevékenysége mennyi akadályba ütközik. Mivel a tavalyi rendezvényeink semmilyen érezhető hatással vagy következménnyel nem jártak, ezért ebben az évben is a sport lett a témánk.

A 2018-as A-napunk megnyitóján elhangzott, hogy a sportolásra alkalmat biztosító helyek általánosságban elzárkóznak attól, hogy egy látássérültet és a segítőjét fogadják. Ha pedig erre mégis lehetőség nyílik, akkor a látássérülteknek többszörös árat kell fizetniük, mivel a kísérő belépőjét és a saját belépőjét is teljes áron kell kifizetniük, nem beszélve a segítő egyéb díjazásáról. Az elmúlt három évben a megkeresett létesítmények nem voltak nyitottak a problémánk megoldása felé, de sokan mások is elzárkóztak a kezdeményezés támogatásától.

A programunkat azért a Rubin Hotelbe szerveztük, mert ők egyedülállóan nyitottak és készségesek voltak az irányunkban. Sőt, a kialakított díjfizetés olyan jellegű, amelyik a kísérő belépéséből nem csinál problémát, sőt, semmilyen speciális igényünkkel sem volt egy kicsi problémájuk sem. Ez a hozzáállás üdítő kivétel, amiért nagyon hálásak vagyunk nekik.

A bowlingot azért választottuk ki tavaly, mert kifejezetten olyan sportágat kerestünk, ami nem klasszikusan parasport. Azért nem egy parasportág mellett döntöttünk annak idején, mert a többségünk úgy érezte, hogy ezek a sportágak eleve magukban hordozzák a periférikusság jellegét és valamilyen módon azt éreztetik, hogy a fogyatékosoknak megvannak a saját sportágaik. Ezzel szemben éppen azt akarjuk demonstrálni, hogy egy nem fogyatékos embereknek kitalált sportágban is lehet egy látássérült nagyon jó, ha megfelelő képzést kap és van elérhető gyakorlási lehetősége. Mindezt úgy állítjuk, hogy többünk is aktív pár parasportágban. Például az A-napunk előtti napon, ketten is a vakok ping-pongjában mérettettük meg magukat, az egyikünk pedig egy kifejezetten nagyon erős játékos, akit a profik sem bírnak nagyon könnyen legyőzni, nem ritkán sehogyan sem.

A szeptember 21-i napon a látássérült gyerekeket nevelő családok örvendhettek a bowlingnak. Mint minden ilyen alkalommal, ezúttal is a betanítással kezdődött a program. A betanítás a szabályok ismertetésével indult, majd a játéktér bemutatásával folytatódott. A játékteret ilyenkor bejárjuk, megmutatjuk az eszközöket, a golyókat is beleértve. Próbagurításokkal állapítjuk meg, hogy kinek melyik golyó az ideális tömegű, valamint ez alatt a gurítási technika is ismertetésre kerül. Ezt követően minden ugyanaz, mint a hagyományos esetben.

A rendezvény helyszínén annyi segítség van, hogy a digitális kijelzőt gyengénlátók is láthatják, mivel megfelelően kontrasztos és nagy felületre írnak ki, nagy méretű betűkkel. Érdekesség, hogy mindez nem miattunk van így, hanem eleve ilyenre tervezték.

A vakok számára annyi támpont van a pályán, hogy három nagyon eltérő zaj, három irányból érkezik az éppen gurító játékos felé, ezért a bábuk helyzete, a pálya oldala és a bábukkal ellentétes oldal könnyen azonosítható. A negyedik oldal a teljesen csendes falsík. Ezekből a hangokból a dobásirány nagyjából azonosítható és mivel minden körben a játékosoknak két gurítása van, a második gurításkor rendszerint nagyon magas pontszámot tudtak elérni azok, akik csak a hangokból tájékozódtak.

Ezen a napon külön pályát biztosítottunk a kisgyerekeknek, így a gyerekeknek sokkal barátságosabb szabályokat alkottunk. Náluk csak annyi volt a célunk, hogy fedezzék fel ezt a sportágat, ismerjék meg a pályát, a golyókat és szeressék meg az egész mindent, amit bowlingnak neveznek. Ők először nagyon közelről gurítottak, majd egyre távolabb álltak a bábuktól. Természetesen minden pillanatban felügyelte és segítette őket egy-egy játékvezető, akiket folyamatosan cseréltük, hogy mindig olyan ember legyen mellettük, aki nem fáradt és éber.

A rendezvényünkön résztvevő minden gyermek nagyon örült a lehetőségnek és kifejezték abbeli reményüket, hogy hamarosan újra játszhatnak.

Szeretnénk köszönetet mondani a Rubin Hotelnek a helyszín biztosításáért és a készséges, türelmes hozzáállásért, valamint Újbuda Önkormányzatának az anyagi támogatásért, melyet a civil pályázaton biztosítottak a számunkra!

Neumann Károly
közösségi civilszervező