Szerencsénkre az időpont ezúttal nekünk kedvezett, bár hétköznap délelőttre esett a búcsúelőadás, mégis sokkal többen el tudtak jönni, mint az anyák napja vasárnapján tartott premierre. A előadás előtti szokásos készülődést figyelve, egyik kedves új nézőm megjegyezte: “Mennyit futkározol, mindenhol ott vagy.” Igen, ilyenkor általában rengeteg apróságra kell odafigyelni, sokszor azt se tudja az ember, hol áll a feje… Aztán felgördül a függöny és a narrátor is “színpadra lép”, lenyugszanak a kedélyek. Most mégsem az előkészületekről vagy magáról az előadásról szeretnék mesélni. Ez a beszámoló nem is annyira beszámoló, mint inkább köszönetnyilvánítás, méltóbban aligha búcsúzhatnék az évadtól.

Akiknek tehát kiemelten köszönöm, hogy az általam narrált előadások alatt a dolgok a lehetőségekhez mérten a leggördülékenyebben működnek: Koltai Judit és a Holdvilág társulata, akik elhivatottan és nyitottan állnak az akadálymentesítés ügye mellett, S. Tóth Dániel, drága párom, férjem és “asszisztensem”, aki valami csoda folytán egyszerre van tíz helyen és figyel 20 emberre ugyanazzal a megingathatatlan nyugalommal és szerencsémre ez a nyugalom a legőrültebb pillanatban rám is átragad, valamint Miks Csaba, aki nem csak technikusom, stúdiósom, manapság, az audionarrátor szakmában divatos kifejezéssel élve “tapasztalati tanácsadóm”, de az egyik legjobb barátom is. Nélkülük nem jöhetnének létre mindenki szánára hozzáférhető módon ezek az előadások, amit nagyon bánnék, hiszen imádom a munkámat, nem is munka ez, inkább hivatás számomra. Szóval szerencsés vagyok, hogy ilyen csapat áll mögöttem, köszönöm. Zárásként két visszajelzést szeretnék megosztani veletek, mert nagyon örültem nekik.

Fodor Ágnes, egyesületünk elnökasszonya az alábbi sorokat írta a Színház vendégkönyvébe az előadás után:

Köszönöm a Szélike előadást! Nagyon nagy élmény volt! Nagyon tetszett! Képekben megjelent előttem a mese a narrációnak köszönhetően. A színészek teljes átélése is érzékelhető volt, amit nagyon köszönök!
/Fodor Ágnes, VGYKE/

Az előadás után néhány nappal, egyik nagyon kedves nézőmtől, Emmytől, aki kifejezetten rutinos látogatója a narrált színházi és egyéb kulturális eseményeknek, ezt a csodálatos levelet kaptam, azzal a kiegészítéssel, ha szeretném, nyugodtan közzé is tehetem, úgyhogy egy részletét beidézem, íme.

Drága Erikám!
Te olyan lelkes vagy, árad Belőled a vágy, hogy mindent a legjobban csinálj, tudod, hogy adni akkor érdemes, ha magának is, a másiknak is felhőtlen örömöt szerez a legjobb értelemben vett munkamánia. Mert ha a munkád a hobbid, akkor soha nem kell dolgoznod. Én meg nagyon hálás vagyok minden szívből jövő lelki kapcsolatért, ami közös érdeklődésünk folytán összehoz bennünket. […]

Ezzel tehát véget ért a 2016/17-es színházi évad, legkorábban novemberben találkozhattok Holdvilágos narrált előadással, mindenkit szeretettel várunk jövőre is!

A beszámolót írta: S. Tóth Erika