Az ez évi Angyalfolki Utcabál immáron a 25. volt, melyhez a Dagály utca lezárásával alakították ki a teret. Nagyon örültünk annak, hogy mi is lehetőséget kaptunk megjelenni a rendezvényen, ahol egy külön sátrat kaptunk.

Vittünk magunkkal vaksakkot, dominót és szimulációs szemüvegeket. Egy Anna nevű kislány lelkesen sakkozott is velünk, de nála, ahogy másoknál is, a legnagyobb sikert a Braille-írógép aratta.

A kicsik és nagyok is nézegették, ismerkedtek vele és próbálták a saját nevüket legépelni rajta. Még a felnőttek is kedvet kaptak hozzá, noha voltak akiket kicsit biztatni kellett, mert némileg féltek tőle. Akadt egy Bea nevű látogatónk is. Amíg ismerkedett a billentyűkkel, a férj büszkén mesélte el, hogy a leányuk a nyáron közösségi szolgálatként az MVGYOSZ-nek hangoskönyveket olvasott fel. Ezek a könyvek idén szeptembertől elérhetőek lesznek számunkra is.

Olyanok is akadtak, akik merészebbek voltak és nehezebb feladatot kértek, ezért a nyomtatott Braille-ABC mellé egy általam megírt XIII. kerületi októberi klubmeghívót kaptak, hogy otthon megfejthessék annak a szövegét.

Találkoztunk kerületben élő látássérültekkel is akik nyitottak voltak a kerületben lévő klubunkra és ígéretüket tették, hogy amikor az idejük majd engedi, meglátogatnak minket.

Ahogy a mai nap is bizonyította, ezek a kitelepülések nagyon hasznosak, mert olyan emberekkel beszélhetünk testközelből, akikkel máskor nem találkoztunk volna, köztük általunk eddig nem ismert látássérültekkel is.

Annak is örültünk, hogy új tapasztalatokat szerezhettünk. Például megtudtuk, hogy vannak szülők, akik megtanították az egyébként nagyon cuki gyereküknek azt, hogy a buszokon a leszállásjelző gombra kihelyezett STOP Braille-felirat a vakoknak szól és nem azért van ott, hogy az ujjacskájuk nehogy lecsússzon a gombról!

Jánosi Veronika & Molnárné Tóth Andrea
XIII. kerületi közösségi civilszervező