Ezúton tájékoztatjuk tagjainkat, hogy május 27-én az MVGYOSZ elnöksége határozatban elfogadta és ezzel hatályba léptette a szövetség taktilis burkolati jelzésekre vonatkozó új állásfoglalását, mely letölthető a honlapjukról.
Strobl Alajos-Schickedanz Albert: Arany János-emlékmű Felállítás: 1893. május 21.
Tavaly ősszel kezdtük kalandozásunkat a budapesti műemlékek és múzeumok között. Mostanra már sok név ismerős lehet, ilyen Schickedanz Alberté is, akinek munkáival a Hősök terén találkozhattunk. A híres emberek, főként költők ábrázolására is találhattunk szép példákat az eddigi narrációk során.
A Magyar Nemzeti Múzeum klasszicista épülete előtt elhelyezett Arany János-emlékmű még egy plusz csavart tartogat számunkra. A három alakból álló szoborcsoport (1. kép) hangulata nagyban hasonlít a másik nagy költőnk, Vörösmarty Mihály szobrára a róla elnevezett téren (Korábbi narráció a szoborról). A Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, a múzeum főbejárata előtt álló Arany János emlékmű esetében a Schikedanz Albert által tervezett díszes kő talapzaton a központi alakot egy plusz elem emeli ki, míg a mellékalakok egy szinttel lejjebb, szinte a lábai előtt kapnak helyet. A három alak és a Turul madár szobrát bronzból öntötték ki a Strobl által megmintázott gipsz szobrok nyomán.
A költő díszesen faragott, háttámla nélküli kő padon ül (2. kép). Bal lábát kissé előrébb nyújtja, alkarjával köpennyel, kabát szárával takart hátrébb elhelyezkedő jobbján támaszkodik. Bal kezében vaskos könyvet tart. Arckifejezése nagyon hasonlít a már említett Vörösmarty szoboréhoz. Arany János is merengve, elgondolkozva, talán kissé melankolikusan tekint maga elé. Izgalmas elolvasni a szobor készítésére kiírt pályázatnak Arany ábrázolására vonatkozó részletét, amely előírta, hogy a szobrásznak „férfikora teljében, élethű hasonlatossággal, egyéniségének lehető találó kifejezésével ülő alakban ábrázolja.” a költőt.
Arany János klasszikus és méltóságteljes módon bemutatott alakjánál azonban sokkal izgalmasabbak a mellékalakok! A férfi és női alak a költő egyik legismertebb művének, a Toldinak szereplői. A férfi maga Toldi Miklós, míg a nőalak Rozgonyi Piroska a Toldi szerelme című elbeszélő költeményéből ismert (Hangoskönyvben itt hallgathatod meg). Rozgonyi Piroska egyszerű ujjatlan, földig érő ruhában ülő figurája érdeklődve tekint a költőre (3. kép). A szobor aprólékos kidolgozását mutatja, hogy a lány által viselt hímzett mellény díszítésének apró virághímzéseinek részletei is könnyen kivehetők. Teste kecsesen csavarodik a mozdulatban, kezében babérkoszorút tart. Hosszú hajfonata derekáig ér. Egész megjelenéséből a nemes egyszerűség sugárzik. A két irodalmi alak megformálásához híres emberek segítségét kérte Strobl Alajos, így PiroskaSzéchenyi Béla gróf leányának, Széchenyi Alicenak vonásait őrzi. A szobrász ekkoriban Alice mellszobrán dolgozott és a lány vállalta, hogy a szoborcsoport Piroska alakjához is kölcsönzi vonásait. A fiatal lány tartását nemcsak nemesi származásának és neveltetésének köszönheti, hanem korának kiváló teniszezője is volt.
Míg Piros alakját egy személynek köszönhetjük, addig Toldi Miklós már egy sokkal komplikáltabb figura (4. kép). A visszaemlékezések szerint Strobl először Pekár Gyulát, korának egyik ismert politikusát, rövid ideig miniszterét és kevésbé elismert íróját kérte fel, hogy Toldinak modellt álljon. A szobrász fia így emlékszik vissza az esetre: „Először édesapám a hatalmas termetű Pekár Gyulát kérte meg modellülésre. Pekár azonban önelégülten, izmait megfeszítve olyan pózokba helyezkedett, hogy Strobl Alajos, aki hiába kérte a természetes, általa diktált pozitúra felvételére, végül is elunta a dolgot, és a második ülés után megköszönte Pekár fáradozásait.” (Strobl Mihály: A gránitoroszlán. Strobl Alajos. 2003. 53.) Toldi végül két férfiből lett összegyúrva. Vonásait egy békési parasztférfitól kapta, míg izmos alakját Porteleky László vívóbajnokról mintázta.
Lássuk, hogyan is formálta meg StroblToldi alakját. A figura ülő pózban látható. Bal kezével behajlított bal lábán támaszkodik, míg jobbjában félelmetes buzogány látható. A fegyver szögletes, szögecses feje a padon nyugszik, Toldi a nyelét megmarkolva támaszkodik rá. A férfi hullámos, vállig érő haja remekül illeszkedik nemcsak a szereplő elképzelt korának férfidivatjába, de egyfajta hősies megjelenést is kölcsönöz neki. Ajkai fölött tömött, kissé felfelé penderített férfias bajusz látható. Tekintete átható, szinte szúrós. Öltözéke katonai mivoltát sugallja, vállát állatbőr fedi. Jobb oldalán sisakja és díszes hüvelyben lévő kardja fekszik, míg a bal oldalán egy díszes pajzs, amelyen egy levágott férfifej. Talán a bibliai történetre, Dávid és Góliát küzdelmére utal és Góliát fejét szimbolizálja. Csizmás lábán sarkantyú található. A múzeumban fellelhető feljegyzésekből megtudhatjuk, hogy Strobl rendkívüli módon figyelt a részletekre, így nemcsak a férfi tökéletes izomzatát örökítette meg aprólékosan, de a korhűségre is adott. A Nemzeti Múzeum gyűjteményéből egy reneszánsz kori buzogányt és vas sarkantyút kölcsönzött ki a mintázáshoz. Ezek közül a buzogány a mai napig megtalálható a múzeumban.
Ne felejtkezzünk el a szoborcsoport még egy fontos szereplőjéről, a Piroska és Toldi alakja között a talapzaton elhelyezett Turul madárról. Szárnyait széttárva, fejét Toldi alakja felé fordítva áll a talapzaton. Feje felett és egyúttal a költő lábai alatt egyszerű, aranybetűs felírat olvasható. Csupa nagybetűkkel Arany, alatta pedig egy aranyozott csillag kapott helyet.
Ha bővebben érdekel a szoborcsoport története, akkor ajánlom figyelmedbe a Magyar Nemzeti Múzeum részletes és izgalmas leírását: Toldi buzogánya
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében számtalan értékes műtárgy található, de ezek közül is talán a legizgalmasabb a híres költő, Petőfi Sándor egyetlen fennmaradt hiteles fotográfiája. Maradtak fenn persze festmények, rajzok, metszetek és írásos visszaemlékezések is Petőfi Sándor alakjáról, de ez a dagerrotípia az egyetlen, ami hűen tükrözi a költő alakját. Maga a készítő is híres ember volt. Egressy Gábor ugyanis korának kedvelt színészeként, hobbi fotográfusként volt ismert.
Maga a tárgy tenyérnyi, 9,9 × 6,8 cm méretű. A portré deréktól felfelé örökíti meg Petőfit, a technika tulajdonságaiból adódóan nem is a ma ismert fotók részletességével rendelkezik. A dagerrotípia az első fotográfiai képrögzítő eljárásként ismeretes, és a francia Louis Jacques-Mandé Daguerre-ről kapta a nevét, akinek köszönhetően 1839-ben a nagyközönség is megismerhette a módszert. A dagerrotípia készítése nem volt egyszerű és gyors feladat. Először is az ezüstözött rézlemezt polírozni és tisztítani kellett, jódgőzzel érzékenyíteni és csak ezek után helyezhették a kamerába. A művelet ekkor sem ért véget, ugyanis a portré alanyának 15-30 percig kellett mozdulatlanul pózolni a kamera előtt. Az elkészült képet később meleg higanygőzzel hívták elő és sós vízzel is kezelték. Az így elkészült lemez nagyon sérülékeny volt, így jellemzően üveglap mögött tárolták. Mindez meg is látszik magán a dagerrotípián: a képet számtalan világos karcolás fedi, néhol sötétebb ütődéstől származó foltok fedik. Az ezüst bevonat miatt a kép idővel sötétedni kezdett a kép szélétől kezdve körben kékes-barnás sávban. A kép készítése után többször gazdát cserélt, majd nyoma veszett, míg végül az 1950-es években előkerült és Escher Károly fotográfusnak adták tisztításra. Számunkra a Petőfi Irodalmi Múzeum egy tisztítás előtti felvételt adott, ami talán még különlegesebb, mint a megtisztított példány.
A költő egy a nézőnek oldalt fordított szék támláján átveti bal karját és a háttámla előtt jobb kezével fogja meg a bal kézfejét. Fekete atillát visel, azaz zsinórokkal és gombokkal díszített zubbony vagy rövid öltöny. A költő felsőtestével felénk fordul, fejét kissé oldalra és lefelé billenti. Homályosan kivehető, hogy bajszot és állát fedő kis kecskeszakállat visel. Rövid, sötét haja dús és hullámos. Az ábrázolásában talán a leginkább a tekintete fogja meg a szemlélőt. Szinte rabul ejt minket a céltudatos fiatalember tekintete. A merev tekintet annál is érdekesebb, mivel a dagerrotípia technikai jellemzőjéből adódóan, ahogy írtam akár fél óráig is mozdulatlanul kellett ülnie, hogy pontosan készüljön el a felvétel. A kissé dacos, lázadó arckifejezés mellett ez a tekintet még több száz év után is élő, kapcsolatot teremt a kép nézőjével. A mozdulattal kísérve pedig akár az az érzetünk is támadhat, hogy a költő egy kellemes délutáni beszélgetés során velünk szemben ül.
Ha érdekel a Petőfi-dagerrotípia részletes története, akkor érdemes meghallgatni Dr. Kovács Idával, a Petőfi Irodalmi Múzeum főmúzeológusával készített videót:
A narráció mellékleteként látható fotó a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona, köszönet érte.
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
Idén májusban már 5. éve van jelen a XVIII. kerületben a Vakok és Gyengénlátók Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete (VGYKE) lámpás tevékenysége, ahol Juhos Róbert és Pázmán Krisztina dolgozik közösségi, civil szervezőként, és fogja össze, valamint segíti az itt élő közel 50 fő látássérült tagot.
Az egykori főúri paloták a 20. század folyamán egyre inkább új funkciót találtak maguknak. Lehetett belőlük iskola, könyvtár vagy éppen múzeum is. Az új tulajdonosok sok esetben törekedtek a régi épület értékeinek megóvására, így az új funkció ellenére ma is gyakorta élvezhetjük az egykori paloták csillogását. Ilyen épület az egykori Károlyi-palota is, amely az Astoriához közel, a Károlyi utcában található. A palota 1768-ban került a Károlyi család tulajdonába. Az első átalakításokat, bővítéseket még Károlyi György kezdte el, de utódai se maradtak el mögötte. Károlyi Mihály például modern fürdőszobákkal, autógarázzsal bővítette az épületet. A főváros 1928-ban vásárolta meg az épületet, 1957-ben pedig beköltözhetett a három évvel korábban alapított Petőfi Irodalmi Múzeum.
A klasszicista épület utca felöli homlokzata visszafogott, mégis tekintélyt parancsoló. Az emeletes épület középpontjában található hármas kapubejárójának központi, legnagyobb kapuján egykoron lovaskocsik is behajthattak. A kapu két sarkán a földön nagyméretű kő golyókat találhatunk. Ezek az úgynevezett kerékvető kövek, amelyek gyakran ilyen egyszerű kő golyóként jelennek meg, de gyakran szinte szobrászati gondossággal kidolgozott állatfigurák. Céljuk az volt, hogy a bekanyarodó és a kapun áthaladó kocsik neki ne ütközzenek a kapufélfának. A kocsik számára fenntartott bejárat két oldalán kisebb, az emberek számára fenntartott bejáratok találhatók, amelyek a mai napig használhatók. A kapu felett elegáns kovácsoltvas korlátos erkély található, ahonnan egykor még Mária Terézia is integethetett. A kapu tengelyében az oromzat részeként a Károlyi család címere látható. A központi címert korona ékesíti, két oldalról pedig egy-egy ágaskodó hím oroszlán támasztja. Az egész címer gazdag indák alkotta alapon áll. Az épület ritmikáját az íves tetejű, kékeszöld színű keretekkel ellátott ablakok adják. Az egyforma méretű íves tetejű ablakok sorozatát az épület két sarkán, az emeleti három ablak töri meg, ahol négyzetes lezárású ablakok kaptak helyet. A Petőfi Irodalmi Múzeumtól kapott régi fotón (1. kép) a 19. század végi öltözéket viselő férfiak és nők, fiatal lányok haladnak dolgukra az utca forgatagában. Két érdekes különbséget is felfedezhetünk a jelenlegi utcaképhez képest. Egyrészt az előteret átszelő villamossínt, ami ma már szokatlan látvány. A másik a palota falán látható számtalan reklámtábla. Fekete alapon fehér betűkkel olvashatjuk a Vakok Boltjának hirdetését, míg alatta Rohonczy Gida,Rigier József Ede,Emmerling Adolf hirdetőtáblái találhatók az állatkereskedés táblájának kíséretében. Egykor élt mesteremberei, kereskedői voltak Pestnek, akiket mára csak ez a fotó őrizhet meg. A táblák előterében utcai árus kétkerekű kocsija látható.
Térjünk viszont be az épületbe és csodáljuk meg, hogy milyen lenyűgöző részletei maradtak fent az utókor számára. Kezdjük az impozáns lépcsőházzal (2. kép), amelynek méltóságát növeli, hogy a lépcsők vörös szőnyeggel borítottak. A lépcsőn felhaladó finoman faragott fa korlátba kapaszkodhat meg. A lépcső tetejére feljutva még mindig nem ér véget a sétánk, itt jobbra és balra is elfordulhatunk és a következő lépcsősor vezet fel minket az egykori palota tereibe. Itt a fordulónál, a lépcső jobb és bal oldalán lámpaoszlop kapott helyet. A finom levéldíszítésekkel ékesített oszlopokon növényi indák kacskaringózását idéző fém karokon öt fehér gömbbúra adja a világosságot. A lépcsőház fala pasztellszínekben játszik. Az egyszer oszlopokkal keretezett íves fülkék hátfala finom halvány rózsaszín, a fülkék között felfutó falszakaszok halvány sárgák, míg a fülkék felett elhelyezkedő falszakaszok hidegebb mentazöld árnyalatot kaptak.
Az egykori palota termeinek leírását órákig lehetne végezni, itt viszont most csak egy elemet szeretnék kiemelni, amely meghatározza a berendezés hangulatát. A hófehér mennyezetek és ajtókeretelésekkel erőteljes kontrasztban álló színes selyemtapétákkal fedett falakat. Az egyik leglátványosabb a Vörös-szalon és a Lotz-terem falait is borító vörös színű tapéta (3. kép), amelynek fényes anyaga érdekes csillogást ad meleg színe mellett a térnek. A mélyvörös alapon a rajzos részletekkel megörökített virággirland elemeit finom rózsaszínnel dolgozták ki. Igazi bőségszaruk, burjánzó növényzet elevenedik meg a terembe belépők előtt. A rózsaszínes növények hátterében csak a falhoz közelebb lépve fedezhetjük fel, hogy a mintázatot a tapéta anyagánál sötétebb vörös színű borostyán hálózata szövi át. A falakat a székek magasságáig fehér és arany négyzetes díszítésű falburkolat fedi. A fal előtt elegáns klasszicista stílusú bútorok láthatók. A pad lábai fehérek, az íves támlájú szék megtartotta eredeti fa színét, de a polírozás növeli a fa anyag fényét.
A termek pompáját és csillogását tovább fokozzák a mennyezetről lelógó aranyozott csillárok. Az óriási méretű, részletesen kifaragott szerkezete levelek és indák halmazát utánozzák, az ágak végein ma már gyertyákat utánzó elektromos égők ragyognak. (4. kép)
Ahogy már korábban is, a Fővám téri Vásárcsarnok esetében, így ismét érdemes Gönczi Ambrus helytörténészt meghallgatni, aki ebben a videóban a Károlyi-palota történetét meséli el: A Károlyi-palota története (Ferencvárosi séták) – 9.Tv – YouTube
A narráció mellékletében szereplő fotókat köszönjük a Petőfi Irodalmi Múzeumnak!
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület
A Főváros utcáin egyre több olyan köztéri szobor jelenik meg, amely nem méltóságteljes talapzatról tekint le ránk, hanem embernagyságú méretével, a járókelők közé vegyülve helyeztek el. Ilyen emberközeli szoborcsoport Szanyi PéterMolnár Ferenc regényének egy ikonikus jelenetét megörökítő alkotása is, amely a Práter utca elején található általános iskola egyik kapuja mellett várja a nézelődőket. A regény címül szolgáló Pál utca alig pár percnyi sétára innen, a József körút túloldalán található.
A Práter utca egyik beugrójában bukkan elénk az öt bronz figura. A jelenetnek az iskola épületének téglafala és annak egy beugró sarka ad hátteret. A szobrász ezt, a szobor állítására egyáltalán nem szokványos, az utca és épület sajátos adottsága által kialakított területet választotta ki műve számára. A fiúk életnagyságú, körülbelül 140-160 centiméteres magassága, mozdulataik természetessége és az iskola közelsége teszi életszerűvé igazán a jelenetet. Szemlélőjében azt a benyomást kelti, mintha csak visszarepült volna az időben és a 19. század végi gyerekeket figyelné játék közben.
A szoborcsoport összesen öt alakot foglal magába két csoportra osztva. Három kisfiú – akikről a regényből tudjuk, hogy Nemecsek,Kolnay és Weisz– a sarok egyik téglafala felé fordulva merül bele a golyózásba. Mellettük a földön elhajigálva hever egy iskolatáska és egy bőrszíjjal összekötött könyvcsomag. A könyvek bőrszíján mintha egy biléta is lógna, de ezúttal nem a tulajdonos kisfiú neve olvasható rajta, hanem ötletesen oda írták fel a művész nevét és a szobor alkotásának évét. A jelenet életszerűségét növeli a falra akasztott kabát, szintén bronzból. A kisfiúk korabeli ruhában láthatók. Lábukon magas szárú cipő, rövidnadrág. A legkisebb fiú éppen golyóját gurítja a szemközti falnak. Bal lábával előre lép és jobb kezét előre lendíti. Kissé görnyedt tartása még kisebbé teszi a figurát. Érzékelhetően azt a pillanatot merevítette ki a szobrász, amikor ellendíti a kisméretű golyót. Arcvonásai alapján és Fábri Zoltán a regény alapján készült 1969-es filmjéből felismerhetjük, hogy ő Nemecsek Ernő. Balján girardi stílusú, keskeny karimás és lapos tetejű szalmakalapot viselő fiú guggol. Tekintetével ő is a falnak guruló golyókat figyeli. A csoportból egyedül a sarokhoz legközelebb álló, enyhén hajlított térdeire támaszkodó harmadik fiú kapja fel fejét a golyókról. Fejét elfordítva jobbra tekint és az iskola kapujának másik oldalán álló két nagyobb fiút figyeli kissé rémült arckifejezéssel. A másik két alak a regényből ismert Pásztorok, a vörösingesek csapatához tartozó testvérpár. Az egyikük hátát a téglafalnak vetve, hüvelykujjait nadrágja zsebébe akasztva, hanyag tartással tekint maga elé. A csoport valamennyi fiú alakja közül egyedül ő visel hosszú szárú nadrágot. Fején ellenzős sapka, akárcsak a mellette álló testvérének, aki már a golyózókat nézi. Méghogy nézi? Méregeti! Karjait mellkasa előtt összefonva, lábait szétvetve szemléli a kisebb fiúk játékát. Feszült pillanat ez, amely éppen a figurák tekintetéből, figyelmének irányából érzékelhető. A két golyózó kisfiú feszült figyelme a golyók felé, ahogy még nem is sejtik, hogy örömüknek nemsokára vége szakad. Valamint a társuk rémült tekintete, amikor észreveszi az őket méregető idősebb fiút és testvérét. A Pásztorok fölényes arckifejezése, ahogy erejük tudatában fontolgatják, hogy elvegyék-e a kisebb fiúk golyóit.
A szobrász által megörökített feszült pillanatot hűen adja vissza Molnár Ferenc regényének meghatározó eseménye előtti pillanatokat. A regényből vett idézet a szoborcsoport felett és mögött, az épület téglafalában kőtáblára faragva a regény részlete olvasható: „Hát csak jöttek a Pásztorok, egyre közelebb jöttek, és nézték nagyon a golyókat. Mondom a Kolnaynak: “Te, ezeknek tetszik a mi golyónk!” És még a Weisz volt a legokosabb, mert ő mindjárt mondta: “Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz!” De én azt gondoltam, hogy nem fognak minket bántani, hiszen mi soha nem csináltunk nekik semmit. És eleinte nem is bántottak, csak odaálltak, és nézték a játékot. A Kolnay azt súgta a fülembe: “Te, Nemecsek, hagyjuk abba.” Azt mondom neki: “Hogyne, majd éppen most, amikor te gurítottál, és nem találtál! Most rajtam a sor. Ha megnyerem, abbahagyjuk.” Közben a Richter gurított, de annak már reszketett a keze a félelemtől, és fél szemmel a Pásztorokra nézett, hát persze hogy nem talált. De a Pásztorok nem is mozdultak, csak ott álltak, zsebre dugott kézzel.”
Az az igazi, amikor maga a művész mesél művéről. Hallgassuk meg Szanyi Pétert a Pál utcai fiúk szobráról! Az einstand szobra a nyóckerbe’ – Józing (blog21.hu)
Hangoskönyv formájában pedig meg is hallgathatjuk a regényt. Molnár Ferenc A Pál utcai Fiúk HANGOSKÖNYV! (Teljes) – YouTube
Somogyi-Rohonczy Zsófia AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület