A Vakok Állami Intézetét öt hónapig tartó beruházással kívül-belül megújítják. Akadálymentessé és komfortosabbá alakítják a zuglói, Hermina úti intézményt. Soltész Miklós, az Emberi Erőforrás Minisztérium (EMMI) államtitkárának tájékoztatása szerint a 650 millió forintos hazai és 66 millió forintos uniós forrásból indított program során egyebek mellett átalakítják az energetikai berendezéseket, felújítják a homlokzatot, új nyílászárókat építenek be és megújítják a belső berendezéseket is.
A BULÁKE, a Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete egy pályázati lehetőséget felhasználva, idén tavasszal három településre szervez érzékenyítő iskolaprogramot: Érdre, Törökbálintra és Budaörsre. Ennek a sorozatnak az első állomása Érd városa volt, ahol a helyi Szepes Gyula Művelődési Központ adott teret és időt a megvalósításra. Az érzékenyítő program maga egy hetes volt, február első hetében zajlott. Az első nap a helyszín berendezésével, a többi nap négy általános iskola tizenegy felső osztályos csoportjának fogadásával zajlott.
A művelődési központban hét helyszínen ismerkedhettek meg a diákok és kísérőik a látássérültek életével, mindennapjaival. Az aulában történt a fogadásuk, ahol Nyikes Fatime, a BULÁKE elnöke köszöntötte őket és ismertette röviden az egyesületet, a programot és a fontos biztonsági szabályokat, amelyek betartásával balesetmentesen közlekedhettek a helyszínek között és szerezhettek tudást, emóciókat a fény nélküli, de mégsem világtalan világról a résztvevők. Az öt-hétfős kiscsoportokat az egyesület munkatársai és segítői kalauzolták végig az úton, ahol saját maguk fedezhették fel azt, hogy milyen képet nyerhetnek a világról akkor is, ha az öt alapérzékszervünkből csak négyet használnak. Ezáltal a látássérültek világát sokkal intenzívebben tudták átélni, tapasztalattá, tudássá mélyülhettek a személyes élmények. Megismerhették önmaguk határait is és a kezdeti nevetgélős kíváncsiság igazi érdeklődéssé, valós idejű élménnyé lényegült át.
Négy csoportvezető kíséretében indultak a „felfedezők”, váltva egymást a különböző helyszíneken. Megismerhették, kipróbálhatták ügyességüket, tájékozódó képességüket, hallásukat, szaglásukat, ízlelésüket, tapintásukat és nem utolsó sorban információkat nyertek, szakavatott, hozzáértő, hiteles emberektől a különféle látássérültséggel élő embertársaink világáról. Használhatták és ezáltal egy kevés időre átélhették a fehér bot segítségével történő közlekedést, kipróbálhatták a különféle segédeszközöket, a számítástechnikai eszközök által nyújtott lehetőségeket, betekinthettek a Braille-írás „titkaiba”. Aztán, a teljesen elsötétített színházteremben, egy órára ők is csak magukra és a vezetőik segítségére hagyatkozhattak, a látásukra nem. Játékos feladatok keretében a „boltban” tapintással, szaglással ismerhették fel az egyébként általuk is jól ismert élelmiszereket, zöldségeket, gyümölcsöket. A „konyhában” meg is kóstolhatták azok egy részét, illetve illatuk alapján azonosíthatták a különböző fűszereket. A program legizgalmasabb helyszínén pedig egy igazi labirintuson kelhettek át a teljes sötétben. Minden sarok új meglepetést, kihívást tartogatott, az utat kereső lábak alatt kavics, homok, murva, faforgács ropogott, a fejek fölött, mint egy igazi erdőben, levelek lógtak és simogatták az arcukat, kezükkel nádast fedezhettek fel. Az utolsó állomáson pedig betekintést, „behallást” és „betapintást” nyerhettek a csörgőlabdázás rejtelmeibe. Az út végén záró beszélgetésre invitálta a diákokat Nyikes Fatime, így a tapasztalati tanulás visszacsatolódhatott és kerek egésszé vált.
Bár a program ideje szűkre szabott, mindössze másfél órás, egy-egy „kirándulás” az ismerős, de mégis elkalauzol egy ismeretlen világba, a vakok, látássérültek világába. A résztvevők lmondásából kiderült, hogy miután levették a kendőt, kiléptek hunyorogva újra a fényre, mégis többek lettek. Kicsit mások, mint előtte voltak, érzékenyebbek és nyitottabbak arra, hogy elfogadják azt, ami minket, embereket összeköt. Azt, hogy emberek vagyunk akkor is, ha némileg másmilyenek vagyunk. Mert az ember azért lett a homo sapiensből homo sapiens sapiens (értelmes emberből a mai ember), hogy a társadalmakban szolidáris, el-, és befogadó is legyen.
A látássérültek életében segítséget nyújtó speciális órák érkeztek a Láthatár bolt polcaira! A Braille órák amellett, hogy hasznos társak lehetnek a mindennapokban, design tekintetében sem maradnak el „hagyományos” társaiktól.
Február elején, immár harmadik alkalommal került megrendezésre az Újpest lámpásainak klubdélutánja. A meghívott vendég ezúttal Hladony Sándor, önkormányzati képviselő volt, aki széleskörű információkkal látta el a klubtagokat.
Összeállította márciusi programját az Újszínház. Ezúttal is megújul a repertoár: 28-án és 29-én dupla bemutatóra készül a teátrum. Harsányi Zsolt: A bolond Ásvayné c. darabját viszik színre, pénteken a Budapesti Tavaszi Fesztivál, szombaton a Színházi Világnap alkalmából. Az Újszínházzal tavaly kötött együttműködés keretében a VGYKE tagjai és egy kísérőjük továbbra is fél áron válthatnak jegyet az előadásokra.
Az utolsó őszi hétvégén tartotta évfordulós ünnepségét a Dabas és Térsége Látássérültjeinek Egyesülete a dabasi Kossuth Művelődési Házban. A tagok az egyesület nyolcadik, míg az Együtt Könnyebb Klub huszadik jubileumát ünnepelték. A rendezvényen a térség vak és gyengénlátó lakosai mellett részt vettek a fővárosi és más Pest megyei települések fogyatékkal élő tagjai is.
Minden vég, valaminek a kezdete is – szoktuk mondani. Soha nem volt ez aktuálisabb, mint most, amikor másfél éves jól végzett munka után lezárult a VGYKE, a Vöröskereszt és a Jólét Alapítvány közös projektje, amelyet ez idő alatt Cserf-S- ként ismerhettünk meg, a teljes neve: Családi Erőforrás Segítő Központ. A programban résztvevők a kedvező fogadtatás hatására úgy döntöttek, hogy a jövőben is folytatják a megkezdett munkát, az új helyzethez igazított módon, de az értékek megtartásával.
A Mozgássérültek Budapesti Egyesülete (MBE) a látássérült paratriatlonistát, az “Álmok útján Lengyel Zsófival” című programja keretében mutatja be az Egyetemes Tervezés Információs és Kutatóközpontjában (ETTIK), március 14-én, 16 órától. A sportoló nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy kijusson a Rio de Janeiro-ban sorra kerülő, következő paralimpiára.
Első alkalommal 2002-ben, a Fehér bot napján hangzott fel Békefi Róbert: „A varázskert örökösei” című, első felnőtteknek szóló zenés mesejáték, amely sötétben játszódik. Ebben az előadásban a színészi tudás mellett az egyesület zenei rátermettsége is kibontakozott. Ahogy a társulat jellemzi: illatos, hangzatos mesejáték. Sajnos, egy váratlan haláleset, és két tag családnevelés miatti távozásával új tagokat kellett betanítani. A nehézségek leküzdése után, február 22-én, 19 órakor ismét színre viszi a Vakrepülés társulata a darabot a Lipták Villában (Budapest, XIV. kerület, Hermina út 3.)
Újabb 12 hónapos díjmentes számlacsomag a K&H Banktól, a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesülete tagjai számára. Megújítva a korábbi kedvezményes ajánlatát -, lakossági bankszámlához kapcsolódó, díjmentes szolgáltatásokkal, egyedi kedvezményekkel kiegészített – K&H Okos minimum vagy bővített számlacsomagokat kínál tagjainknak a pénzintézet.
Önről már 15 éves korában, mint csodagyerekről beszéltek, így a nagyközönség előtt teljesedett ki a művészete. Aki többre kíváncsi, az interneten megtalál mindent, hisz kevesen mondhatják el harmincnégy évesen, hogy pályafutásának a lap.hu internetes gyűjtőoldal önálló rovatot szán. Ezért inkább szorítkozzunk a közelgő jótékonysági koncertre. „Érdi Tamás és barátai” címmel lép fel a Müpa-ban.
Mit jelent Önnek a barátság?
A barátság az én életemben zenei kapcsolatokat jelent. Sajnos, csak ’úgy’, barátkozni, társaságba járni, ritkán adatott meg az életemben. Egyszer hosszabb ideig nagyszerű barátokat szereztem, heti rendszerességgel egy irodalmi társaságba jártam, ezt nagyon élveztem, de aztán az élet elsodort bennünket. Aztán emlékszem, gyerekkoromban nagyon jó volt a Cimbora táborokban osztálytársaimmal vakációzni, de ez nem tartott sokáig. Sajnos később, a konzervatóriumi években Torontóban, kevés idő jutott a barátkozásra. Mindenki ment gyakorolni, és a híres örök érvényű Czerny-mondás jut eszembe ilyenkor, a zongorista élete olyan, mint egy cellába zárt rabé. Valóban nagyon magányos élet a gyakorlás egy szobába zárva, igaz, a társa, a vigasza, egy nagyszerű zenemű lehet, viszont azt el kell sajátítani.
Miképp döntött arról, hogy zenésztársai közül kiket hív meg erre az estére?
Könnyű volt a döntésem a Grazioso Budapest Vonósnégyessel már számtalan koncertem volt, a döntés egyértelmű volt, kapcsolatunk, barátságunk régi.
Milyen viszony fűzi az Önnél egy korosztállyal idősebb, világhírű magyar pianistákhoz?
Kifejezetten egy korosztállyal idősebb zongoristák közül Bogányi Gergellyel volt kapcsolatom, együtt játszottuk a Zeneakadémián Schubert f-moll fantáziáját, s azt hiszem mindketten remekül éreztük magunkat…ha jól emlékszem a közönség is…
Nem mellékesen ez egy jótékonysági koncert. A KézenFogva Alapítvány huszadik születésnapja alkalmából rendezik meg az értelmi fogyatékos, halmozottan hátrányos helyzetű emberek javára. A programjából látható, hogy sok jótékonysági fellépése van. Mi alapján választ a felkérések közül?
– Szeretek sorstársaimon segíteni, én is sok segítséget kaptam életem során, egyrészt ezt szeretem viszonozni, másrészt nehéz manapság az élete sorstársaimnak. Tudom hogy sokuknak nehéz a megélhetése, nehéz az elhelyezkedés, ahol tudok, segítek.
A nyáron örömteli esemény volt az életében, amikor párjával, Harmos Rékával a Bazilikában kimondták a boldogító igent. Az első néhány hónap után mi a véleménye a házasság intézményéről?
Én azt hiszem, jól választottam. Réka egy bűbájos teremtés, szereti a komolyzenét, a születésnapján talált rám, egy Müpa koncerten, s utána kezdtünk levelezni, ez két éve volt, de mintha ma lenne. Úgy érzem, nagyon boldogok vagyunk!
Aki a mostani koncertről lemarad, a közeljövőben hol hallhatja a játékát?
Legközelebb Bécsben játszom, majd a Zene Világnapján, Tatabányán, október 15.-én Debrecenben, 17.-én és 18.-án Budapesten a Rózsavölgyi Szalonban Törőcsik Mari lesz a vendégem. Novemberben pedig az Óbudai Társaskörben fogok ugyancsak egy jótékonysági koncerten zongorázni.
Megérkezett az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) – felemás – válasza egyesületünk kérdésére az ATM-ek akadálymentesítésével kapcsolatban. Amint arról korábban már beszámoltunk, 2013 tavaszán az ENSZ fogyatékosügyi bizottsága felszólította a magyar kormányt, hogy hat hónapon belül tegyen intézkedéseket a bankautomaták vakok és gyengénlátók számára is használhatóvá tétele, azaz, akadálymentesítése érdekében. A közelmúltban Soltész Miklós államtitkárt kérdeztük a várható intézkedésekről. A minisztérium írásban válaszolt. Íme:
