Már 2015-ben megfogott a kezdeményezés, mikor először jártam ezen a sétán, akkori klubtagjaimmal. Később az Imagine Budapest egy másik, látássérülteknek szervezett kirándulásán is részt vettem, így ezúttal már ismerősként üdvözöltek a szervezők. Besegítettem a látogatók toborzásába, a programlehetőséget a Lámpáskollégáknak is elküldve. Nagy örömömre Vasné Pintér Terike a III. kerületből többedmagával csatlakozott, így végül szép számmal összegyűltünk a Kálvin téri templom bejáratánál, ahol Szekeres Júlia idegenvezető várt bennünket. Indulhatott is a kalandozás térben és időben. Első állomásunk a Mátyás király korabeli városfal, ma is régi impozáns jellegét őrző maradványa volt. A porhanyós mészkő összetéveszthetetlenül rücskös, darabos tapintása önmagában érdekes, de az anekdotikus történelmi kitekintés tette igazán izgalmassá a helyszínt.

Az akkori város jóval a mai utcaszint alatt helyezkedett el, így ahhoz, hogy megérinthessük a falat, nekünk is lejjebb kellett lépcsőznünk egy emelettel a “föld alá”. A lejárat két utcai üzlet között, szinte észrevétlenül búvik meg egy üvegajtó mögött. Itt lent, kicsit eltávolodva az utcazajtól zavartalanul beszélgethettünk. Szemben a fallal megcsodálhattunk egy kör-alakú, kőből faragott autentikus térképet, ez igazítja el az arra járót a reneszánsz korabeli városkép kavalkádjában. Megtudhattuk, hogy a falrész tulajdonképpen csak érdekesség gyanánt maradt meg, mert valójában már a 16. században elkezdtek bele egyre több helyen kapukat vájni, ahogy a város egyre nőtt, majd pedig a 18. századra már szinte teljesen lebontották, lévén akadályozta a dinamikusan fejlődő pesti oldal terjeszkedését.

A belváros, különösen ez a környék rengeteg történelmi és kulturális emléket, értéket őriz. Nekem például nagyon tetszett a közeli Lövölde tér története, melybe idegenvezetőnk bepillantást engedett. Mint megtudtuk, a 18. században a polgárság feladatai közé tartozott a városok biztonságának és békéjének megőrzése. Egy 1701-ből származó rendeletben I. Lipót király kötelezte a céheket, hogy mestereik minden vasár- és ünnepnapon lövészetre járjanak, a távol maradókat pedig pénzbírság fenyegette. Mária Terézia 1740-ben elrendelte, hogy minden felnőtt férfipolgár egy éven át lövészeteken vegyen részt.

1824-ben avatták fel a Zambelli András tervei alapján készült új lövöldét, a Kálvin tér környékén, a mai Királyi Pál utcában. A klasszicista épületnek hosszú dór oszlopsora, díszes diadalívszerű kapuja, és I. Ferenc látogatását ábrázoló timpanonja volt. A tulajdonképpeni lőtér mellett vendéglők, pipázó-, társalgó- és tánctermek szolgáltak a színes kulturális élet színteréül és egy park is tartozott az épülethez, így a létesítmény a polgári élet egyik központjává vált. A megnyitóra rendezett ünnepélyen 300 terítékes vacsorát adtak.

A sokak szerint Pest ékességének számító lövöldét az 1838-as árvíz pusztította el, de 1840-re újraépítették. Az új épületet a Külső-Erzsébetvárosban, a mai Lövölde tér északkeleti sarkában álmodták meg. Az előző lövöldéhez hasonlóan ezt is Zambelli András tervezte, és 1840-ben Habsburg József nádor avatta fel. Mikor ezt meghallottam, rögtön eszembe jutott, hogy az ő neve látássérült körökben ismerősen csenghet, hiszen a Vakok Általános Iskolájának létrejöttét jelentős összeggel támogatta és a Nádor Terem róla kapta a nevét. A nádor egyébként, az itt található csodálatos ólomüvegablakról is visszaköszön, erre az üvegfestményekről készült narrációk olvasói biztosan emlékeznek.

Megtudhattuk továbbá, hogy a klasszicista stílusú lövölde két épületegyüttesből állt. Az egyikben vendéglők, éttermek és kiszolgáló helyiségek, a másikban pedig a lőcsarnokok és a lövészmester lakása voltak, a lövőház parkjába pedig díszes kapun át lehetett bejutni. 1874-ben, az itt működő lövöldéről nevezték el a teret Lövölde térnek. Kis érdekesség, melyet szintén Szekeres Julitól, vezetőnktől tudhattunk meg: a lövöldéből származik a “fején találta a szöget” kifejezésünk. A lőgyakorlatokon használt céltáblák közepébe ugyanis egy szöget vertek, ha a gyakorlatozó jól célzott és eltalálta, az maximum pontot ért és számíthatott társai elismerésére. És még egy kis érdekesség: az akkoriban használt céltáblák nem kör, hanem négyzet alakúak voltak, mert így könnyebben meg lehetett határozni a mértani középpontot a sarkok átlóinak metszéspontjánál.

Ahogy én is kicsit utánaolvastam, további érdekességekre is bukkantam. A lövölde épülete 1890-ig állt a téren. Az épület lebontása után a teret megnagyobbították és köréje bérpalotákat építettek. A Lövölde tér 6. szám alatt működött a Kairó kávézó, melynek gyakori vendégei voltak Teleki Pál politikus, Szablya-Frischauf Ferenc iparművész, Fülep Lajos és Felvinczi Takács Zoltán művészettörténészek is, valamint Gundel Antal lapszerkesztő. Ő egyébként Gundel János fia, aki a Gundel éttermet alapította. Antal testvére Gundel Károly, ő virágoztatta fel és gazdagította különleges fogásokkal a méltán népszerű helyet, megszilárdítva ezzel a későbbi gasztrodinasztiát. A Kairo kávézóban megforduló értelmiségiek 1906-ban egy rövid életű hetilapot is kiadtak Szerda címmel.

Következő állomásunk szemben a várfalhoz vezető lejárattal Petőfi és Szendrey Júlia lakása volt a Királyi Pál utca 18. szám alatt. Korábban a Dohány utcában is éltek – akkor Tabakgasse volt az utca neve –, ahol Jókai Mór volt a bérlőjük, ám ebbe a lakásba már nélküle költöztek. Tárlatvezetőnk elmesélte, hogy Petőfi súlyosan összeveszett barátjával, amiért az megszökött a nála nyolc évvel idősebb Laborfalvi Rózával. Petőfi és felesége már sajnos nem tölthettek sok időt ebben a lakásban, bár fiuk, Zoltán még itt született meg. A szabadságharc ideje alatt azonban a család Nagyszalontára költözött.

Kedves Olvasók! Tartsanak velem a jövő héten is, amikor tovább barangolunk a belváros történelmi, irodalmi és építészeti emlékei között.

Segítségül hívott forrásanyagok:
https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%B6v%C3%B6lde_t%C3%A9r
http://magyarhirlap.hu/cikk/82996/Seta_Petofi_nyomaban_a_Belvarosban

Tettszett a beszámoló? Írja meg nekem a vgyke.audionarracio@gmail.com e-mail címre, köszönöm! Látogasson el a https://www.facebook.com/vgykeaudionarracio/ oldalra, ott további beszámolókat olvashat kulturális programokról, narrációkat festményekről, fotókról, videókról és sok egyéb érdekességet is! Várom szeretettel!

S. Tóth Erika
audionarrátor, kommunikációs munkatárs
Mobil: +3630 755 6983