A III. kerületi Lámpás Klub szokásos havi klubnapját február 21-én tartotta. A klubnap a farsang jegyében telt.

A klub elején Rátóti Krisztina röviden beszélt a farsang eredetéről, jelentéséről, jelentőségéről. Megtudtuk, hogy már az ókori görögök és rómaiak is rendeztek hasonló ünnepségeket, álarcos felvonulásokat, amelyek alapjául szolgáltak a mai farsang kialakulásának. 1283-ban találkozunk először írásos emlékekben a farsang szóval, amely bajor eredetű szó, és kezdetben fassangként használták. A magyar szó használatba is így került be, majd később alakult ki belőle a farsang szó.

A farsang nem vallási ünnep, a valláshoz csak annyiban van köze, hogy január 6-ától, azaz Vízkereszt napjától a Nagyböjt kezdetéig, húshagyó keddig tart. A farsang időszakában elbúcsúztatják a telet és köszöntik a tavaszt. Ezek az ünnepségek különböző álarcos felvonulások, zenés, táncos mulatságok keretében zajlanak. A farsang egyik nagyon fontos szertartása az ún. kiszebáb-égetés. A kiszebáb szalmából készül, amelyet vagy egy máglyán égettek el, vagy pedig egy koporsóba tették bele, és egy igazi temetést játszottak el, ez egy szerepjáték volt. Temetéshez illően öltöztek, különböző maskarákat is magukra öltöttek, így temették el a telet.

A farsang a karneválok időszaka is. A velencei karnevál, a rio-i karnevál, valamint a mohácsi busójárás a leghíresebbek ezek közül. Ilyenkor mindenféle ünnepségeket rendeznek a tél búcsúztatására, álarcokat, ijesztő ruhákat vesznek fel, hogy elijesszék a telet és köszöntsék a tavaszt.

A párválasztási ünnepségeket is ebben az időszakban tartják.

Az egész ünnepség sorozat húshagyó keddig tart, amikor még szabad húst enni, alkoholos italokat fogyasztani, táncolni, mulatozni. A húshagyó kedd utáni nap a hamvazó szerda, amikor már csak háromszor lehet étkezni, de csak egyszer lehet jóllakni. Majd a torkos csütörtök következik, amikor még egyszer megengedett a sok étel fogyasztása, a maradékokat is meg lehet enni. Nagypénteken viszont már kezdődik a böjt, amikor húst enni nem szabad.

A mohácsi busójárás is szóba került. Ez a XVIII. században Mohács környékére betelepített dél-szláv népcsoport, a sokácok hagyománya volt. A busók ilyenkor rövid szőrmebundát, szalmával kitömött nadrágot, csizmát vettek fel, valamint fűzfából kivágott, birka bőrrel díszített, kizárólag állati vérrel festett csuklyát és álarcot öltöttek magukra. Így vonultak fel, miközben kereplőkkel, kürtökkel és egyéb zajt keltő hangszerekkel ijesztették el a telet. A busójárás mindig vasárnap volt. Ma is tartják ezt a hagyományt, de már modernizált formában, inkább a látványra helyezik a hangsúlyt.

Rátóti Krisztina előadása után Pap Györgyné Anikó egy saját novelláját olvasta fel, majd pedig Papp Nóra egy, a farsanghoz kapcsolódó verssel örvendeztetett meg bennünket.

Ezután kötetlen beszélgetés következett. Nem hiányzott az ilyenkor megszokott harapnivaló és üdítőital sem.

Rátóti Krisztina
közösségi civilszervező