Strobl Alajos-Schickedanz Albert: Arany János-emlékmű
Felállítás: 1893. május 21.

Tavaly ősszel kezdtük kalandozásunkat a budapesti műemlékek és múzeumok között. Mostanra már sok név ismerős lehet, ilyen Schickedanz Alberté is, akinek munkáival a Hősök terén találkozhattunk. A híres emberek, főként költők ábrázolására is találhattunk szép példákat az eddigi narrációk során.

A Magyar Nemzeti Múzeum klasszicista épülete előtt elhelyezett Arany János-emlékmű még egy plusz csavart tartogat számunkra. A három alakból álló szoborcsoport (1. kép) hangulata nagyban hasonlít a másik nagy költőnk, Vörösmarty Mihály szobrára a róla elnevezett téren (Korábbi narráció a szoborról). A Magyar Nemzeti Múzeum kertjében, a múzeum főbejárata előtt álló Arany János emlékmű esetében a Schikedanz Albert által tervezett díszes kő talapzaton a központi alakot egy plusz elem emeli ki, míg a mellékalakok egy szinttel lejjebb, szinte a lábai előtt kapnak helyet. A három alak és a Turul madár szobrát bronzból öntötték ki a Strobl által megmintázott gipsz szobrok nyomán.

A költő díszesen faragott, háttámla nélküli kő padon ül (2. kép). Bal lábát kissé előrébb nyújtja, alkarjával köpennyel, kabát szárával takart hátrébb elhelyezkedő jobbján támaszkodik. Bal kezében vaskos könyvet tart. Arckifejezése nagyon hasonlít a már említett Vörösmarty szoboréhoz. Arany János is merengve, elgondolkozva, talán kissé melankolikusan tekint maga elé. Izgalmas elolvasni a szobor készítésére kiírt pályázatnak Arany ábrázolására vonatkozó részletét, amely előírta, hogy a szobrásznak „férfikora teljében, élethű hasonlatossággal, egyéniségének lehető találó kifejezésével ülő alakban ábrázolja.” a költőt.

Arany János klasszikus és méltóságteljes módon bemutatott alakjánál azonban sokkal izgalmasabbak a mellékalakok! A férfi és női alak a költő egyik legismertebb művének, a Toldinak szereplői. A férfi maga Toldi Miklós, míg a nőalak Rozgonyi Piroska a Toldi szerelme című elbeszélő költeményéből ismert (Hangoskönyvben itt hallgathatod meg). Rozgonyi Piroska egyszerű ujjatlan, földig érő ruhában ülő figurája érdeklődve tekint a költőre (3. kép). A szobor aprólékos kidolgozását mutatja, hogy a lány által viselt hímzett mellény díszítésének apró virághímzéseinek részletei is könnyen kivehetők. Teste kecsesen csavarodik a mozdulatban, kezében babérkoszorút tart. Hosszú hajfonata derekáig ér. Egész megjelenéséből a nemes egyszerűség sugárzik. A két irodalmi alak megformálásához híres emberek segítségét kérte Strobl Alajos, így Piroska Széchenyi Béla gróf leányának, Széchenyi Alicenak vonásait őrzi. A szobrász ekkoriban Alice mellszobrán dolgozott és a lány vállalta, hogy a szoborcsoport Piroska alakjához is kölcsönzi vonásait. A fiatal lány tartását nemcsak nemesi származásának és neveltetésének köszönheti, hanem korának kiváló teniszezője is volt.

Míg Piros alakját egy személynek köszönhetjük, addig Toldi Miklós már egy sokkal komplikáltabb figura (4. kép). A visszaemlékezések szerint Strobl először Pekár Gyulát, korának egyik ismert politikusát, rövid ideig miniszterét és kevésbé elismert íróját kérte fel, hogy Toldinak modellt álljon. A szobrász fia így emlékszik vissza az esetre: „Először édesapám a hatalmas termetű Pekár Gyulát kérte meg modellülésre. Pekár azonban önelégülten, izmait megfeszítve olyan pózokba helyezkedett, hogy Strobl Alajos, aki hiába kérte a természetes, általa diktált pozitúra felvételére, végül is elunta a dolgot, és a második ülés után megköszönte Pekár fáradozásait.” (Strobl Mihály: A gránitoroszlán. Strobl Alajos. 2003. 53.) Toldi végül két férfiből lett összegyúrva. Vonásait egy békési parasztférfitól kapta, míg izmos alakját Porteleky László vívóbajnokról mintázta.

Lássuk, hogyan is formálta meg Strobl Toldi alakját. A figura ülő pózban látható. Bal kezével behajlított bal lábán támaszkodik, míg jobbjában félelmetes buzogány látható. A fegyver szögletes, szögecses feje a padon nyugszik, Toldi a nyelét megmarkolva támaszkodik rá. A férfi hullámos, vállig érő haja remekül illeszkedik nemcsak a szereplő elképzelt korának férfidivatjába, de egyfajta hősies megjelenést is kölcsönöz neki. Ajkai fölött tömött, kissé felfelé penderített férfias bajusz látható. Tekintete átható, szinte szúrós. Öltözéke katonai mivoltát sugallja, vállát állatbőr fedi. Jobb oldalán sisakja és díszes hüvelyben lévő kardja fekszik, míg a bal oldalán egy díszes pajzs, amelyen egy levágott férfifej. Talán a bibliai történetre, Dávid és Góliát küzdelmére utal és Góliát fejét szimbolizálja. Csizmás lábán sarkantyú található. A múzeumban fellelhető feljegyzésekből megtudhatjuk, hogy Strobl rendkívüli módon figyelt a részletekre, így nemcsak a férfi tökéletes izomzatát örökítette meg aprólékosan, de a korhűségre is adott. A Nemzeti Múzeum gyűjteményéből egy reneszánsz kori buzogányt és vas sarkantyút kölcsönzött ki a mintázáshoz. Ezek közül a buzogány a mai napig megtalálható a múzeumban.

Ne felejtkezzünk el a szoborcsoport még egy fontos szereplőjéről, a Piroska és Toldi alakja között a talapzaton elhelyezett Turul madárról. Szárnyait széttárva, fejét Toldi alakja felé fordítva áll a talapzaton. Feje felett és egyúttal a költő lábai alatt egyszerű, aranybetűs felírat olvasható. Csupa nagybetűkkel Arany, alatta pedig egy aranyozott csillag kapott helyet.

Ha bővebben érdekel a szoborcsoport története, akkor ajánlom figyelmedbe a Magyar Nemzeti Múzeum részletes és izgalmas leírását: Toldi buzogánya

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület