Keleti pályaudvar indulási csarnoka
Lotz Károly

A Keleti pályaudvar már önmagában is egy csodálatos építmény. Igazi világszám, hiszen világszerte itt használtak először pályaudvaron villanyvilágítást. Az 1884. augusztus 16-án felavatott pályaudvart először még Központi Indóházként ismerték, csak később kapta meg jelenlegi nevét. Érdekessége, hogy csak hazai erőforrásból, magyar tervezők és kivitelezők közreműködésével épült. Ilyen közreműködő művész volt Lotz Károly és Than Mór is, akik az indulási csarnok freskóit tervezték meg, amelyeknek restaurálását 2008-ban fejezték be. A 19. században ez a 670 m2 alapterületű és 18 méter belmagasságú lenyűgöző csarnok várta az utazóközönséget, akik innen érhették el az I., II. és III. osztályú várótermeket, valamint a peronokat is. A csarnokot a II. világháborúban több bombatalálat is érte, ami megrongálta és innentől kezdve a funkciója is megváltozott és csak a Thököly út felöli bejáratként használták. Egyfajta átjáró ez, de mégsem érdemes csak úgy átszaladni rajta. Ismerjük meg most alaposabban a csarnokban található 9 falképet! (1. kép)

Than Mór készítette „A vasút és forgalom” című falképet, amely az egyik legnagyobb felületű kép és a peronokhoz vezető díszes átjáró felett található. (2. kép) A kép egy félkör alakú mezőben kapott helyet. A jelenet figurái mintha csak ókori istenségek lennének. Testüket többé-kevésbé takaró tógák és leplek fedik, a 14 figura közül többen egy sínen húzható vasúti kocsin heverésznek. A kép bal sarkában egy vörös ruhás, koronás nő ül. Mellette címer vörös és fehér sávozással és kettős kereszttel, kezében irattekercset tart. Ő a Magyarok Nagyasszonya, Magyarország védőszentje, aki érdeklődve és mintegy óvva tekint az előtte elhaladó csoportra. A vasúti kocsit szárnyas alak húzza, mozdulatából érződik a kocsi súlya. Az alakok kezeiben látható tárgyak sejtetik, hogy melyik antik istenségről vagy allegorikus alakról lehet szó. Vörös ruhás fiatal nő aranyszínű kalászok kötegét és sarlót tart a kezében, a mellette ülő sisakos nőalak talán Pallasz Athéné. A kalapácsát az üllőre helyező morcona szakállas férfi lehet Héphaisztosz, az istenek kovácsa. A kocsi előtt egy számunkra már ismerős alak, Merkúr vagy Hermész, az istenek hírnöke repül. Lábán apró szárnyacskák segítik a felismerését. A Váci utca Hermész szobrának leírásából további ismertetőjegyeit is megtudhatod.

Lotz Károly képei már párba állítva, a terem egy-egy sarkában lévő falon láthatók, szintén íves záródású falképként, de inkább a mennyezet irányába hosszúkás formában. A képek mindegyike a vasúthoz kapcsolódó iparágat, elvont fogalmat jelenítik meg szimbólumok, allegorikus alakok segítségével. A figurák Than Mór központi képéhez hasonlóan szintén mintha csak az antik világból léptek volna ki, ezeken a képeken gyakori a meztelen és félakt (félig meztelen) ábrázolás is. A képek egységességét a háttér adja, így a figurák mintha csak egy szoborfülkében állnának, faragott kő szobortalapzatokon láthatók. (3. kép) A Bányászatot megjelenítő falképen vörös és fehér ruhát, sárga köntöst viselő nőalakot láthatunk. Kezében a bányászok eszközeit, a lámpát és a helyes bányászcsákányt tartja kezében. Ruháját lehet, hogy szellő fújja meg és hozza mozgásba a dúsan redőzött textilt. A nőalak lábainál két ősz szakállú, fehér hajú és a munkában megedződött izmos testű férfi áll a talapzat mellett. Bal lábukkal feltérdelnek a gyümölcsfüzérrel díszített alapzatra, kezüket áldást kérően emelik a nőalak felé.

A másik falon a ’Haladás’ ábrázolását láthatjuk. A kép két központi alakja közül az egyik egy izmos testű harcos férfi, akinek csak ágyékát takarja vörös textília, kezében pedig dárdát és pajzsot tart, fejét fekete tollas sisak fedi. Lábánál egy szárnyakkal díszített vasúti kerék látható, amely például a Magyar Államvasutaknak is a szimbóluma. Feje fölött lebeg a pálmaágat tartó szárnyas angyal. A férfi lábainál a lépcsőn elterülve fiatal férfi teste látható, ő már elesett a harcossal szemben, míg mellette sisakos katona még felemeli fegyverét, de tudjuk, hogy nem nyerhet. A Haladás mindent elsöprő energiával tör előre.

(4. kép) A csarnok falképei között még megcsodálhatjuk a Jólét képét is, amelyen meztelen fiatal nőként jelenítette meg Lotz Károly az elvont fogalmat. A nő kezében bőségszarut tart, amelyből önti a pénzt és másféle javakat. A nő alakja körül örvénylő vörös palást redői közül két puttó dugja ki fejét és szórja az áldást az alattuk ülő férfi, nő és gyermek felé. A Jólétet jelképező nő lábainál szintén láthatjuk a vasút szárnyas kerekét. A mellette lévő falon látható Mezőgazdaságot ismét egy szakállas, munkában megedződött férfialak jeleníti meg, lábát a mezőgazdasági munkához, aratáshoz szükséges kaszán nyugtatja. Lábainál egy férfi és egy nő ül. A nő napbarnított kezeiben sarlót tart, mellette aranyló búzakalászok fekszenek. A nekünk háttal ülő férfi kissé elfordul, így arcát profilból láthatjuk. Bal kezével a kőpadra támaszkodik, amelyen a nőalakkal együtt ülnek, jobbjával szerszámára támaszkodik. Lábánál egy kutya szundikál.

(5. kép) A következő páros a Hídépítés és a Posta. Mindkettőt egy-egy nőalak jeleníti meg, lábaiknál két-két alak ül a talapzaton. A Hídépítés egy híd makettjét és a méréshez szükséges fehér, vörös mérőtáblát tart, míg a nekünk hátat fordító, de kissé oldalra forduló nőalak bal kezében távíróvezetéket és oszlopot tart. Lábainál egy újságot olvasó férfi és a Posta alakja felé levelet nyújtó fiatalember látható. Ezzel egy képbe sűrítve örökítette meg Lotz mindazokat a területeket, amelyeken a posta és a hírközlés nélkülözhetetlenné vált már a 19. század végén is.

(6. kép) A negyedik páros a Kereskedelem és Kohászat iparágát jelenítik meg. A Kereskedelem falképén már egy régi ismerőssel, Merkúr alakjával találkozhatunk annak összes jelképével. Lábánál egy stólás férfi textilt tart kezében, vele szembe szerecsen férfi, talán egy rabszolga beszél. Az utolsó falképen a Kohászat szerepel, a fiatal nő az olvasztott fém kiöntésére szolgáló hosszúnyelű edényt tart kezében, lábainál két izmos testű férfi térdel üllő, kalapács és fogó kíséretében.

Az ipari és közlekedés-építészeti műemlékek ugyanolyan fontos részét képezik örökségünknek, mint a képzőművészeti alkotások. Funkciójuk mellett látványukkal, művészi kidolgozásukkal is szebbé teszik a mindennapjainkat.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület

Szédertál takaró
18. század eleje

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár egyik érdekes és értékes műtárgyával ismerkedünk meg, amely szép kivitelezése mellett a zsidó vallás egy fontos ünnepének, a Széder estének a hagyományába is bevezet minket. A Peszah nyolcnapos ünnepének első két estéjét hívják Széder estének. Maga a széder szó rendet jelent, így az estéken meghatározott rendben emlékeznek az Egyiptomból való kivonulásra. A rend megtartását az ételek meghatározott sorban való fogyasztása és az este szertartáskönyve, a Haggada segít.

A zsidó hagyományban a rituális étkezésekor a kenyérféléket -így Peszahkor a kovásztalan kenyeret, a maceszt- az áldás előtt le kell takarni. Ezt a célt szolgálja ez a két hímzett darabból összevart takaró.

A világos lenvászon anyag mára már kissé megsárgult, de a piros, kék és drapp selyemfonállal hímzett díszítése a mai napig hibátlan. Valószínűleg a 18. század elején készítették, tehát több, mint háromszáz éve őrzi színeit. A téglalap alakú anyag alját részletes, áttört mintájú fehér csipke díszíti.

A téglalap alakú anyagot tehát két négyzet formájú lenvászon anyagból varrták össze, amelyre két különböző képet hímeztek selyemfonállal. Mindkét ábrázolást virágminta veszi körül. Ez az úgynevezett úrihímzés a török hódoltság idején terjedt el Magyarországon. Eleinte a nemesek körében dívott, de aztán a szegényebb, egyszerűbb háztartásokban is megjelent a textíliák díszítésére. A hímzés indáin tulipánok és gránátalmák láthatók. A növényeknek szimbolikus értelme is van. A gránátalma a bőségnek, a termékenységnek és a halhatatlanságnak a jelképe, míg a liliomfélék családjába tartozó tulipán az életnek, illetve a földön túli életnek a szimbóluma.

Ebben a gazdag növényi díszítésű keretben sorakoznak a bal oldali textílián a rituális étkezéshez szükséges tárgyak. De mi is történik egy Széder estén? Az estét vezető a Haggadaból felolvassa a kivonulás történetét. A tárgyaknak is fontos szerepük van az este folyamán. Mindenkinek van egy saját pohara, amelyből négy pohár bort kell meginnia, ez a négy pohár bor jelképezi a zsidó nép szabaddá válását. Az elsővel emlékeznek meg az Egyiptomból való fizikai megszabadulásra, a második pohárral a rabszolgaságból való megváltásért mondanak köszönetet. A harmadik pohár szimbolizálja, hogy az Örökkévaló megváltotta a zsidó népet a rabszolgaságból és ezzel szabad néppé tette, a negyedik pohárral arra emlékeznek, hogy az Örökkévaló törvényeivel népévé fogadta a zsidókat. Van egy ötödik pohár bor is, amelyet senki sem ihat meg, hanem az Elijahu próféta díszes serlegét szimbolizáló pohárba öntik. Ez az ötödik pohár annak szimbóluma, hogy az Örökkévaló elvezette a zsidókat a Szentföldre. Az este folyamán szokás, hogy mindig más tölt italt (bort vagy szőlőlét), ezzel is a szabadságot szimbolizálják.

A jobb oldali keretben egy családot láthatunk, amint éppen Széder estét ülnek. A kép jobb oldalán a székben ülő családfőt láthatjuk, aki a Peszahkor is viselt fehér halotti ruhát öltötte magára. Kezében serleget tart. Bár nagyon részletes hímzéssel örökítették meg a peszahi jelenetet, a férfi arcát nem hímezték meg. A jelenet bal oldalán a feleség látható, kéztartásából kiolvasható, hogy éppen az ünnepi gyertyagyújtást végzi. Ruhája a takaró alapszíneivel (kék, piros, drapp) kihímzett, függőleges csíkos díszítést kapott. Kettőjük között gazdagon terített asztal látható, rajta a kétemeletes szédertállal, felette a zsidó háztartásokban használatos többágú réz lámpa, a Juden-stern látható. A szédertál két oldalán a Peszah egyik elengedhetetlen kelléke, a két szál gyertya látható, amelyet az ünnep beköszöntekor gyújtanak meg.

Ezen az ünnepen minden tárgy szimbolikus jelentéssel bír, így van ez a szédertálra kerülő ételekkel is. A szédertálon összesen hatféle étel sorakozik. A tojás, ami a Szentély idején gyakorolt ünnepi áldozatra utal és amit az elfogyasztása előtt sós vízbe mártanak. A sós víz a zsidó népnek Egyiptomban hullajtott könnyeit jeleníti meg. Az Örökkévaló erős, rabszolgaságból kiszabadító kezét jelképezi a csontos hús. Mivel tavaszi ünnepről van szó, így a tálon lévő zöldség (jellemzően retek) a természet megújulására emlékeztet. A tálra kerül kétféle keserűgyökér is, általában fejessaláta és reszelt torma, ami a rabszolga sorsának keserűségét jelképezi. Az utolsó étel talán a legizgalmasabb, ami reszelt almából, dióból, csipetnyi fahéjból és borból áll és az egyiptomi építkezéseken használt maltert hivatott szimbolizálni.

Magyarországon szokás elénekelni Peszahkor is a ’Szól a kakas már…’ című gyönyörű népdalt, akkor, amikor az ötödik pohár bort kitöltik Elijahu próféta poharába: Szól a kakas már… Budai Miklós kántor énekel a Rumbach zsinagógában – YouTube

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban őrzött szédertál takaró jó példa arra, hogy a szemet gyönyörködtető hímzett tárgy egykor használati tárgy volt, mára viszont egy kultúra, vallás megismeréséhez is lehetőséget biztosít számunkra.

A szédertál takaróról készült képet a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltártól kaptuk a narráció számára, a kép jogai az intézmény tulajdonát képezi. Az ünnepről szóló információk a MILEV által rendelkezésünkre bocsátott forrásokból származnak, köszönet a segítségükért.

Somogyi-Rohonczy Zsófia
AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület