A nyaralásom alkalmával lehetőségem nyílt ellátogatni a szegedi Móra Ferenc Múzeum, Láthatatlan – elődeink tárgyai a sötétből című narrált, interaktív tárlatára, mely már a témája miatt is izgalmasnak tűnt számomra. A 18-19. század falusi életének kellékeit lehetett kézközelből megismerni a szemtakaró biztosította sötétségből.
Az AKKU – Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület büszkén jelenti be, hogy a K.M.H Film megbízásából elkészítette a Kút című film akadálymentes verzióját, mely a napokban DVD-n is megjelent!
Két nap múlva, azaz 2017. szeptember 16-án, újra barangolhatunk a Színházak Éjszakájának sűrűjében. Ahogy az audionarrációval kapcsolatos programokat nézegettem a palettán, a Pesti Magyar Színház különleges kulisszabejárásán akadt meg a szemem. Erről egy régi dupla-klubprogram jutott eszembe, amit még közösségi mentorként, Lámpásként szerveztem a tagjaimnak. 2016 június-júliusában a havi klubtalálkozó keretében látogatást tettünk ugyanis a Holdvilág Kamaraszínház legtitkosabb kulisszái mögé.
A miskolci székhelyű Látás-Mód Alapítvány elkötelezett az egyenlő esélyű hozzáférés elve mellett. Hirdetjük és támogatjuk ennek minél több területen történő megvalósítását, legyen szó az oktatásról, a kultúráról, vagy az önálló ismeretszerzésről.
Ezt a “narráció-challenge”-et, kihívást egy kolléganőm ötlete alapján kezdtem, aztán sorozattá nőtte ki magát. Elsődleges célom az volt, hogy valamennyire visszaadjam a csodálatos élményt, amit a Nádor Terem díszének, Magyarország legmonumentálisabb ólomüveg ablakának látványa jelent. Nem volt könnyű feladat, de nagyon élveztem! Ezek a képleírások egyesületünk hírlevelében is megjelentek. A cikksorozat első részében a főablak teljes koncepciójával, illetve a különálló körablakokkal ismerkedhettek meg a kedves Olvasók, most jöjjenek ennek a monumentális főablaknak az első részletei.
2016-ban, amikor kolléganőnk, S. Tóth Erika közreműködésével elindult a Holdvilág Kamaraszínház és egyesületünk kulturális akadálymentesítést célzó közös projektje, a XIII. kerületi helyi orgánum, a Hírnök is írt az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban az SKult13 Divízió támogatásával megvalósuló egyik narrált előadásról, a Hamupipőkéről.
Egyesületünk még 2016-ban pályázatot írt ki, melynek célja az volt, hogy logónkat, a fehér botos kis figurát alapul véve a pályázók alkossanak egy babát, ami aztán az VGYKE kabalájaként képviselheti mindazt, amiért dolgozunk. A pályaművek el is készültek és kedves tagjaink szavazhattak, hogy szerintük melyik a legjobb. A nyertesről, Elemérről szeretnék most mesélni Önnek!
Különböző videómegosztókon rengeteg motiváló kisfilm, mozgásos koreográfia vagy érdekes reklám fordul elő, ami puszta képiséggel és zenével dolgozik, szöveg nélkül. Ha olyasmire bukkanok, ami nagyon megérint, azt is narrálom. Ilyenkor részben jogi, részben terjedelmi okokból csak írott narrációt mellékelek, tehát nem “szólal meg” a narráció a kép- és hanganyagba rögzítve.
Rengeteg vers elsődleges célja a nyelv képalkotó kincsestárán keresztül a hangulatábrázolás. Ezek a művek tulajdonképpen önmagukban narrációk. Ennek a nyelvi mágiának volt egészen kiváló mestere Radnóti Miklós, aki személyes kedvencem, ezért tavaly augusztusban elkezdtem egy verses narrációsorozatot, később minden hónapban választottam egy képet a költő, Naptár című versciklusának az adott hónapra írott strófájához.
Két újabb válaszadó a 7 kérdéses kérdőívre, melynek segítségével színházi közönségem látássérült tagjai részletesen beszámolhatnak élményeikről, tapasztalataikról a kulisszabejárás, az előadás és a narráció technikai, szakmai részletei kapcsán.
Ezt a “narráció-challenge”-et, kihívást egy kolléganőm ötlete alapján kezdtem, aztán sorozattá nőtte ki magát. Célomként tűztem ki, hogy valamennyire visszaadjam a csodálatos élményt, amit a Nádor Terem díszének, Magyarország legmonumentálisabb ólomüveg ablakának látványa jelent. Nem volt könnyű feladat, de nagyon élveztem! Ezek a képleírások egyesületünk hírlevelében is megjelentek.