Ha valaki látássérült, akkor könnyen meg tudja tapasztalni azt, hogy egy munkaerőhiánnyal küszködő munkaerőpiacon is nagyon nehezen talál magának megélhetést. Mivel ez a téma egy jó ideje mindig előkerült a kötetlen beszélgetésekben, ezért szerveztünk egy tapasztalatcserét lehetővé tévő klubnapot.

Az első körben mindenki összefoglalta azt, hogy az eddigi életében miként oldotta meg a munkahelyét, ami meglepően sok dolgot hozott a felszínre. Kiderült, hogy a korábban ismételgetett sémák, melyek lehatárolták, hogy milyen munkakörökben dolgozhat egy látássérült ember, egyáltalán nem teljesültek a jelenlévőkön. Nagyon sokféle, egyáltalán nem szokványos utakon találtak megélhetési forrást maguknak a tagjaink, ami jó kezdetet nyújtott a tapasztalatcseréhez.

Ez nem jelenti azt, hogy a kifejezetten látássérülteknek nyitott munkahelyekkel ne rendelkeznének tapasztalatokkal azok, akik megszólaltak! Szinte az összes tipikus munkahelyről rendelkeznek testközeli élményekkel, jellemzően elég rosszakkal. A direkt látássérültekre, megváltozott munkaképességűekre vagy fogyatékos emberekre szabott munkahelyeken általában a megalázó bánásmód, a fokozott mértékű kiszolgáltatottság, az alacsony fizetés és számos tekintetben jogsértő gyakorlatok a jellemzőek. Akadnak kivételek, de ezek száma sajnos elég kevés.

Érdekes felismerés volt, hogy sok esetben akkor talált valaki igazán jó munkahelyet magának, amikor krízishelyzetbe került, mert a megszokott utak eredménytelennek bizonyultak és nem tudtak azokon át munkához jutni. Olyankor megálltak és felmérték a saját erősségeiket és azt, hogy vajon milyen jellegű cégnek lenne szüksége ezekre a képességekre? Aztán tudatosan a válaszuk megfogalmazása alapján kezdtek keresni és célba is értek. Az egyik tagunk például rájött, hogy ideális pultos lenne belőle egy kocsmában, de olyan sok elképzelése volt magáról a kocsmáról, mint intézményről, hogy azok egyik kocsma kereteibe sem fértek volna bele. Ezért kibérelt egy helyet és nyitott egy saját kocsmát, ami azon a környéken a legsikeresebb lett. Egy másik tagunk arra ébredt rá, hogy ő nagyon kedves tud maradni akkor is, amikor mindenki más ingerült és ideges, valamint ez nagyon megnyugtat másokat. Ezért egy olyan helyet talált magának, ahol nehéz helyzetekbe került emberekkel kellett az első interjút felvennie.

A hallott történeteknek azonban van egy olyan oldala is, hogy sokszor a képességeknek és vágyaknak megfelelő állásokhoz valamilyen végzettséget is előírnak. Amint kiderült, nem egy esetben önmagában a papírok beszerzése sem volt egyszerűen elérhető cél. Hallhattuk, hogy a tanulási folyamat is támogatható ösztöndíjakkal, de sokszor hatalmas nagy küzdelem egy ilyen tortúrát megjárni és ezt általában évente kétszer meg kell ismételni. Nagyon sokat segítene egy olyan központ, ahol az összes elérhető támogatási lehetőségről lehetne informálódni, de hiába van erre igény, ezt senki nem szolgálja ki, így a munkakeresőnek magának kell ezt megszerveznie.

Abban az esetben viszont sokkal rosszabb a helyzet, amikor valakinek nincs lehetősége tanulni vagy éppen extrém gyorsan kell állást találnia. Az ilyen esetekben jól jönnek a bejáratott utak, melyekre számos tippet hallhattunk. Érdekes helyzet állt elő, amikor az egyik klubtagunk felajánlotta a segítségét, hogy majd ő betelefonál egy olyan munkahelyre, ahol kifejezetten látássérülteket foglalkoztatnak. A beszélgetés olyan volt, mintha tökéletesen akarta volna illusztrálni azt, hogy miért kerülik el olyan sokan ezeket a foglalkoztatókat. A telefont felvevő recepciós egyáltalán nem volt segítőkész, nagyjából negyed óra alatt sikerült csak ahhoz a munkatárshoz eljutni, akit az ilyen kérdésekkel keresni kell. Utána sem volt egyszerű a beszélgetés, de ez most csak abból a szempontból volt tanulságos, amiről a hívást megelőzően beszélgettünk.

A klubdélután végén úgy álltunk fel, hogy talán az egyik legpraktikusabb, legtöbbet segítő klubnapon vettünk részt. Mindannyian gazdagabbak lettünk az elhangzott tapasztalatoknak köszönhetően és egészen biztos, hogy amikor majd esetleg munkát kell keresnünk, sokkal több eszközünk lesz, mint eddig volt.

Neumann Károly
közösségi civilszervező